1 L'Éternel parla à Moïse, dans les plaines de Moab, près du Jourdain de Jérico, en disant:

2 Commande aux enfants d'Israël qu'ils donnent aux Lévites, sur l'héritage qu'ils posséderont, des villes pour y habiter; vous leur donnerez aussi un territoire tout autour de ces villes.

3 Ils auront les villes pour y habiter; et les territoires de ces villes seront pour leur bétail, pour leurs biens et pour tous leurs animaux.

4 Les territoires des villes que vous donnerez aux Lévites seront de mille coudées tout autour, depuis la muraille de la ville en dehors.

5 Vous mesurerez donc, en dehors de la ville, du côté de l'Orient deux mille coudées, du côté du Midi deux mille coudées, du côté de l'Occident deux mille coudées, et du côté du Nord deux mille coudées, et la ville sera au milieu. Tels seront les territoires de leurs villes.

6 Quant aux villes que vous donnerez aux Lévites, il y aura les six villes de refuge, que vous établirez afin que le meurtrier s'y enfuie; et outre celles-là, vous leur donnerez quarante-deux villes.

7 Toutes les villes que vous donnerez aux Lévites, seront au nombre de quarante-huit villes, avec leurs territoires.

8 Or, quant aux villes que vous leur donnerez, sur la possession des enfants d'Israël, vous en prendrez plus de ceux qui en auront plus, et moins de ceux qui en auront moins; chacun donnera de ses villes aux Lévites, en proportion de l'héritage qu'il possédera.

9 Puis l'Éternel parla à Moïse, en disant:

10 Parle aux enfants d'Israël, et dis-leur: Quand vous aurez passé le Jourdain pour entrer au pays de Canaan,

11 Établissez-vous des villes qui soient pour vous des villes de refuge, où puisse s'enfuir le meurtrier, qui aura frappé quelqu'un à mort par mégarde.

12 Et ces villes vous serviront de refuge contre le vengeur du sang, afin que le meurtrier ne meure point, jusqu'à ce qu'il ait comparu en jugement devant l'assemblée.

13 Sur les villes que vous donnerez, il y aura donc pour vous six villes de refuge.

14 Vous en établirez trois de ce côté-ci du Jourdain, et vous établirez les trois autres au pays de Canaan; ce seront des villes de refuge.

15 Ces six villes serviront de refuge aux enfants d'Israël, et à l'étranger et à celui qui habitera parmi eux, afin que quiconque aura frappé une personne à mort par mégarde, s'y enfuie.

16 Mais s'il l'a frappée avec un instrument de fer, et qu'elle en meure, il est meurtrier; le meurtrier sera puni de mort.

17 Et s'il l'a frappée d'une pierre qu'il tenait à la main et qui pouvait donner la mort, et qu'elle en meure, il est meurtrier; le meurtrier sera puni de mort.

18 De même s'il l'a frappée d'un instrument de bois qu'il tenait à la main et qui pouvait donner la mort, et qu'elle en meure, il est meurtrier; le meurtrier sera puni de mort.

19 C'est le vengeur du sang qui fera mourir le meurtrier; quand il le rencontrera, il le fera mourir.

20 Que si, par haine, un homme en a poussé un autre ou s'il a jeté quelque chose sur lui avec préméditation, et qu'il en soit mort;

21 Ou que, par inimitié, il l'ait frappé de sa main, et qu'il en soit mort; celui qui a frappé sera puni de mort; il est meurtrier; le vengeur du sang fera mourir le meurtrier, quand il le rencontrera.

22 Que si, fortuitement, sans inimitié, il l'a poussé, ou a jeté sur lui quelque chose, sans préméditation,

23 Ou si, n'étant point son ennemi et ne lui cherchant point du mal, il a fait tomber sur lui, sans l'avoir vu, quelque pierre qui puisse donner la mort, et qu'il en meure,

24 Alors, l'assemblée jugera d'après ces lois entre celui qui a frappé et le vengeur du sang;

25 Et l'assemblée délivrera le meurtrier de la main du vengeur du sang, et le fera retourner à la ville de refuge où il s'était enfui; et il y demeurera jusqu'à la mort du souverain sacrificateur qu'on a oint de l'huile sainte.

26 Mais si le meurtrier sort des limites de la ville de refuge où il se sera enfui,

27 Et que le vengeur du sang le trouve hors des limites de sa ville de refuge, et que le vengeur du sang tue le meurtrier, il ne sera point coupable de meurtre.

28 Car le meurtrier doit demeurer dans sa ville de refuge jusqu'à la mort du souverain sacrificateur; mais, après la mort du souverain sacrificateur, le meurtrier retournera dans la terre de sa possession.

29 Et ceci vous servira d'ordonnances de droit, dans vos générations, dans toutes vos demeures.

30 Si quelqu'un tue un homme, on tuera le meurtrier sur la déposition de témoins; mais un seul témoin ne suffira pas pour faire mourir quelqu'un.

31 Vous ne recevrez point de rançon pour la vie d'un meurtrier qui est coupable et digne de mort; car il doit être puni de mort.

32 Vous ne recevrez point non plus de rançon pour le laisser fuir dans sa ville de refuge, ni pour qu'à la mort du sacrificateur il retourne habiter au pays.

33 Et vous ne souillerez point le pays où vous serez, car le sang souille le pays; et il ne se fera d'expiation, pour le pays, du sang qui y aura été répandu, que par le sang de celui qui l'aura répandu.

34 Vous ne souillerez donc point le pays où vous allez demeurer, et au milieu duquel j'habiterai; car je suis l'Éternel qui habite au milieu des enfants d'Israël.

1 És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezõségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:

2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az õ örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelõt is a lévitáknak;

3 Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelõk pedig legyenek az õ barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak.

4 És azoknak a városoknak legelõi, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül.

5 Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felõl két ezer singet, dél felõl is kétezer singet, napnyugot felõl kétezer singet, és észak felõl kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelõje.

6 A városok közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül adjatok negyvenkét várost.

7 Mind a városok, a melyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelõivel egyben.

8 A mely városokat pedig Izráel fiainak örökségébõl adtok, [azokhoz] attól, a kinek több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az õ örökségéhez képest, a melyet örökül kapott, adjon az õ városaiból a lévitáknak.

9 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

10 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:

11 Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetbõl öl meg valakit.

12 És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.

13 A mely városokat pedig oda adtok, [azok] [közül] hat legyen néktek menedékvárosul.

14 Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek [azok.]

15 Izráel fiainak és a jövevénynek, és az õ közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetbõl öl meg valakit.

16 De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

17 És ha kézben levõ kõvel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

18 Vagy ha kézben lévõ faeszközzel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

19 A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.

20 Hogyha gyûlölségbõl taszítja meg õt, vagy szántszándékkal úgy hajít [valamit] reá, hogy meghal;

21 Vagy ellenségeskedésbõl kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.

22 Ha pedig hirtelenségbõl, ellenségeskedés nélkül taszítja meg õt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt;

23 Vagy akármiféle követ, a melytõl meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal, holott nem volt õ annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:

24 Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütõ között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.

25 És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezébõl, és küldje vissza azt a gyülekezet az õ menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a fõpap, a ki felkenetett a szent olajjal.

26 Ha pedig kimegy a gyilkos az õ menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala;

27 És találja õt a vérbosszuló rokon az õ menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz [annak] vére õ rajta;

28 Mert az õ menedékvárosában kell laknia a fõpap haláláig; a fõpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az õ örökségének földére.

29 És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken.

30 Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.

31 Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon.

32 Attól se vegyetek váltságot, a ki az õ menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a fõpap haláláig.

33 És meg ne fertõztessétek a földet, a melyben lesztek; mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhetõ engesztelés a vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a ki kiontotta azt.

34 Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben laktok, a melyben én [is] lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.