1 O homem conheceu a Eva, sua mulher; ela concebeu e, dando à luz a Caim, disse: Adquiri um homem com o auxílio de Jeová.2 Tornou a dar à luz a um filho a Abel, seu irmão. Abel foi pastor de ovelhas, mas Caim foi lavrador da terra.3 Ao cabo de dias trouxe Caim do fruto da terra uma oferta a Jeová.4 Abel também trouxe dos primogênitos das suas ovelhas com as gorduras destas. Jeová atentou para Abel e para a sua oferta;5 mas para Caim e para a sua oferta não atentou. Irou-se Caim fortemente, e descaiu-lhe o semblante.6 Perguntou-lhe Jeová: Porque andas tu irado? e por que te descaiu o semblante?7 Porventura se procederes bem, não terás levantado o teu semblante? e, se não procederes bem, o pecado jaz à porta; a ti será o seu desejo, mas tu dominarás sobre ele.8 Caim o contou a seu irmão Abel. Sucedeu, pois, que, estando eles no campo, se levantou Caim contra seu irmão Abel, e o matou.9 Perguntou Jeová a Caim: Onde está Abel, teu irmão? Respondeu ele: Não sei; sou eu o guarda de meu irmão?10 Disse Jeová: Que fizeste? a voz do sangue de teu irmão está clamando a mim desde a terra.11 Agora maldito és tu desde a terra, que abriu a sua boca para da tua mão receber o sangue de teu irmão.12 Quando lavrares o solo, não te dará mais a sua força; fugitivo e vagabundo serás na terra.13 Disse Caim a Jeová: A minha punição é maior do que a que se pode suportar.14 Eis que hoje me lanças da face da terra, e da tua presença serei escondido; serei fugitivo e vagabundo na terra: todo o que me encontrar matar-me-á.15 Respondeu-lhe Jeová: Por isso quem matar a Caim, sobre ele cairá a vingança sete vezes mais. Deu Jeová a Caim um sinal, de que não lhe daria a morte quem quer que o encontrasse.16 Saiu Caim da presença de Jeová, e habitou na terra de Node, ao oriente do Éden.17 Conheceu Caim a sua mulher; ela concebeu, e deu à luz a Enoque. Caim edificou uma cidade, e chamou o nome da cidade do nome de seu filho, Enoque.18 A Enoque nasceu Irade; Irade gerou a Meujael, Meujael gerou a Metusael e Metusael gerou a Lameque.19 Lameque tomou para si duas mulheres: o nome duma era Ada, e o nome da outra Zilá.20 Ada deu à luz a Jabal, que foi o pai dos que habitam em tendas e possuem gado.21 O nome do seu irmão era Jubal, que foi pai de todos os que tocam harpa e flauta.22 Zilá também deu à luz um filho, Tubalcaim, fabricante de todo o instrumento cortante de cobre e de ferro; e a irmã de Tubalcaim foi Naamá.23 Disse Lameque à suas mulheres: Ada e Zilá, ouvi a minha voz; Vós, mulheres de Lameque, escuta as minhas palavras: Pois matei um homem, porque me feriu; E um mancebo, porque me pisou.24 Se por Caim tomar-se-á vingança sete vezes, Com certeza por Lameque o será setenta e sete vezes.25 Tornou Adão a conhecer sua mulher; e ela deu à luz um filho, a quem pôs o nome de Sete, dizendo: Deus me deu outro filho em lugar de Abel, porquanto Caim o matou.26 A Sete também nasceu um filho, a quem pôs o nome de Enos: foi nesse tempo que os homens começaram a invocar o nome de Jeová.

1 Azután ismeré Ádám az õ feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szûli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.2 És ismét szûlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lõn, Kain pedig földmívelõ.3 Lõn pedig idõ multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcsébõl.4 És Ábel is vive az õ juhainak elsõ fajzásából és azoknak kövérségébõl. És tekinte az Úr Ábelre és az õ ajándékára.5 Kainra pedig és az õ ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.6 És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?7 Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fõvel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bûn az ajtó elõtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.8 És szól s beszél vala Kain Ábellel, az õ atyjafiával. És lõn, mikor a mezõn valának, támada Kain Ábelre az õ atyjafiára, és megölé õt.9 És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Õ pedig monda: Nem tudom, avagy õrizõje vagyok-é én az én atyámfiának?10 Monda pedig [az Úr]: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földrõl.11 Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az õ száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedbõl.12 Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az õ termõ erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.13 Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.14 Ímé elûzöl engem ma e földnek színérõl, és a te színed elõl el kell rejtõznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.15 És monda néki az Úr: Sõt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.16 És elméne Kain az Úr színe elõl, és letelepedék Nód földén, Édentõl keletre.17 És ismeré Kain az õ feleségét, az pedig fogada méhében, és szûlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az õ fiának nevérõl Hánókhnak.18 És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.19 Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla.20 És szûlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak.21 Az õ atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak.22 Czilla pedig szûlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát.23 Akkor monda Lámekh az õ feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött.24 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért.25 Ádám pedig ismét ismeré az õ feleségét, és az szûle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott [úgymond,] énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain.26 Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.