1 Levantando os olhos, viu Jesus os ricos que lançavam as suas ofertas no gazofilácio.2 Viu também uma pobre viúva lançar ali dois leptos,3 e disse: Em verdade vos digo que esta pobre viúva deu mais do que todos;4 porque todos estes deram do que lhes sobrava, ela, porém, da sua pobreza deu tudo o que tinha para o seu sustento.5 Falando algumas pessoas a respeito do templo, como estava ornado de belas pedras e de donativos, disse:6 Quanto ao que vedes, dias virão, em que não ficará pedra sobre pedra, que não seja derribada.7 Perguntaram-lhe: Mestre, quando, pois, sucederá isto? e que sinal haverá, quando estiver para se cumprir?8 Respondeu ele: Vede que não sejais enganados; porque muitos virão em meu nome, dizendo: Sou eu; e também: O tempo está próximo; não os sigais.9 Quando ouvirdes falar de guerras e tumultos, não vos assusteis; pois é necessário que primeiro aconteçam estas coisas, mas não é ainda o fim.10 Então lhes disse: Levantar-se-á nação contra nação, e reino contra reino;11 haverá grandes terremotos, pestes e fomes em diversos lugares, e haverá terrores e grandes sinais do céu.12 Mas antes de tudo isto vos hão de prender e perseguir, entregando-vos às sinagogas e aos cárceres, levando-vos à presença de reis e governadores por causa do meu nome;13 isto se tornará em testemunho a vosso favor.14 Determinai, pois, em vossos corações não premeditar como haveis de fazer a vossa defesa;15 porque eu vos darei uma boca e uma sabedoria, a que todos os vossos adversários não poderão resistir nem contradizer.16 Sereis entregues até por vossos pais, irmãos, parentes e amigos, e alguns de vós serão mortos;17 e sereis odiados de todos por causa do meu nome.18 Mas de modo algum se perderá um cabelo da vossa cabeça;19 pela vossa perseverança ganhareis as vossas almas.20 Mas quando virdes os exércitos cercarem Jerusalém, então sabei que está próxima a sua desolação.21 Os que nessa ocasião se acharem na Judéia, fujam para os montes; os que estiverem dentro da cidade, retirem-se; e os que estiverem no campo, não entrem na cidade;22 porque estes são dias de vingança, para se cumprir tudo o que está escrito.23 Ai das que estiverem grávidas e das que amamentarem naqueles dias! porque haverá grande aflição sobre a terra, e ira contra este povo.24 Muitos cairão ao fio da espada e serão levados cativos para todas as nações, e Jerusalém será pisada pelos gentios, até se completarem os tempos deles.25 Haverá sinais no sol, na lua e nas estrelas, e sobre a terra haverá angústia das nações em perplexidade pelo bramido do mar e das ondas,26 desfalecendo os homens de medo e pela expectação das coisas que sobrevêem ao mundo; pois as potestades dos céus serão abaladas.27 Então verão o Filho do homem vir numa nuvem com poder e grande glória.28 Quando, porém, estas coisas começarem a acontecer, exultai e levantai as vossas cabeças; porque a vossa redenção se aproxima.29 Propôs-lhes uma parábola: Vede a figueira e todas as árvores:30 quando começarem a brotar, sabeis por vós mesmos, ao vê-las, que o verão está próximo;31 assim também vós, quando virdes acontecerem estas coisas, sabei que está próximo o reino de Deus.32 Em verdade vos digo que não passará esta geração, sem que tudo se cumpra.33 Passará o céu e a terra, mas não passarão as minhas palavras.34 Guardai-vos, para não suceder que os vossos corações fiquem pesados com o excesso no comer e no beber e com os cuidados desta vida, e que aquele dia venha sobre vós de repente como um laço;35 pois há de vir a todos os que estão sobre a face da terra.36 Vigiai, porém, em todo o tempo, orando para que possais escapar de todas estas coisas que hão de acontecer, e para que possais manter-vos na presença do Filho do homem.37 Jesus ensinava todos os dias no templo; e saindo todas as noites, pousava no monte chamado Olival.38 E todo o povo ia de madrugada ao templo ter com ele para o ouvir.

1 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az õ ajándékaikat a perselybe.2 Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:4 Mert mind ezek az õ fölöslegükbõl vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az õ szegénységébõl minden vagyonát, a mije volt, oda veté.5 És mikor némelyek mondának a templom felõl, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:6 Ezekbõl, a miket láttok, jõnek napok, melyekben kõ kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.7 Megkérdék pedig õt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?8 Õ pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jõnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idõ elközelgett; ne menjetek azért utánok.9 És mikor hallotok háborúkról és zendülésekrõl, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni elõbb, de nem [jõ] mindjárt a vég.10 Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;11 És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égbõl.12 De mind ezeknek elõtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket,] adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.13 De ebbõl néktek lesz tanúbizonyságotok.14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok elõre, hogy mit feleljetek védelmetekre:15 Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.16 Elárulnak pedig titeket szülõk és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.17 És gyûlöletesek lesztek mindenki elõtt az én nevemért.18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.19 A ti béketûréstek által nyeritek meg lelketeket.20 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektõl körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az õ elpusztulása.21 Akkor a kik Júdeában [lesznek,] fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezõben, ne menjenek be abba.22 Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.24 És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.25 És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,26 Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erõsségei megrendülnek.27 És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni a felhõben, hatalommal és nagy dicsõséggel.28 Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.29 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:30 Mikor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.31 Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.32 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.34 De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jõjjön az a nap:35 Mert mintegy tõr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.36 Vigyázzatok azért minden idõben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia elõtt!37 Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák [hegyének] neveztetik.38 És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy õt hallgassa a templomban.