1 Six jours après, Jésus prit Pierre, Jacques et Jean, son frère, et les mena sur une haute montagne, à l'écart.

2 Et il fut transfiguré en leur présence; son visage devint resplendissant comme le soleil, et ses habits devinrent éclatants comme la lumière.

3 En même temps, Moïse et Élie leur apparurent, qui s'entretenaient avec lui.

4 Alors Pierre, prenant la parole, dit à Jésus: Seigneur, il est bon que nous demeurions ici; si tu veux, faisons-y trois tentes, une pour toi, une pour Moïse, et une pour Élie.

5 Comme il parlait encore, voici une nuée resplendissante les couvrit; et voici il vint de la nuée une voix qui dit: C'est ici mon Fils bien-aimé, en qui j'ai pris plaisir; écoutez-le.

6 Les disciples, entendant cela, tombèrent le visage contre terre, et furent saisis d'une très grande crainte.

7 Mais Jésus, s'approchant, les toucha, et leur dit: Levez-vous, et n'ayez point de peur.

8 Alors, levant leurs yeux, ils ne virent plus que Jésus seul.

9 Et comme ils descendaient de la montagne, Jésus leur fit cette défense: Ne dites à personne ce que vous avez vu, jusqu'à ce que le Fils de l'homme soit ressuscité des morts.

10 Et ses disciples l'interrogèrent, disant: Pourquoi donc les scribes disent-ils qu'il faut qu'Élie vienne premièrement?

11 Et Jésus leur répondit: Il est vrai qu'Élie devait venir premièrement, et rétablir toutes choses.

12 Mais je vous dis qu'Élie est déjà venu, et ils ne l'ont point reconnu, mais ils lui ont fait tout ce qu'ils ont voulu; c'est ainsi qu'ils feront aussi souffrir le Fils de l'homme.

13 Alors les disciples comprirent que c'était de Jean-Baptiste qu'il leur avait parlé.

14 Et lorsqu'ils furent venus vers le peuple, il vint à lui un homme, qui se jeta à genoux devant lui, et dit:

15 Seigneur! aie pitié de mon fils, car il est lunatique, et fort tourmenté; et il tombe souvent dans le feu, et souvent dans l'eau.

16 Et je l'ai présenté à tes disciples, mais ils n'ont pu le guérir.

17 Et Jésus, répondant, dit: O race incrédule et perverse, jusqu'à quand serai-je avec vous? jusqu'à quand vous supporterai-je? Amenez-le-moi ici.

18 Et Jésus reprit sévèrement le démon, qui sortit de cet enfant; et, dès cette heure-là, l'enfant fut guéri.

19 Alors les disciples vinrent en particulier à Jésus, et lui dirent: Pourquoi n'avons-nous pu chasser ce démon?

20 Et Jésus leur répondit: C'est à cause de votre incrédulité; car je vous dis en vérité que si vous aviez de la foi comme un grain de moutarde, vous diriez à cette montagne: Transporte-toi d'ici là, et elle s'y transporterait, et rien ne vous serait impossible.

21 Mais cette sorte de démons ne sort que par la prière et par le jeûne.

22 Et comme ils étaient dans la Galilée, Jésus leur dit: Le Fils de l'homme doit être livré entre les mains des hommes;

23 Et ils le feront mourir, mais il ressuscitera le troisième jour. Et les disciples en furent fort attristés.

24 Et quand ils furent arrivés à Capernaüm, ceux qui recevaient les didrachmes s'adressèrent à Pierre et lui dirent: Votre maître ne paye-t-il pas les didrachmes?

25 Il dit: Oui. Et quand il fut entré dans la maison, Jésus le prévint et lui dit: Que t'en semble, Simon? Les rois de la terre, de qui tirent-ils des impôts ou des tributs? Est-ce de leurs enfants, ou des étrangers?

26 Pierre dit: Des étrangers. Jésus lui répondit: Les enfants en sont donc exempts.

27 Mais afin que nous ne les scandalisions point, va-t'en à la mer, jette l'hameçon et tire le premier poisson qui se prendra; et quand tu lui auras ouvert la bouche, tu trouveras un statère; prends-le, et le leur donne pour moi et pour toi.

1 És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé õket magokban egy magas hegyre.

2 És elváltozék elõttök, és az õ orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség.

3 És ímé megjelenék õ nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala õ vele.

4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

5 Mikor õ még beszél vala, ímé, fényes felhõ borítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok.

6 És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.

7 Jézus pedig hozzájok menvén, illeté õket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!

8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.

9 És mikor a hegyrõl alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.

10 És megkérdezék õt az õ tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie?

11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljõ elõbb, és mindent helyreállít;

12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg õt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd õ tõlük.

13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelõ Jánosról szóla nékik.

14 És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén õ elõtte,

15 És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tûzbe, és gyakorta a vízbe.

16 És elvittem õt a te tanítványaidhoz, és nem tudták õt meggyógyítani.

17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok õt ide nékem.

18 És megdorgálá õt Jézus, és kiméne belõle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.

19 Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiûzni?

20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.

21 Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bõjtölés által.

22 Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;

23 És megölik õt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.

24 Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedõk Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?

25 Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelõzé õt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktõl szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektõl?

26 Monda néki Péter: Az idegenektõl. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.

27 De hogy õket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az elsõ halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.