1 Or Balaam dit à Balak: Construis-moi ici sept autels, et prépare-moi ici sept taureaux et sept béliers.

2 Et Balak fit comme Balaam avait dit; et Balak et Balaam offrirent un taureau et un bélier sur chaque autel.

3 Puis Balaam dit à Balak: Tiens-toi près de ton holocauste, et je m'en irai; peut-être que l'Éternel se présentera à moi, et je te rapporterai ce qu'il m'aura fait voir. Et il alla en un lieu découvert.

4 Et Dieu vint au-devant de Balaam, et Balaam lui dit: J'ai dressé les sept autels, et j'ai sacrifié un taureau et un bélier sur chaque autel.

5 Et l'Éternel mit des paroles dans la bouche de Balaam et dit: Retourne vers Balak, et parle ainsi.

6 Il retourna donc vers lui; et voici, il se tenait près de son holocauste, lui et tous les seigneurs de Moab.

7 Alors Balaam prononça son discours sentencieux, et dit: Balak, roi de Moab, m'a fait venir d'Aram, des montagnes d'Orient. Viens, dit-il, maudis-moi Jacob; viens, voue Israël à l'exécration.

8 Comment le maudirais-je? Dieu ne l'a point maudit. Comment vouerais-je à l'exécration? L'Éternel n'a point voué à l'exécration.

9 Car je le vois du sommet des rochers, et je le contemple du haut des coteaux. Voici un peuple qui habitera à part, et ne sera point mis au nombre des nations.

10 Qui compterait la poussière de Jacob, et dénombrerait le quart d'Israël? Que je meure de la mort des hommes droits, et que ma fin soit semblable à la leur!

11 Alors Balak dit à Balaam: Que m'as-tu fait? Je t'ai pris pour maudire mes ennemis; et voici, tu les bénis.

12 Et il répondit, et dit: Ne dois-je pas prendre garde de dire ce que l'Éternel met dans ma bouche?

13 Alors Balak lui dit: Viens donc avec moi en un autre lieu d'où tu verras ce peuple, car tu n'en voyais que l'extrémité, et tu ne le voyais pas tout entier; et de là maudis-le-moi.

14 Il le conduisit donc au champ de Tsophim, au sommet du Pisga, construisit sept autels, et offrit un taureau et un bélier sur chaque autel.

15 Alors Balaam dit à Balak: Tiens-toi ici près de ton holocauste, et moi j'irai là à la rencontre de l'Éternel.

16 Et l'Éternel se présenta à Balaam, et mit des paroles en sa bouche, et dit: Retourne vers Balak, et parle ainsi.

17 Et il vint vers lui; et voici, il se tenait près de son holocauste, et les seigneurs de Moab avec lui. Et Balak lui dit: Qu'a dit l'Éternel?

18 Alors il prononça son discours sentencieux, et dit: Lève-toi, Balak, et écoute; prête-moi l'oreille, fils de Tsippor.

19 Dieu n'est point homme pour mentir, ni fils d'homme pour se repentir. Il a dit; ne le fera-t-il point? Il a parlé; ne le réalisera-t-il pas?

20 Voici, j'ai reçu l'ordre de bénir; il a béni, je ne le révoquerai point.

21 Il n'a point aperçu d'iniquité en Jacob, et n'a point vu de perversité en Israël; l'Éternel son Dieu est avec lui, et l'on y entend des acclamations comme pour un roi.

22 C'est Dieu qui les a tirés d'Égypte; il est pour eux comme la vigueur du buffle.

23 Car il n'y a point d'enchantement contre Jacob, ni de divination contre Israël. Bientôt on dira de Jacob et d'Israël: Qu'est-ce que Dieu a fait!

24 Voici un peuple qui se lèvera comme une lionne, et qui se dressera comme un lion; il ne se couchera point qu'il n'ait dévoré la proie et bu le sang des blessés.

25 Alors Balak dit à Balaam: Ne le maudis point, mais ne le bénis pas non plus!

26 Et Balaam répondit et dit à Balak: Ne t'ai-je pas dit: Je ferai tout ce que l'Éternel dira?

27 Balak dit encore à Balaam: Viens donc, je te conduirai en un autre lieu; peut-être que Dieu trouvera bon que tu me le maudisses de là.

28 Et Balak conduisit Balaam au sommet du Peor, qui regarde en face du désert.

29 Et Balaam dit à Balak: Construis-moi ici sept autels, et prépare-moi ici sept taureaux et sept béliers.

30 Balak fit donc comme Balaam avait dit; et il offrit un taureau et un bélier sur chaque autel.

1 És monda Bálám Báláknak: Építs itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.

2 És úgy cselekedék Bálák a miképen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.

3 És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égõáldozatod mellett, én pedig elmegyek; talán elõmbe jõ az Úr nékem, és a mit mutat majd nékem, megjelentem néked. Elméne azért egy kopasz oromra.

4 És elébe méne Isten Bálámnak, és monda néki [Bálám]: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.

5 Az Úr pedig ígét ada Bálámnak szájába, és monda néki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.

6 És visszatére õ hozzá, és ímé áll vala az õ égõáldozata mellett; õ maga és Moábnak minden fejedelme.

7 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Siriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeirõl, [mondván:] Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt;

8 Mit átkozzam azt, a kit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, a kit az Úr nem szidalmaz?

9 Mert sziklák tetejérõl nézem õt, és halmokról tekintem õt; ímé oly nép, a mely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.

10 Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!

11 És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és ímé igen megáldád õket.

12 Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-é vigyáznom, hogy azt szóljam, a mit az Úr adott az én számba?

13 Monda azután néki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad õt, de csak valamely részét látod annak, és õt mindenestõl nem látod, és átkozd meg õt onnét nékem.

14 És vivé õt az õrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.

15 És monda Báláknak: Állj meg itt a te égõáldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda.

16 Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és ígét ada az õ szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.

17 Méne azért õ hozzá, és ímé õ áll vala az õ égõáldozata mellett, és Moáb fejedelmei is õ vele. És monda néki Bálák: Mit szóla az Úr?

18 Akkor elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám Czippórnak fia!

19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é õ valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?

20 Ímé [parancsolatot] vettem, hogy áldjak; ha õ áld, én azt meg nem fordíthatom.

21 Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az õ Istene van õ vele; és királynak szóló rivalgás hangzik õ benne.

22 Isten hozta ki õket Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé.

23 Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendõmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!

24 Ímé e nép felkél mint nõstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem iszsza.

25 Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad õt.

26 Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-é néked, mondván: Valamit mond nékem az Úr, azt mívelem?

27 És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét [e népet ]én érettem.

28 Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, a mely a puszta felé néz.

29 És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.

30 Úgy cselekedék azért Bálák, a mint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.