1 No sexto ano, no sexto mês, aos cinco dias do mês, estando eu sentado em minha casa, e os anciãos de Judá sentados diante de mim, sucedeu que ali caiu sobre mim a mão do Senhor Jeová.2 Então olhei, e eis uma semelhança como a aparência de fogo. Desde a aparência dos seus lombos e daí para baixo, havia fogo; e desde os seus lombos e daí para cima, como a aparência de resplendor, como o brilho de electro.3 Estendeu a forma duma mão e tomou-me por uma trança da minha cabeça; o espírito me levantou entre a terra e o céu, e nas visões de Deus me levou a Jerusalém, à entrada da porta do átrio interior que olha para o norte, onde estava o assento da imagem do ciúme, que provoca o ciúme.4 Eis que estava ali a glória do Deus de Israel, conforme a aparência que eu tinha visto no vale.5 Então disse-me ele: Filho do homem, levanta os teus olhos para o caminho do norte. Levantei, pois, os meus olhos para o caminho do norte, e eis que ao norte da porta do altar estava esta imagem do ciúme na entrada.6 Disse-me ele mais: Filho do homem, vês tu o que eles estão fazendo? vês as grandes abominações que a casa de Israel faz aqui, para que me retire longe do meu santuário? Pois ainda tornarás a ver outras grandes abominações.7 Ele me levou à porta do átrio; e quando olhei, eis uma abertura na parede.8 Então me disse: Filho do homem, cava na parede; e quando eu tinha cavado na parede, eis uma porta.9 Disse-me: Entra e vê as perversas abominações que eles estão fazendo aqui.10 Entrei, pois, e vi; eis toda a forma de répteis, e animais abomináveis, e todos os ídolos da casa de Israel, pintados na parede em todo o redor.11 Estavam em pé diante deles setenta homens dos anciãos da casa de Israel, entre os quais se achava Jaazanias, filho de Safã, tendo cada um na mão o seu incensário; e subiu o odor da nuvem de incenso.12 Então disse-me: Filho do homem, viste o que fazem nas trevas os anciãos da casa de Israel, cada um nas suas câmaras de imagens? pois dizem: Jeová não nos vê; Jeová abandonou a terra.13 Também me disse: Ainda tornarás a ver outras grandes abominações que eles estão fazendo.14 Levou-me à entrada da porta da casa de Jeová, que olha para o norte; eis que estavam ali sentadas as mulheres, chorando a Tamuz.15 Disse-me: Vês isto, filho do homem? Ainda tornarás a ver maiores abominações do que estas.16 Levou-me ao átrio interior da casa de Jeová e eis que se achavam à porta do templo de Jeová, entre o pórtico e o altar, uns vinte e cinco homens, que tinham as costas voltadas para o templo de Jeová, e virados os seus rostos para o oriente; e estavam adorando o sol virados para o oriente.17 Então me disse: Vês isto, filho do homem? Acaso é isto coisa de pouca monta para a casa de Israel, o fazerem eles as abominações que fazem aqui? pois encheram de violência a terra, e tornaram para me provocarem à ira. Eis que eles chegam o ramo ao seu nariz.18 Por isso também eu os tratarei com furor; os meus olhos não pouparão, nem mostrarei piedade. Ainda que me gritem aos ouvidos em alta voz, contudo não os ouvirei.

1 És lõn a hatodik esztendõben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda vénei ülnek vala elõttem és esék reám ott az Úr Istennek keze.2 És látám, és ímé vala mintegy tûznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tûz vala, és derekától fogva fölfelé vala mint a fényesség, mint az izzó ércz.3 És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belsõ kapu bejáratához, a mely északra néz, a hol vala helye a bosszúság bálványának, a mely bosszúságra ingerel vala;4 És ímé ott vala Izráel Istenének dicsõsége, a látás szerint, a melyet láttam a völgyben.5 És monda nékem: Embernek fia! emeld föl csak szemeidet észak felé. Fölemelém azért szemeimet észak felé: és ímé északra az oltár kapujától áll vala a bosszúság ama bálványa a bejáratnál.6 És mondá nékem: Embernek fia! látod-e mit cselekesznek? A nagy útálatosságokat, melyeket Izráel háza itt cselekszik, hogy eltávozzam az én szenthelyemtõl. De még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni.7 És vive engem a pitvar bejáratához, és látám, és ímé egy lyuk vala a falban.8 És mondá nékem: Embernek fia! ronts csak át a falon! és átronték a falon, és ímé egy ajtó vala [ott].9 És mondá nékem: Menj be és lásd meg a gonosz útálatosságokat, a melyeket ezek ott cselekesznek.10 Bemenék azért és látám, és ímé az útálatos csúszó-mászó állatoknak és barmoknak mindenféle képei és Izráel házának minden bálványai vannak bevésve a falon köröskörül.11 És hetven férfiú Izráel házának vénei közül (ezek közepette Jaazanjáhu, a Sáfán fia) áll vala elõttök, mindenik a maga tömjénezõjével kezében, s a füstölõszer felhõjének illata száll vala fel.12 És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia, Izráel házának vénei mit cselekesznek a sötétben, kiki az õ képes házában? mert azt mondják: Nem lát minket az Úr, elhagyta az Úr ezt a földet.13 És mondá nékem: Még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni, miket ezek cselekesznek.14 És vive engem az Úr háza kapujának bejáratához, a mely északra van, és ímé ott asszonyok ülnek vala, siratván a Tammúzt.15 És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? még egyéb, ezeknél nagyobb útálatosságokat is fogsz látni.16 És bevive engem az Úr házának belsõ pitvarába, és ímé az Úr templomának bejáratánál, a tornácz és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátokkal az Úr templomára és orczájokkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a napot.17 És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? avagy kevés-é Júda házának ily útálatosságokat cselekedni, a milyeneket itt cselekedtek? hogy még a földet is betöltik erõszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek, ímé, hogy tartják a venyigét orrukhoz!18 Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom õket; s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg õket.