1 Il arriva, au bout des vingt ans pendant lesquels Salomon bâtit la maison de l'Éternel et la sienne,

2 Qu'il bâtit les villes que Huram lui avait données, et y fit habiter les enfants d'Israël.

3 Puis Salomon marcha contre Hamath, de Tsoba, et s'en empara.

4 Il bâtit Thadmor au désert, et toutes les villes servant de magasin qu'il bâtit dans le pays de Hamath.

5 Il bâtit Beth-Horon la haute, et Beth-Horon la basse, villes fortes avec murailles, portes et barres;

6 Baalath, et toutes les villes servant de magasin, qu'avait Salomon, et toutes les villes pour les chars, et les villes pour la cavalerie, et tout ce que Salomon prit plaisir à bâtir à Jérusalem, et au Liban, et dans tout le pays de sa domination.

7 Tout le peuple qui était resté des Héthiens, des Amoréens, des Phéréziens, des Héviens et des Jébusiens, qui n'étaient point d'Israël;

8 Leurs descendants, qui étaient restés après eux dans le pays, et que les enfants d'Israël n'avaient pas détruits, Salomon en fit des levées pour la corvée, jusqu'à ce jour.

9 Salomon n'employa comme esclave pour ses travaux aucun des enfants d'Israël; mais ils étaient gens de guerre, et chefs de ses meilleurs guerriers, et chefs de ses chars et de sa cavalerie.

10 Et voici le nombre des chefs de ceux qui étaient préposés aux travaux du roi Salomon; ils étaient deux cent cinquante, ayant autorité sur le peuple.

11 Or Salomon fit monter la fille de Pharaon, de la cité de David dans la maison qu'il lui avait bâtie; car il dit: Ma femme n'habitera point dans la maison de David, roi d'Israël, parce que les lieux où l'arche de l'Éternel est entrée sont saints.

12 Alors Salomon offrit des holocaustes à l'Éternel sur l'autel de l'Éternel qu'il avait bâti devant le portique,

13 Offrant chaque jour ce qui était prescrit par Moïse, pour les sabbats, pour les nouvelles lunes, et pour les fêtes, trois fois l'année, à la fête des pains sans levain, à la fête des semaines, et à la fête des tabernacles.

14 Il établit, selon l'ordonnance de David, son père, les classes des sacrificateurs selon leur office, et les Lévites selon leurs charges, pour célébrer l'Éternel et pour faire, jour par jour, le service en présence des sacrificateurs, et les portiers, selon leurs classes, à chaque porte; car tel était le commandement de David, homme de Dieu.

15 On ne s'écarta point du commandement du roi, pour les sacrificateurs et les Lévites, ni pour aucune chose, ni pour les trésors.

16 Ainsi fut préparée toute l'œuvre de Salomon, jusqu'au jour de la fondation de la maison de l'Éternel et jusqu'à ce qu'elle fût achevée. La maison de l'Éternel fut donc achevée.

17 Alors Salomon alla à Etsjon-Guéber et à Éloth, sur le bord de la mer, dans le pays d'Édom.

18 Et Huram lui envoya, sous la conduite de ses serviteurs, des navires et des serviteurs connaissant la mer. Ils allèrent avec les serviteurs de Salomon à Ophir, et ils y prirent quatre cent cinquante talents d'or, qu'ils apportèrent au roi Salomon.

1 Lõn pedig húsz esztendõ mulva, a mi alatt Salamon megépíté az Úr házát és a maga palotáját:

2 Azokat a városokat, a melyeket Hirám adott Salamonnak, megépíté Salamon, és Izráel fiait telepíté oda.

3 Azután elméne Salamon Hámát-Sobába és azt hatalmába keríté.

4 És megépíté Tádmort a pusztában, és minden kincstartó városokat, a melyeket Hámátban épített.

5 Annakfelette mind a felsõ, mind az alsó Bethoront megépíté s megerõsített városokká [tette] kõfalakkal, kapukkal és zárokkal.

6 És Baalátot, s a tárházak minden városait, a melyek Salamonéi valának, a szekereknek és a lovagoknak minden városait; és mindent, a mihez Salamonnak kedve volt, megépíté Jeruzsálemben, a Libánuson és az õ egész birodalmának földén.

7 Mindazt a népet, a mely megmaradt a Hitteusok közül, az Emoreusok, Perizeusok, Hivveusok és a Jebuzeusok közül, a kik nem az Izráel közül valók;

8 Hanem azoknak fiai közül, a kik azon a földön õ utánok maradtak volt, a kiket az Izráel fiai ki nem irthattak, azokat Salamon adófizetõkké tevé mind e mai napig.

9 De az Izráel fiai közül Salamon senkit nem tett szolgává az õ külsõ dolgaiban; mert ezek hadakozó férfiak voltak, és az õ hadnagyinak vezérei, s szekereinek és lovagjainak vezérei.

10 Azok, a Salamon király seregeinek vezérei, kétszázötvenen valának, a kik uralkodnak vala a népen.

11 És felviteté Salamon a Faraó leányát a Dávid városából a házba, a melyet néki épített vala; mert ezt mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izráel királyának, Dávidnak házában; mert szentséges [hely] az, mivel az Úr ládája abba vitetett.

12 Akkor égõáldozatokat áldozék Salamon az Úrnak az Úr oltárán, a melyet rakatott vala a tornácz elõtt;

13 Naponként áldozának azon, Mózes parancsolatja szerint, szombatnapokon, a hónapok elsõ napjain, és évenként a fõünnepeken háromszor; [tudniillik] a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén.

14 És elrendelé az õ atyjának, Dávidnak rendelése szerint a papok tisztét az õ szolgálatjokban, a Lévitákat is az õ tisztök szerint, hogy dícsérnék [az Istent] és szolgálnának a papok mellett naponként; az ajtónállókat is, az õ csoportjaik szerint minden kapuhoz, mert így volt az Isten emberének, Dávidnak parancsolatja.

15 És nem tértek el a király parancsolatjától, [a melyet parancsolt vala] a papoknak és Lévitáknak minden dolog és a kincsek felõl.

16 [Ilyen módon] bevégzõdött Salamonnak minden munkája azon naptól, a mikor az Úr házának alapját letették, annak befejezéséig, a mikor immár az Úr háza elkészült.

17 Azután elméne Salamon Esiongáberbe és Elótba, a mely a tenger partján, Edom földén volt.

18 És külde Hirám az õ szolgái által néki hajókat és szolgákat, a kik a tengeren jártasok valának, a kik menének a Salamon szolgáival együtt Ofirba, honnan négyszázötven tálentom aranyat hozának és vivék Salamon királynak.