1 Josias était âgé de huit ans quand il devint roi, et il régna trente et un ans à Jérusalem.
2 Il fit ce qui est droit aux yeux de l'Éternel; il marcha sur les traces de David, son père; il ne s'en détourna ni à droite ni à gauche.
3 La huitième année de son règne, comme il était encore jeune, il commença à rechercher le Dieu de David, son père; et la douzième année, il commença à purifier Juda et Jérusalem des hauts lieux, des emblèmes d'Ashéra, et des images taillées, et des images de fonte.
4 On détruisit en sa présence les autels des Baals, et il abattit les colonnes solaires qui étaient dessus. Il brisa les emblèmes d'Ashéra, les images taillées et les images de fonte; et les ayant réduites en poudre, il la répandit sur les tombeaux de ceux qui leur avaient sacrifié.
5 Puis il brûla les os des sacrificateurs sur leurs autels, et il purifia Juda et Jérusalem.
6 Dans les villes de Manassé, d'Éphraïm et de Siméon, et jusqu'à Nephthali, dans leurs ruines, partout,
7 Il démolit les autels, et mit en pièces les emblèmes d'Ashéra et les images taillées, et les réduisit en poussière; et il abattit toutes les colonnes solaires dans tout le pays d'Israël. Puis il revint à Jérusalem.
8 Et la dix-huitième année de son règne, après qu'il eut purifié le pays et le temple, il envoya Shaphan, fils d'Atsalia, et Maaséja, capitaine de la ville, et Joach, fils de Joachaz, l'archiviste, pour réparer la maison de l'Éternel, son Dieu.
9 Et ils vinrent vers Hilkija, le grand sacrificateur; et on livra l'argent qui avait été apporté dans la maison de Dieu et que les Lévites, gardiens du seuil, avaient recueilli de Manassé, et d'Éphraïm, et de tout le reste d'Israël, et de tout Juda, et de Benjamin, et des habitants de Jérusalem.
10 On le remit entre les mains de ceux qui avaient la charge de l'ouvrage, qui étaient préposés sur la maison de l'Éternel; et ceux qui avaient la charge de l'ouvrage, qui travaillaient dans la maison de l'Éternel, le distribuèrent pour la réparer et la restaurer.
11 Ils le remirent aux charpentiers et aux maçons, pour acheter des pierres de taille et du bois pour les assemblages et pour la charpente des maisons que les rois de Juda avaient détruites.
12 Et ces hommes s'employaient fidèlement au travail. Jachath et Obadia, Lévites d'entre les enfants de Mérari, étaient préposés sur eux, et Zacharie et Méshullam, d'entre les enfants des Kéhathites, pour les diriger; et ces Lévites étaient tous habiles dans les instruments de musique.
13 Ils surveillaient ceux qui portaient les fardeaux, et dirigeaient tous ceux qui faisaient l'ouvrage, dans chaque genre de service; il y avait des scribes, des commissaires et des portiers, d'entre les Lévites.
14 Or, comme on retirait l'argent qui avait été apporté dans la maison de l'Éternel, Hilkija, le sacrificateur, trouva le livre de la loi de l'Éternel, donné par Moïse.
15 Alors Hilkija, prenant la parole, dit à Shaphan, le secrétaire: J'ai trouvé le livre de la loi dans la maison de l'Éternel. Et Hilkija donna le livre à Shaphan.
16 Et Shaphan apporta le livre au roi, et rendit compte au roi, en disant: Tes serviteurs font tout ce qu'on leur a donné à faire.
17 Ils ont versé l'argent qui a été trouvé dans la maison de l'Éternel, et l'ont remis entre les mains des commissaires, et entre les mains de ceux qui ont la charge de l'ouvrage.
18 Shaphan, le secrétaire, dit aussi au roi: Hilkija, le sacrificateur, m'a donné un livre; et Shaphan y lut devant le roi.
19 Or il arriva, dès que le roi eut entendu les paroles de la loi, qu'il déchira ses vêtements;
20 Et il donna cet ordre à Hilkija, à Achikam, fils de Shaphan, à Abdon, fils de Mica, à Shaphan, le secrétaire, et à Asaja, serviteur du roi, en disant:
21 Allez, consultez l'Éternel pour moi et pour ce qui reste en Israël et en Juda, touchant les paroles du livre qui a été trouvé; car la colère de l'Éternel qui s'est répandue sur nous, est grande, parce que nos pères n'ont point gardé la parole de l'Éternel, pour faire selon tout ce qui est écrit dans ce livre.
22 Hilkija et ceux que le roi avait désignés allèrent vers Hulda, la prophétesse, femme de Shallum, fils de Tokhath, fils de Hasra, gardien des vêtements. Elle habitait à Jérusalem, dans le second quartier; et ils lui parlèrent dans ce sens.
23 Et elle leur répondit: Ainsi a dit l'Éternel, le Dieu d'Israël: Dites à l'homme qui vous a envoyés vers moi:
24 Ainsi a dit l'Éternel: Voici, je vais faire venir du mal sur ce lieu et sur ses habitants, toutes les malédictions qui sont écrites dans le livre qu'on a lu devant le roi de Juda.
25 Parce qu'ils m'ont abandonné, et qu'ils ont fait des encensements à d'autres dieux, pour m'irriter par toutes les œuvres de leurs mains, ma colère s'est répandue sur ce lieu, et elle ne sera point éteinte.
26 Mais quant au roi de Juda, qui vous a envoyés pour consulter l'Éternel, vous lui direz: Ainsi a dit l'Éternel, le Dieu d'Israël, quant aux paroles que tu as entendues:
27 Parce que ton cœur a été touché, et que tu t'es humilié devant Dieu, quand tu as entendu ses paroles contre ce lieu et contre ses habitants; parce que tu t'es humilié devant moi, et que tu as déchiré tes vêtements, et que tu as pleuré devant moi, moi aussi, j'ai entendu, dit l'Éternel.
28 Voici, je vais te recueillir avec tes pères, et tu seras recueilli en paix dans tes tombeaux, et tes yeux ne verront point tout le mal que je vais faire venir sur ce lieu et sur ses habitants. Et ils rapportèrent au roi cette parole.
29 Alors le roi envoya assembler tous les anciens de Juda et de Jérusalem.
30 Et le roi monta à la maison de l'Éternel avec tous les hommes de Juda, et les habitants de Jérusalem, les sacrificateurs et les Lévites, et tout le peuple, depuis le plus grand jusqu'au plus petit; et on lut devant eux toutes les paroles du livre de l'alliance, qui avait été trouvé dans la maison de l'Éternel.
31 Et le roi se tint debout à sa place; et il traita alliance devant l'Éternel, promettant de suivre l'Éternel et de garder ses commandements, ses témoignages et ses lois, de tout son cœur et de toute son âme, en pratiquant les paroles de l'alliance écrites dans ce livre.
32 Et il y fit adhérer tous ceux qui se trouvaient à Jérusalem et en Benjamin; et les habitants de Jérusalem firent selon l'alliance de Dieu, le Dieu de leurs pères.
33 Josias ôta donc, de tous les pays appartenant aux enfants d'Israël, toutes les abominations; et il obligea tous ceux qui se trouvaient en Israël à servir l'Éternel leur Dieu. Pendant toute sa vie, ils ne se détournèrent point de l'Éternel, le Dieu de leurs pères.
1 Nyolcz esztendõs vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.
2 És jó dolgot cselekedék az Úr elõtt, és jára az õ atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;
3 Mert az õ királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az õ atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektõl.
4 Leronták õ elõtte a Baálok oltárait és az azokon levõ szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetõhelyén, a kik azoknak áldoztak vala.
5 A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.
6 [Így cselekedék] Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörül.
7 Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.
8 Királyságának tizennyolczadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város elõljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az Úrnak, az õ Istenének házát.
9 És menének Hilkiás fõpaphoz, és átadták [néki] az Isten házába begyült pénzt, a melyet a Léviták, az ajtónállók gyûjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.
10 És adák a munkavezetõknek, a kik felvigyáztak az Úr házában, hogy adják azt a munkásoknak, a kik dolgoztak az Úr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat.
11 És adának [pénzt] az ácsoknak és a kõmûveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, a melyeket elrontottak a Júda királyai.
12 És az emberek hûségesen végzik vala a munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közül valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közül valók, a kik szorgalmazzák vala õket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklõszerszámokban.
13 A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelõk a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a Léviták közül való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.
14 Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyûlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által [adott] volt.
15 Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.
16 És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;
17 Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelõknek és munkásoknak kezébe.
18 Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király elõtt.
19 Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.
20 És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván:
21 Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felõl, a mely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott.
22 Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselõjének fia vala (õ pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki.
23 Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött;
24 Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya elõtt;
25 Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az õ kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.
26 A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál:
27 Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten elõtt, mikor hallád az õ beszédeit e hely ellen és az õ lakosai ellen; mivel magadat megaláztad elõttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál elõttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.
28 Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.
29 Akkor a király elkülde, és összegyûjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.
30 És felméne a király az Úr házába, és õ vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytõl fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala az Úr házában.
31 Azután felállván a király az õ helyén, fogadást tõn az Úr elõtt, hogy õ az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívébõl és teljes lelkébõl megõrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben.
32 És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálembõl és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az õ atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.
33 Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjérõl, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az õ Istenöknek; [és] az õ egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétõl.