1 Après ces choses et ces actes de fidélité, arriva Sanchérib, roi des Assyriens; il entra en Juda, et campa contre les villes fortes, dans l'intention de s'en emparer.

2 Or Ézéchias, voyant que Sanchérib était venu, et qu'il se tournait contre Jérusalem pour lui faire la guerre,

3 Tint conseil avec ses chefs et ses hommes vaillants pour boucher les sources d'eau qui étaient hors de la ville, et ils l'aidèrent.

4 Un peuple nombreux s'assembla donc, et ils bouchèrent toutes les sources et le cours d'eau qui coule par le milieu de la contrée, en disant: Pourquoi les rois des Assyriens trouveraient-ils à leur venue des eaux en abondance?

5 Il se fortifia et rebâtit toute la muraille où l'on avait fait brèche, et l'éleva jusqu'aux tours; il bâtit une autre muraille en dehors; il fortifia Millo, dans la cité de David, et il fit faire beaucoup de traits et de boucliers.

6 Il établit des capitaines de guerre sur le peuple, les rassembla auprès de lui sur la place de la porte de la ville, et parla à leur cœur, en disant:

7 Fortifiez-vous et soyez fermes! Ne craignez point et ne soyez point effrayés devant le roi des Assyriens et devant toute la multitude qui est avec lui; car avec nous il y a plus qu'avec lui.

8 Avec lui est le bras de la chair, mais avec nous est l'Éternel, notre Dieu, pour nous aider et pour combattre dans nos combats. Et le peuple eut confiance dans les paroles d'Ézéchias, roi de Juda.

9 Après cela, Sanchérib, roi d'Assyrie, pendant qu'il était devant Lakis, ayant avec lui toutes ses forces, envoya ses serviteurs à Jérusalem vers Ézéchias, roi de Juda, et vers tous ceux de Juda qui étaient à Jérusalem, pour leur dire:

10 Ainsi dit Sanchérib, roi des Assyriens: En quoi vous confiez-vous, que vous restiez à Jérusalem dans la détresse

11 Ézéchias ne vous induit-il pas à vous livrer à la mort, par la famine et par la soif, en vous disant: L'Éternel, notre Dieu, nous délivrera de la main du roi des Assyriens?

12 N'est-ce pas lui, Ézéchias, qui a aboli ses hauts lieux et ses autels, et qui a fait ce commandement à Juda et à Jérusalem, en disant: Vous vous prosternerez devant un seul autel, et vous y ferez fumer le parfum?

13 Ne savez-vous pas ce que nous avons fait, moi et mes pères, à tous les peuples des autres pays? Les dieux des nations de ces pays ont-ils pu délivrer leur pays de ma main?

14 Quel est celui de tous les dieux de ces nations, que mes pères ont entièrement détruites, qui ait pu délivrer son peuple de ma main, pour que votre Dieu puisse vous délivrer de ma main?

15 Maintenant donc qu'Ézéchias ne vous abuse point, et qu'il ne vous incite plus de cette manière, et ne le croyez pas; car aucun dieu d'aucune nation ni d'aucun royaume n'a pu délivrer son peuple de ma main, ni de la main de mes pères; combien moins votre Dieu vous délivrerait-il de ma main?

16 Et ses serviteurs parlèrent encore contre l'Éternel Dieu, et contre Ézéchias, son serviteur.

17 Il écrivit aussi des lettres pour insulter l'Éternel, le Dieu d'Israël, en parlant ainsi contre lui: Comme les dieux des nations des autres pays n'ont pu délivrer leur peuple de ma main, ainsi le Dieu d'Ézéchias ne pourra délivrer son peuple de ma main.

18 Et ses serviteurs crièrent à haute voix en langue judaïque, au peuple de Jérusalem qui était sur la muraille, pour les effrayer et les épouvanter, afin de prendre la ville.

19 Ils parlèrent du Dieu de Jérusalem comme des dieux des peuples de la terre, ouvrage de mains d'hommes.

20 Alors le roi Ézéchias, et Ésaïe, le prophète, fils d'Amots, prièrent à ce sujet et crièrent vers les cieux.

21 Et l'Éternel envoya un ange, qui extermina tous les vaillants hommes, les princes et les chefs dans le camp du roi d'Assyrie, en sorte qu'il s'en retourna confus en son pays. Et, comme il était entré dans la maison de son dieu, ceux qui étaient sortis de ces entrailles, le firent tomber là par l'épée.

22 Ainsi l'Éternel sauva Ézéchias et les habitants de Jérusalem de la main de Sanchérib, roi d'Assyrie, et de la main de tous, et il les protégea de tous côtés.

23 Puis beaucoup de gens apportèrent des offrandes à l'Éternel, à Jérusalem, et des choses précieuses à Ézéchias, roi de Juda, qui après cela fut élevé aux yeux de toutes les nations.

24 En ces jours-là, Ézéchias fut malade à la mort, et pria l'Éternel, qui l'exauça et lui accorda un prodige.

25 Mais Ézéchias ne fut pas reconnaissant du bienfait qu'il avait reçu; car son cœur s'éleva, et il y eut de l'indignation contre lui, et contre Juda et Jérusalem.

26 Mais Ézéchias s'humilia de l'élévation de son cœur, lui et les habitants de Jérusalem, et l'indignation de l'Éternel ne vint pas sur eux pendant la vie d'Ézéchias.

27 Et Ézéchias eut beaucoup de richesses et d'honneurs, et il se fit des trésors d'argent, d'or, de pierres précieuses, d'aromates, de boucliers, et de toutes sortes d'objets désirables;

28 Des magasins pour les produits en blé, en moût et en huile, des étables pour toute sorte de bétail, et des troupeaux pour les étables.

29 Il se bâtit des villes, et il eut en abondance des troupeaux de gros et de menu bétail; car Dieu lui avait donné de fort grandes richesses.

30 Ce fut lui, Ézéchias, qui boucha l'issue supérieure des eaux de Guihon, et les conduisit droit en bas, vers l'occident de la cité de David. Ainsi Ézéchias réussit dans tout ce qu'il fit.

31 Toutefois, lorsque les chefs de Babylone envoyèrent des messagers vers lui pour s'informer du prodige qui était arrivé dans le pays, Dieu l'abandonna pour l'éprouver, afin de connaître tout ce qui était dans son cœur.

32 Quant au reste des actions d'Ézéchias, et à ses œuvres de piété, voici, cela est écrit dans la vision d'Ésaïe, le prophète, fils d'Amots, dans le livre des rois de Juda et d'Israël.

33 Puis Ézéchias s'endormit avec ses pères, et on l'ensevelit au plus haut des tombeaux des fils de David; tout Juda et les habitants de Jérusalem lui rendirent honneur à sa mort; et Manassé, son fils, régna à sa place.

1 Ezen dolgok és igazságos [cselekedetek] után eljöve Sénakhérib, az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerõsített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.

2 Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénakhérib eljöve, és Jeruzsálemet meg akarná szállani:

3 Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel, hogy a városon kivül való forrásokat betöltsék; és azok segítségére lõnek néki;

4 Mert összegyûlvén a sokaság, bedugának minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Miért találjanak az assiriai királyok elegendõ vizet, ha eljõnek?!

5 És felbátorodván, megépíté a város leromlott kerítését, felemelvén a tornyokig, és kivül másik kõfalat is [emelt], s Millót a Dávid városában megerõsíté; ennekfelette szerze sok fegyvert és paizst.

6 És a nép fölé seregvezéreket tett, és maga köré gyûjtvén õket a város kapujának utczájára, szóla az õ szívök szerint ekképen:

7 Erõsek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az assiriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogynem õ vele.

8 Õ vele testi erõ van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Júda királyától.

9 Ezek után elküldé szolgáit Sénakhérib, az assiriai király Jeruzsálembe (õ pedig Lákis mellett volt egész seregével) Ezékiáshoz a Júda királyához, és az egész Júdához, mely Jeruzsálemben vala, mondván:

10 Ezt mondja Sénakhérib, az assiriai király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok a megszállás idején?

11 Avagy nem Ezékiás áltatott-é el titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal ölne meg titeket, mondván: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít minket az Assiriabeli király kezébõl!

12 Avagy nem Ezékiás pusztította-é el az õ magaslatait és oltárait, mikor így szólott Júdához és Jeruzsálemhez, mondván: [Csak] egy oltár elõtt imádkozzatok, és [csak] azon tömjénezzetek?!

13 Avagy nem tudjátok-é, mit mûveltem én és az én atyáim e föld minden népeivel? Vajjon e föld nemzetségeinek istenei megszabadíthatták-é az én kezembõl az õ földöket?

14 És kicsoda e nemzetségek istenei közül az, a melyeket az én atyáim elvesztettek, a ki az én kezembõl az õ népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is az én kezembõl titeket megszabadíthatna?

15 Most azért Ezékiás titeket el ne ámítson és meg ne csaljon ily módon; ne higyjetek néki, mert ha egy népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg az õ népét kezembõl és az én atyáim kezébõl: mennyivel kevésbbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezembõl!

16 Sõt ezenkivül az õ szolgái még sokat szólának az Úr Isten ellen, és az õ szolgája Ezékiás ellen.

17 Levelet is íra, az Urat, Izráel Istenét káromlással illetvén, és szólván ellene ilyen módon: A mint e földön lakozó népek istenei meg nem szabadíthatták az õ népöket az én kezembõl: ekképen az Ezékiás Istene sem szabadíthatja meg az õ népét kezembõl.

18 És kiáltnak nagy felszóval zsidó nyelven Jeruzsálem népe ellen, mely a kerítésen vala, hogy õket megrettentenék és megháborítanák, [abban a reményben], hogy így a várost elfoglalhatják.

19 És [úgy] szólának a Jeruzsálem Istenérõl, mint a föld népeinek istenei felõl, melyek emberi kézzel csináltattak.

20 Akkor Ezékiás király könyörge, és [õ vele] Ésaiás próféta az Ámós fia e [káromlásért,] és felkiáltának az égre.

21 És elbocsátá az Úr az õ angyalát, a ki megöle minden erõs vitézt, elõljárót és vezért az assiriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az õ földébe. Bemenvén pedig az õ istenének házába, ott az õ saját fiai fegyverrel ölék meg õt.

22 Megszabadítá azért az Úr Ezékiást és a Jeruzsálem népét Sénakhéribtõl az assiriai királytól, és minden másoktól, és védelmezé õket mindenfelõl.

23 És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is a Júda királyának drágaságokat, és õ felmagasztaltatott minden pogányok szemei elõtt azután.

24 Az idõben Ezékiás halálos betegségbe esék; de könyörgött az Úrhoz, a ki szóla hozzá és csudajelt adott néki.

25 De nem cselekedék Ezékiás az õ hozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodék, azért [Istennek] haragja lõn rajta, Júdán és Jeruzsálemen.

26 Azonban megalázta magát Ezékiás az õ felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe; ezért nem szálla [többé] reájok az Úrnak haragja Ezékiás életében.

27 És igen nagy gazdagsága és dicsõsége vala Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat az ezüst, arany, drágakövek és drága fûszerszámok, paizsok és mindenféle drága szerszámok számára;

28 És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára, és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat.

29 Városokat is építe magának, és szerze igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki.

30 És Ezékiás volt az, a ki betömé a Gihon vizeinek felsõ forrását, és Dávid városának napnyugat felõl való részén vezeté lefelé. És minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás;

31 De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel [megbarátkozék,] a kik õ hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lõn; elhagyá õt az Isten, hogy megkisértené õt és meglátná, mi volna az õ szívében.

32 Ezékiásnak pedig többi dolgai és jótéteményei ímé meg vannak írva az Ésaiás prófétának, az Ámós fiának látásában, [és] a Júda és Izráel királyainak könyvében.

33 Meghala pedig Ezékiás az õ atyáival, és eltemeték õt a Dávid fiainak sírjaihoz vivõ feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az õ halálának idején. És uralkodék Manasse, az õ fia helyette.