1 Minä onneton mies! Paljon olen kärsinyt, Herra on lyönyt minua vihansa sauvalla.
2 Hän kuljetti minua, hän vei minut pimeään, pilkkopimeään.
3 Hän on nostanut kätensä minua vastaan päivä päivältä yhä uudelleen.
4 Hän repi rikki ihoni, raateli lihani, murskasi kaikki luuni.
5 Hän rakensi varustuksia minua vastaan, ympäröi minut tuskan muurilla.
6 Keskelle pimeyttä hän pani minut asumaan, kuin kauan sitten kuolleitten joukkoon.
7 Hän sulki minun tieni, en pääse pakoon, hän pani minulle painavat kahleet.
8 Vaikka kuinka huudan ja valitan, hän ei kuule rukoustani.
9 Hän tukki tieni kivenjärkäleillä, antoi minun kulkea harhaan.
10 Hän väijyi minua kuin karhu, kuin leijona piilopaikassaan.
11 Hän eksytti minut tieltä, raateli minut, jätti hylättynä makaamaan.
12 Hän jännitti jousensa ja suuntasi nuolensa minua kohti.
13 Hän ampui minuun viinensä nuolet, lävisti rintani.
14 Minusta tuli kaiken kansan pilkka, ainainen ivan aihe.
15 Hän syötti minulle katkeria yrttejä, juotti karvasta juomaa.
16 Hän polki minut maan tomuun, pani hampaani jauhamaan soraa.
17 Minä kadotin onneni päivät, unohdin, millaista on elää rauhassa.
19 Kurjuuteni ja kodittomuuteni täyttää mieleni, kaikki maistuu myrkyltä ja koiruoholta.
20 Minä en voi unohtaa onnettomuuttani, en saa sitä mielestäni.
21 Kuitenkin minä toivon ja odotan, sillä minä ajattelen tätä:
22 Herran armoa on se, että vielä elämme, hänen laupeutensa ei lopu koskaan.
23 Joka aamu Herran armo on uusi, suuri on hänen uskollisuutensa.
25 Herra on hyvä sille, joka panee toivonsa häneen, sille, joka häntä etsii.
26 Hyvä on hiljaisuudessa toivoa apua Herralta.
27 Hyvä on miehelle, että hän kantaa iestä nuoruudessaan.
28 Istukoon hän yksin ja vaietkoon, kun Herra on pannut taakan hänen päälleen,
29 painakoon suunsa tomuun -- ehkä on toivoa vielä.
30 Kääntäköön hän poskensa lyöjäänsä kohti ja ottakoon vastaan pilkan.
31 Mutta Herra ei hylkää, ei hylkää iäksi.
32 Vaikka hän kurittaa, hän myös armahtaa, suuri on hänen laupeutensa.
33 Ei Herra iloitse siitä, että hän kurittaa ihmistä.
34 Kun kaikki vangiksi otetut murskataan jalkojen alle,
35 kun ihmisen oikeus vääristetään Korkeimman silmien edessä,
36 kun langetetaan väärä tuomio -- eikö Herra sitä näe?
37 Kenen sana toteutuu? Eikö kaikki tapahdu niin kuin Herra sanoo?
38 Eikö Korkeimman käskystä tule paha ja hyvä?
39 Mitä syytä eloon jääneellä on valittaa? Hän kärsii syntiensä tähden.
40 Tutkikaamme tietämme, tarkastelkaamme tekojamme ja palatkaamme Herran luo.
41 Kohottakaamme nyt kätemme, kohottakaamme sydämemme taivasta kohti, Jumalan luo.
42 Me olemme tehneet syntiä, kapinoineet sinua vastaan. Sinä et ole antanut anteeksi.
43 Sinä verhouduit vihaan ja vainosit meitä, surmasit säälimättä.
44 Sinä kätkeydyit pilveen, sen läpi ei rukous pääse.
45 Roskatunkioksi sinä teit meidät kaikkien kansojen keskelle.
46 Nyt kaikki vihollisemme irvistelevät meille.
47 Edessämme oli kauhu ja hauta, tuho kohtasi meidät.
48 Kyyneleet tulvivat silmistäni rakkaan kansani tuhon tähden.
49 Silmäni vuotavat lakkaamatta. Itkuni ei taukoa,
50 ennen kuin Herra katsoo taivaastaan ja näkee murheeni.
51 Kun katselen kaupunkini tytärten tuskaa, sieluuni koskee.
52 Viholliseni pyydystivät minua kuin lintua, kiihkeästi, ilman syytä.
53 He syöksivät minut elävänä kuoppaan, he kivittivät minua.
54 Kauhu tulvi pääni yli, minä ajattelin: loppuni on tullut.
55 Herra, kuopan syvyydestä minä huudan sinun nimeäsi.
56 Kuule ääneni! Älä sulje korviasi, kun anon apua ja pelastusta.
58 Herra, sinä ajat minun asiaani, sinä lunastat minut.
59 Kärsimäni vääryyden sinä näet, Herra. Hanki minulle oikeus.
60 Sinä näet vihollisteni kostonhimon, kaikki heidän juonensa.
61 Herra, sinä kuulet, kun he herjaavat minua, näet heidän juonensa.
62 Vastustajani ivaavat minua, puhuvat pahaa kaiket päivät.
63 Katso heitä: missä ikinä he istuvat tai seisovat, he laulavat pilkkalauluja minusta.
64 Herra, rankaise heitä heidän tekojensa mukaan.
65 Sokaise heidän järkensä, kiroa heidät.
66 Aja heitä takaa vihassasi, Herra, hävitä heidät taivaasi alta.
1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.
4 Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 [Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.
10 Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.
11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.
18 És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?
30 Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;
36 Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.
39 Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]
40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.
49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.
64 Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.
65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!