1 Congregou-se todo o Israel com Davi em Hebrom, dizendo: Nós somos teus ossos e tua carne.2 Já dantes, ainda quando Saul era rei, eras tu o que fazias sair e entrar a Israel; e Jeová teu Deus te disse: Tu apascentarás o meu povo de Israel, e serás o seu condutor.3 Todos os anciãos de Israel vieram ter com o rei em Hebrom, onde Davi fez aliança com eles diante de Jeová; e ungiram a Davi rei sobre Israel, conforme a palavra de Jeová por intermédio de Samuel.4 Partiu Davi com todo o Israel para Jerusalém (que é Jebus); e estavam ali os jebuseus, habitantes da terra.5 Disseram os habitantes de Jebus a Davi: Não entrarás aqui. Todavia Davi tomou a fortaleza de Sião, que é a cidade de Davi.6 Davi disse: Aquele que primeiro ferir os jebuseus, será chefe e capitão. Subiu primeiro Joabe, filho de Zeruia, e foi feito chefe.7 Davi habitou na fortaleza; por isso se lhe chamou a cidade de Davi.8 Edificou a cidade ao redor, desde Milo ao redor; e Joabe reparou o resto da cidade.9 Davi ia tornando-se cada vez mais forte; porque Jeová dos exércitos era com ele.10 Ora, estes são os principais dos homens poderosos que Davi tinha, os quais, juntamente com todo o Israel, se mostraram fortes com ele no seu reino, para o fazerem rei, segundo a palavra de Jeová sobre Israel.11 Este é o número dos homens poderosos que Davi tinha: Jasobeão, filho dum hacmonita, chefe dos trinta; este levantou a sua lança sobre trezentos, que matou duma só vez.12 Depois dele Eleazar, filho de Dodô, aoíta, que era um dos três homens poderosos.13 Este se achou com Davi em Pas-Damim, onde se ajuntaram os filisteus a dar batalha, num lugar em que havia um pedaço de campo cheio de cevada; o povo fugiu de diante dos filisteus.14 Tiveram-se no meio do campo, e defenderam-no, e mataram aos filisteus; e Jeová os salvou com uma grande vitória.15 Três dos trinta chefes desceram à penha a ter com Davi, e entraram na caverna de Adulão; e o exército dos filisteus estava acampado no vale de Refaim.16 Davi estava nesse lugar forte, e a guarnição estava então em Belém.17 Davi sentiu um grande desejo e disse: Quem me dera beber a água do poço de Belém, que está junto à porta!18 Os três romperam pelo arraial dos filisteus, e tiraram água do poço de Belém, que estava junto à porta, tomaram dela e trouxeram a Davi; Davi, porém, não a quis beber, mas a derramou em libação a Jeová,19 e disse: Não permita meu Deus que eu faça isso. Beberei eu o sangue destes homens que expuseram as suas vidas? pois com perigo das suas vidas a trouxeram. Portanto não a quis beber. Isto fizeram os três homens poderosos.20 Abisai, irmão de Joabe, era chefe dos três; porque levantou a sua lança contra trezentos, e os matou, e teve nome entre os três.21 Ele foi mais ilustre do que os três da segunda série, e foi feito o seu capitão; todavia não igualava aos primeiros três.22 Benaia, filho de Joiada, filho dum homem de Cabzeel, valente e célebre por grandes feitos, matou dois filhos de Ariel de Moabe. Também desceu a uma cova onde matou um leão em tempo de neve.23 Matou a um egípcio, cuja estatura era de cinco cúbitos e que tinha na mão uma lança como órgão do tear de tecelão; desceu contra ele com uma vara, arrancou a lança da mão do egípcio e o matou com a sua mesma lança.24 Estas coisas fez Benaia, filho de Joiada, e teve nome entre os três homens poderosos.25 Ele era mais ilustre do que os trinta, porém não igualava aos primeiros três. Davi o pôs sobre os da sua guarda.26 Também os homens poderosos dos exércitos: Asael, irmão de Joabe, Elanã, filho de Dodô de Belém;27 Samote, harorita, Helez, pelonita;28 Ira, filho de Iques, tecoíta, Abiezer, anatotita;29 Sibecai, husatita, Ilai, aoíta;30 Maarai, netofatita, Helede, filho de Baaná, netofatita;31 Itai, filho de Ribai de Gibeá, dos filhos de Benjamim, Benaia, piratonita;32 Hurai, das torrentes de Gaás, Abiel, arbatita;33 Azmavete, baarumita, Eliaba, saalbonita;34 os filhos de Hasém, gizonita, Jônatas, filho de Sage, hararita;35 Aião, filho de Sacar, hararita, Elifal, filho de Ur;36 Héfer, mequeratita, Aías, pelonita;37 Hezro, carmelita, Naarai, filho de Ezbai;38 Joel, irmão de Natã, Mibar, filho de Hagri;39 Zeleque, amonita, Naarai, berotita, escudeiro de Joabe, filho de Zeruia;40 Ira, itrita, Garebe, itrita;41 Urias, heteu, Zabade, filho de Alai;42 Adina, filho de Siza, rubenita, chefe dos rubenitas, e com ele trinta;43 Hanã, filho de Maaca, e Josafá, mitenita;44 Uzia, asteratita, Sama e Jeiel, filhos de Hotão, aroerita;45 Jediael, filho de Sinri e seu irmão Joá, tizita;46 Eliel, maavita, e Jeribai e Josavias, filho de Elnão, e Itma, moabita;47 Eliel, Obede e Jaasiel, mezobaíta.

1 És gyûlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;2 Ezelõtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, a ki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen.3 Elmenének azért mindnyájan az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tõn Dávid velök Hebronban az Úr elõtt; és királylyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.4 Elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).5 És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;6 Mert ezt mondotta vala Dávid: A ki legelõször egy Jebuzeust levág, elõljáró és vezér legyen. Felméne azért legelõször Joáb, a Séruja fia; és lõn elõljáróvá.7 Azután lakék Dávid a várban, azért nevezék azt Dávid városának.8 És megépíté Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépíté a városnak maradékát.9 És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala õ vele.10 Ezek pedig a hõsök elõljárói, a kik Dávid mellett valának, a kik erõsen forgolódának vele az õ királyságáért egész Izráellel, hogy királylyá válaszszák õt Izráel felett, az Úr beszéde szerint.11 Ezek számszerint a hõsök, a kik Dávid körül valának: Jásobeám, Hakhmoni fia, a harmincznak elõljárója; ez emelte vala fel az õ kopjáját háromszáz ellen, a kiket egyszerre megsebesíte.12 Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia; a ki a három hõs közül [egy] vala.13 Õ vala Dáviddal Pasdamimban, a hová összegyûlének a Filiszteusok viadalra. Egy darab föld árpával vala tele, és a nép elmenekült a Filiszteusok elõl.14 De õk megállának ott annak a darab földnek a közepén, és megtartották azt, és megverék a Filiszteusokat, és az Úr megszabadítá õket nagy szabadítással.15 Továbbá, mikor alámentek hárman a harmincz fõember közül Dávidhoz, a kõsziklához, az Adullám barlangjába; a Filiszteusok pedig tábort járának a Réfaim völgyben.16 (Dávid az erõsségben vala akkor, a Filiszteusok hada pedig Bethlehemnél.)17 Kivána Dávid [vizet,] és monda: Óh, ki adhatna nékem innom a Bethlehem kapuja elõtt való forrásnak vizébõl!18 Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán, és vizet merítének a Bethlehem forrásából, mely a kapu elõtt vala, és felvivék, és menének Dávidhoz; de Dávid nem akara inni, hanem kitölté azt az Úrnak.19 És monda: Távoztassa el tõlem az én Istenem, hogy ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak vérét igyam-é meg, a kik életöket halálra vetették? Mert õk ezt életök veszedelmével hozták. És [semmiképen] nem akara inni. Ezt cselekedé a három hõs.20 És Abisai, a Joáb testvére vala e háromnak elõljárója; õ ragadott vala dárdát háromszáz ellen, [a kiket] megsebesíte; és õ volt a leghíresebb a három között.21 A három közül a kettõnél híresebb vala, azért volt azok elõljárója; de azért [egymaga] még sem ért föl a hárommal.22 Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelbõl, a ki nagy dolgokat cselekedék; õ ölte meg Moáb két oroszlánját, és õ méne alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idõ volt.23 Ugyanez ölé meg az Égyiptombeli férfit, akinek magassága öt sing volt, és oly dárda vala az Égyiptombeli férfiú kezében, mint a szövõ zugoly. Szembeszálla vele egy pálczával, s kiragadá az Égyiptombeli ember kezébõl a dárdát, és saját dárdájával általveré.24 Ezeket cselekedte Benája, a Jojada fia, a ki híres vala a három hõs között.25 Híres vala õ a harmincz között, de azzal a hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.26 A seregnek pedig [ezek] vitézei: Asael, a Joáb testvére; Elhanán, Dódónak fia, ki Bethlehembeli vala.27 Haróritból való Sammót, Pélomból való Héles,28 Tékoabeli Hira, Ikkés fia, Anatótbeli Abiézer,29 Húsatbeli Sibbékai, Ahóhitbeli Hirai.30 Nétofátbeli Maharai, Nétofátbeli Héled, Bahána fia;31 Ittai, Ribai fia, a Benjámin fiainak Gibea városából való; Pirátonbeli Benája;32 Húrai, a Gaás völgyébõl való; Arbátbeli Abiel;33 Baharumi Azmávet, Saálbonitbeli Eliáhba;34 Gisonbeli Hásem fiai: Jonathán, Hararitbeli Ságé fia.35 Hararitbeli Ahiám, Sákár fia; Elifál, Úr fia,36 Mekerátbeli Héfer, Pélonbeli Ahija,37 Kármelbõl való Hésró, Naárai, Ezbái fia,38 Jóel, Nátán testvére; Mibhár, Géri fia;39 Sélek, Ammon nemzetségébõl való; Berótbeli Naárai, Joábnak, a ki Séruja fia vala, fegyverhordozója;40 Itrébeli Hira, Itrébeli Gáreb,41 Hitteus Uriás, Zabád, Ahlai fia;42 Hadina, a Rúben nemzetségébõl való Siza fia, ki a Rúbeniták elõljárója vala, és vele harminczan valának.43 Hanán, Maaka fia, és Mitnibeli Jósafát,44 Asterátbeli Uzzija; Sáma és Jéhiel, Aroerbeli Hótám fiai.45 Jidiháel, Simri fia, és az õ testvére, Joha, Tisibeli.46 Mihávimbeli Eliel, Jéribai és Jósávia, Elnaám fia, és Jitma, Moáb nemzetségébõl való.47 Eliel és Obed és Jaásiel, Mésóbájából valók.