1 Ce sont ici les nations que l'Éternel laissa pour éprouver par elles Israël, savoir, tous ceux qui n'avaient pas connu les guerres de Canaan;
2 Afin que les générations des enfants d'Israël sussent et apprissent ce que c'est que la guerre; au moins ceux qui n'en avaient rien connu auparavant.
3 Ces nations étaient: les cinq princes des Philistins, et tous les Cananéens, les Sidoniens et les Héviens, qui habitaient dans la montagne du Liban, depuis la montagne de Baal-Hermon, jusqu'à l'entrée de Hamath.
4 Ces nations servirent à éprouver Israël, pour voir s'ils obéiraient aux commandements que l'Éternel avait prescrits à leurs pères par Moïse.
5 Ainsi les enfants d'Israël habitèrent parmi les Cananéens, les Héthiens, les Amoréens, les Phéréziens, les Héviens, et les Jébusiens;
6 Et ils prirent leurs filles pour femmes, et ils donnèrent leurs propres filles à leurs fils, et servirent leurs dieux.
7 Les enfants d'Israël firent ce qui est mauvais devant l'Éternel; ils oublièrent l'Éternel, leur Dieu, et ils rendirent un culte aux Baalim et aux images d'Ashéra.
8 C'est pourquoi la colère de l'Éternel s'embrasa contre Israël, et il les livra entre les mains de Cushan-Rishathaïm, roi de Mésopotamie. Et les enfants d'Israël furent asservis huit ans à Cushan-Rishathaïm.
9 Puis les enfants d'Israël crièrent à l'Éternel, et l'Éternel leur suscita un libérateur qui les délivra, Othniel, fils de Kénaz, frère puîné de Caleb.
10 L'Esprit de l'Éternel fut sur lui, et il jugea Israël, et il sortit en bataille. L'Éternel livra entre ses mains Cushan-Rishathaïm, roi d'Aram, et sa main fut puissante contre Cushan-Rishathaïm.
11 Et le pays fut en repos quarante ans. Et Othniel, fils de Kénaz, mourut.
12 Puis les enfants d'Israël firent encore ce qui est mauvais devant l'Éternel; et l'Éternel fortifia Églon, roi de Moab, contre Israël, parce qu'ils avaient fait ce qui est mauvais devant l'Éternel.
13 Églon assembla donc vers lui les Ammonites et les Amalécites; et il alla et battit Israël; et ils s'emparèrent de la ville des Palmiers.
14 Et les enfants d'Israël furent asservis dix-huit ans à Églon, roi de Moab.
15 Puis les enfants d'Israël crièrent à l'Éternel, et l'Éternel leur suscita un libérateur, Éhud, fils de Guéra, Benjamite, qui était empêché de la main droite. Et les enfants d'Israël envoyèrent par lui un présent à Églon, roi de Moab.
16 Or, Éhud s'était fait une épée à deux tranchants, longue d'une coudée, et il la ceignit sous ses vêtements au côté droit.
17 Et il offrit le présent à Églon, roi de Moab; or Églon était un homme très gras.
18 Et lorsqu'il eut achevé d'offrir le présent, il renvoya les gens qui avaient apporté le présent.
19 Puis, il revint depuis les carrières près de Guilgal, et il dit: O roi! j'ai quelque chose de secret à te dire. Et il lui répondit: Silence! Et tous ceux qui étaient auprès de lui sortirent.
20 Alors Éhud vint à lui (or, il était assis, seul dans la salle d'été); et il dit: J'ai une parole de Dieu pour toi. Alors Églon se leva du trône;
21 Et Éhud, avançant la main gauche, tira l'épée de son côté droit, et la lui enfonça dans le ventre;
22 Et la poignée même entra après la lame, et la graisse se referma autour de la lame; car il ne retira pas du ventre l'épée, qui sortit par-derrière.
23 Après cela, Éhud sortit par le portique, ferma sur lui les portes de la chambre haute et poussa le verrou.
24 Quand il fut sorti, les serviteurs vinrent et regardèrent, et voici, les portes de la chambre haute étaient fermées au verrou; et ils dirent: Sans doute il est à ses affaires dans sa chambre d'été.
25 Et ils attendirent tant qu'ils en furent honteux; et comme il n'ouvrait point les portes de la chambre, ils prirent la clef et ouvrirent; et voici, leur seigneur était mort, étendu par terre.
26 Mais Éhud échappa pendant qu'ils hésitaient; et il dépassa les carrières et se sauva à Séira.
27 Dès qu'il fut arrivé, il sonna de la trompette dans la montagne d'Éphraïm, et les enfants d'Israël descendirent avec lui de la montagne; et il se mit à leur tête.
28 Et il leur dit: Suivez-moi, car l'Éternel a livré entre vos mains les Moabites vos ennemis. Ils descendirent ainsi après lui; et, s'emparant des gués du Jourdain vis-à-vis de Moab, ils ne laissèrent passer personne.
29 Ils battirent donc en ce temps-là environ dix mille hommes de Moab, tous robustes, tous vaillants, et pas un n'échappa.
30 En ce jour-là Moab fut humilié sous la main d'Israël. Et le pays eut du repos pendant quatre-vingts ans.
31 Et après Éhud, il y eut Shamgar, fils d'Anath. Il défit six cents Philistins avec un aiguillon à bœufs, et lui aussi délivra Israël.
1 Ezek pedig a pogányok, a kiket meghagyott az Úr, hogy azok által kísértse Izráelt, azokat a kik nem ismerték a Kanaánért való harczokat,
2 Csak azért, hogy az Izráel fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa õket hadakozásra, csak azokat, a kik azelõtt ezt nem tudták:
3 A Filiszteusok öt fejedelemsége, a Kananeusok mindnyájan, és a Sidoniusok, meg a Khivveusok, a kik a Libánon hegyén laknak, a Baálhermon hegyétõl fogva Hamath bemeneteléig.
4 Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általok az Úr Izráelt, hogy meglássa, vajjon engedelmeskednek-é az Úr parancsolatainak melyeket parancsolt az õ atyáiknak Mózes által?
5 Így az Izráel fiai a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok között laktak,
6 És azok leányait vették magoknak feleségül, a saját leányaikat pedig oda adták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit.
7 És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úr szemei elõtt, és elfelejtkezének az Úrról, az õ Istenökrõl, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak.
8 Ezért felgerjedett az Úrnak haragja az Izráel ellen, és adá õket Kusán- Risathaimnak, Mesopotámia királyának kezébe, és nyolcz évig szolgáltak az Izráel fiai Kusán-Risathaimnak.
9 Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott az Izráel fiainak, aki megszabadítá õket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öcscsét.
10 És az Úrnak lelke vala õ rajta, és biráskodott Izráelben, és a mint kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mesopotámia királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra.
11 És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia.
12 De az Izráel fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei elõtt, és megerõsítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen, azért, mert gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei elõtt.
13 Ez magához gyûjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát.
14 És szolgálák az Izráel fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolcz esztendeig.
15 Ekkor [megint] az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott nékik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, a ki suta volt. És mikor az Izráel fiai ajándékot küldének általa Eglonnak, Moáb királyának,
16 Ehud szerze magának egy kétélû kardot, egy singnyi hosszút, és azt az õ ruhája alatt a jobb tomporára övezé.
17 És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember vala.
18 És lõn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az embereket, a kik az ajándékot vitték vala.
19 Õ maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévõ kõbányáktól és monda: Titkos beszédem van veled, óh király! És ez monda: Hallgass! és kimenének elõle mindnyájan, kik állanak vala körülötte.
20 És Ehud akkor ment be hozzá, mikor épen az õ hûsölõ felházában ült magányosan, és monda Ehud néki: Istennek beszéde van nálam te hozzád. És fölkele [az] a királyi székbõl.
21 Akkor kinyújtá Ehud az õ balkezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról, és beleüté azt annak hasába.
22 És beméne még a markolatja is a vasa után és berekeszté a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sõt átment annak vékonyán.
23 Általméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a felház ajtait, és bezárta.
24 A mint õ kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy ímé a felház ajtai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hûsölõ kamarájában.
25 De mikor váltig várakoztak és ímé nem nyitotta meg a felház ajtaját, fogák a kulcsot és megnyiták: és ímé az õ urok ott feküdt a földön halva.
26 Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván a kõbányák mellett, Szeiráhba futott.
27 És a mikor [oda] megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és alámenének õ vele az Izráel fiai a hegyrõl, és õ elõttük.
28 És monda nékik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti ellenségeteket, Moábot. És levonultak õ utána, és elfoglalák a Jordán réveit, [melyek] Moáb felé [vezettek,] és nem engedtek azokon senkit általkelni.
29 És leöltek a Moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erõs és vitéz férfiakat, úgy hogy egy sem menekült el.
30 Így aláztatott meg Moáb abban az idõben Izráel keze alatt. És megnyugovék a föld nyolczvan esztendeig.
31 Õ utána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt [bíró], a ki hatszáz Filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá õ is Izráelt.