1 Alors des scribes et des pharisiens vinrent de Jérusalem à Jésus, et lui dirent:

2 Pourquoi tes disciples transgressent-ils la tradition des anciens? car ils ne se lavent point les mains lorsqu'ils prennent leurs repas.

3 Mais il leur répondit: Et vous, pourquoi transgressez-vous le commandement de Dieu par votre tradition?

4 Car Dieu a donné ce commandement: Honore ton père et ta mère; et: Que celui qui maudira son père ou sa mère soit puni de mort.

5 Mais vous, vous dites: Celui qui aura dit à son père ou à sa mère: Ce dont je pourrais t'assister est un don consacré à Dieu, n'est pas tenu d'honorer son père ou sa mère.

6 Et ainsi vous avez anéanti le commandement de Dieu par votre tradition.

7 Hypocrites! Ésaïe a bien prophétisé à votre sujet, lorsqu'il a dit:

8 Ce peuple s'approche de moi de la bouche et m'honore des lèvres; mais leur cœur est bien éloigné de moi.

9 Mais ils m'honorent en vain, en enseignant des doctrines qui sont des commandements d'hommes.

10 Et ayant appelé le peuple, il leur dit:

11 Écoutez, et comprenez ceci: Ce n'est pas ce qui entre dans la bouche qui souille l'homme; mais ce qui sort de la bouche, c'est ce qui souille l'homme.

12 Alors ses disciples, s'approchant, lui dirent: N'as-tu pas remarqué que les pharisiens ont été scandalisés quand ils ont entendu ce discours?

13 Mais il répondit: Toute plante que mon Père céleste n'a point plantée, sera déracinée.

14 Laissez-les; ce sont des aveugles qui conduisent des aveugles; que si un aveugle conduit un autre aveugle, ils tomberont tous deux dans la fosse.

15 Alors Pierre, prenant la parole, lui dit: Explique-nous cette parabole.

16 Et Jésus dit: Vous aussi, êtes-vous encore sans intelligence?

17 Ne comprenez-vous pas que tout ce qui entre dans la bouche, s'en va dans le ventre et est jeté aux lieux secrets?

18 Mais ce qui sort de la bouche vient du cœur; c'est là ce qui souille l'homme.

19 Car c'est du cœur que viennent les mauvaises pensées, les meurtres, les adultères, les fornications, les larcins, les faux témoignages, les blasphèmes.

20 Ce sont ces choses-là qui souillent l'homme; mais de manger sans s'être lavé les mains, cela ne souille point l'homme.

21 Et Jésus, partant de là, se retira dans les quartiers de Tyr et de Sidon.

22 Et une femme cananéenne, qui venait de ces quartiers, s'écria, et lui dit: Seigneur, fils de David! aie pitié de moi! ma fille est misérablement tourmentée par le démon.

23 Mais il ne lui répondit rien. Et ses disciples, s'étant approchés, le prièrent, en disant: Renvoie-la, car elle crie après nous.

24 Et il répondit: Je ne suis envoyé qu'aux brebis perdues de la maison d'Israël.

25 Mais elle vint, et se prosterna, en disant: Seigneur! aide-moi.

26 Il lui répondit: Il n'est pas juste de prendre le pain des enfants pour le jeter aux petits chiens.

27 Mais elle dit: Il est vrai, Seigneur! cependant les petits chiens mangent des miettes qui tombent de la table de leurs maîtres.

28 Alors Jésus, répondant, lui dit: O femme! ta foi est grande; qu'il te soit fait comme tu le désires. Et à cette heure même sa fille fut guérie.

29 Jésus, partant de là, vint près de la mer de Galilée; et, étant monté sur une montagne, il s'y assit.

30 Alors une grande multitude de peuple vint à lui, ayant avec eux des boiteux, des aveugles, des muets, des estropiés, et plusieurs autres malades. Ils les mirent aux pieds de Jésus, et il les guérit.

31 De sorte que le peuple était dans l'admiration, voyant que les muets parlaient, que les estropiés étaient guéris, que les boiteux marchaient, que les aveugles voyaient; et ils glorifiaient le Dieu d'Israël.

32 Alors Jésus, ayant appelé ses disciples, leur dit: J'ai pitié de cette multitude; car il y a déjà trois jours qu'ils ne me quittent point, et ils n'ont rien à manger; et je ne veux pas les renvoyer à jeun, de peur que les forces ne leur manquent en chemin.

33 Et ses disciples lui dirent: D'où pourrions-nous avoir, dans ce lieu désert, assez de pain pour rassasier une telle multitude?

34 Et Jésus leur dit: Combien avez-vous de pains? Ils dirent: Sept et quelques petits poissons.

35 Alors il commanda aux foules de s'asseoir à terre.

36 Et ayant pris les sept pains et les poissons, et ayant rendu grâces, il les rompit et les donna à ses disciples, et les disciples les donnèrent au peuple.

37 Et tous en mangèrent et furent rassasiés; et on emporta sept corbeilles pleines des morceaux qui restèrent.

38 Or, ceux qui en avaient mangé étaient quatre mille hommes, sans compter les femmes et les petits enfants.

39 Alors Jésus, ayant renvoyé le peuple, entra dans une barque, et il vint au territoire de Magdala.

1 Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván:

2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.

3 Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?

4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.

5 Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját.

6 És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.

7 Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván:

8 Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.

9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

10 És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:

11 Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.

12 Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?

13 Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.

14 Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

15 Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.

16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?

17 Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?

18 A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.

19 Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.

20 Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.

21 És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.

22 És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.

23 Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.

24 Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.

25 Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!

26 Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.

28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.

29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.

30 És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket,

31 Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.

32 Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton.

33 És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?

34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.

35 És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.

36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

37 És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.

38 A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

39 És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.