2 Kun Herra, teidän Jumalanne, on antanut nämä kansat teidän käsiinne ja te olette ne lyöneet, julistakaa ne Herralle kuuluvaksi uhriksi ja tuhotkaa ne. Älkää liittoutuko niiden kanssa älkääkä osoittako niille armoa.

3 Älkää avioituko näihin kansoihin kuuluvien kanssa. Älkää myöskään antako tyttäriänne heille vaimoiksi älkääkä ottako heidän tyttäriään vaimoiksi pojillenne,

4 sillä he viettelisivät poikanne luopumaan Herrasta ja palvelemaan vieraita jumalia. Jos annatte tämän tapahtua, Herra vihastuu teihin ja tekee teistä heti lopun.

5 Tehkää sen sijaan heille näin: repikää maahan heidän alttarinsa, murskatkaa heidän kivipatsaansa, hakatkaa poikki heidän asera- paalunsa ja polttakaa heidän jumalankuvansa.

6 Muistakaa, että olette Herralle, Jumalallenne, pyhitetty kansa. Herra, teidän Jumalanne, valitsi teidät maailman kaikkien kansojen joukosta omaksi kansakseen.

8 Herra rakasti teitä, ja pitääkseen esi-isillenne vannomansa valan hän vei teidät väkevällä kädellään pois Egyptistä, orjuuden maasta, ja lunasti teidät vapaiksi faraon, Egyptin kuninkaan, vallasta.

9 Tietäkää siis, että vain Herra, teidän Jumalanne, on Jumala. Häneen voi luottaa, hän pitää voimassa liittonsa. Tuhansien sukupolvien ajan hän on uskollinen niille, jotka rakastavat häntä ja pitävät hänen käskynsä,

10 mutta niille, jotka häntä uhmaavat ja vihaavat, hän kostaa tuhoamalla heidät. Hän kostaa viipymättä sille, joka häntä vihaa.

11 Pitäkää siis huoli siitä, että noudatatte lakia, niitä käskyjä ja säädöksiä, jotka minä teille nyt annan.

13 Hän rakastaa ja siunaa teitä ja antaa teidän kasvaa suureksi kansaksi. Hän siunaa teidän jälkeläisenne, maanne hedelmät, viljanne, viininne ja öljynne ja tekee suuriksi teidän karjalaumanne siinä maassa, jonka hän on esi-isillenne vannomallaan valalla luvannut teille.

15 Herra pitää teistä loitolla kaikki sairaudet. Hän ei vaivaa teitä niillä pahoilla taudeilla, jotka tunnette Egyptin ajoilta, vaan antaa vihollistenne sairastua niihin.

16 Te tuhoatte kaikki ne kansat, jotka Herra, teidän Jumalanne, antaa teidän käsiinne. Älkää säälikö niitä älkääkä palvoko vieraita jumalia, ettette joutuisi niiden pauloihin.

18 Älkää kuitenkaan pelätkö niitä, vaan pitäkää aina mielessänne, mitä Herra, teidän Jumalanne, teki faraolle ja koko Egyptille.

19 Muistakaa egyptiläisten suuret koettelemukset, jotka omin silmin saitte nähdä. Ajatelkaa Herran, Jumalanne, tekemiä ihmeitä ja tunnustekoja, hänen väkevää kättään ja kohotettua käsivarttaan, joiden voimalla hän vei teidät pois Egyptistä. Samalla tavoin kuin egyptiläisille tekee Herra, teidän Jumalanne, kaikille niille kansoille, joita te nyt pelkäätte.

20 Hän lähettää niiden kimppuun myös herhiläisparvia, kunnes kaikki, jotka vielä ovat hengissä ja piileksivät teitä, ovat menehtyneet.

21 Älkää pelätkö, sillä Herra, teidän Jumalanne, suuri ja pelottava Jumala, on teidän keskellänne.

23 Herra, teidän Jumalanne, antaa nuo kansat teidän valtaanne ja saattaa ne suureen sekasortoon, kunnes ne tuhoutuvat tyystin.

24 Herra antaa myös niiden kuninkaat teidän käsiinne, ja te pyyhitte heidän nimensäkin pois maan päältä. Kukaan ei pysty teitä vastustamaan, vaan te hävitätte kaikki.

26 Sellainen iljetys on julistettava tuhon omaksi. Älkää siis viekö siitä mitään kotiinne, ettette itsekin joutuisi tuhon omiksi. Inhotkaa epäjumalia, kauhistukaa ja karttakaa niitä; ne on tuhottava.

1 Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyre te bemenendõ vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiûz te elõled a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erõsebbeket;

2 És adja õket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered õket: mindenestõl veszítsd ki õket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörülj rajtok.

3 Sógorságot se szerezz õ velök, a leányodat se adjad az õ fioknak, és az õ leányukat se vegyed a te fiadnak;

4 Mert elpártoltatja a te fiadat én tõlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket.

5 Hanem így cselekedjetek velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tûzzel égessétek meg.

6 Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe [vagy] te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.

7 Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok;

8 Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a melylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; [azért] hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az égyiptombeli Faraó királynak kezébõl.

9 És [hogy] megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, õ az Isten, a hívséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, a kik õt szeretik, és az õ parancsolatait megtartják.

10 De megfizet azoknak személy szerint, a kik õt gyûlölik, elvesztvén õket; nem késlekedik az ellen, a ki gyûlöli õt, megfizet annak személy szerint.

11 Tartsd meg azért a parancsolatot, a rendeléseket és végzéseket, a melyeket én e mai napon parancsolok néked, hogy azokat cselekedjed.

12 Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, a mely felõl megesküdött a te atyáidnak.

13 És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését azon a földön, a mely felõl megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt.

14 Áldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között [meddõ.]

15 És távol tart az Úr te tõled minden betegséget, és Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, a melyeket ismersz; nem veti azokat te reád, hanem mind azokra, a kik gyûlölnek téged.

16 És megemészted mind a népeket, a melyeket néked ád az Úr, a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nékik, és ne tiszteld az õ isteneit; mert tõr gyanánt [volna] az néked.

17 Ha azt mondod a te szívedben: Többen vannak e népek, mint én, miképen ûzhetem én ki õket?

18 Ne félj tõlök; emlékezzél meg csak azokról, a miket cselekedett az Úr, a te Istened a Faraóval és mind az égyiptombeliekkel:

19 A nagy kisértésekrõl, a melyeket láttak a te szemeid, és a jelekrõl és csudákról; az erõs kézrõl, és a kinyujtott karról, a melylyel kihozott téged az Úr, a te Istened! Így cselekeszik az Úr, a te Istened minden néppel, a melytõl te félsz.

20 Sõt még a darázsokat is rájok bocsátja az Úr, a te Istened mind addig, míglen elvesznek azok is, a kik megmaradtak, és a kik elrejtõztek te elõled.

21 Ne rettenj meg azok elõtt, mert közötted van az Úr, a te Istened, nagy és rettenetes Isten!

22 És lassan-lassan kiûzi az Úr, a te Istened e népeket te elõled. Nem lehet õket hirtelen kipusztítanod, hogy a mezei vadak meg ne sokasodjanak ellened!

23 De az Úr, a te Istened elõdbe veti õket, és nagy romlással rontja meg õket, míglen elvesznek.

24 Az õ királyaikat is kezedbe adja, hogy eltöröljed az õ nevöket az ég alól; senki ellened nem állhat, míglen elveszted õket.

25 Az õ isteneiknek faragott képeit tûzzel égesd meg; az azokon lévõ ezüstöt és aranyat meg ne kívánd, és magadnak el ne vedd, hogy tõrbe ne essél miatta; mert útálatosság az az Úr elõtt, a te Istened elõtt.

26 Útálatosságot pedig ne vígy be a te házadba, hogy átokká [ne] légy, mint az, [hanem] megvetvén vesd meg azt, és útálván útáld meg azt, mert átkozott.