1 mas no primeiro dia da semana foram elas muito cedo ao túmulo, levando os aromas que haviam preparado.2 Acharam a pedra removida do túmulo3 e, entrando ali, não acharam o corpo do Senhor Jesus.4 Ficando perplexas por causa disto, eis que apareceram ao lado delas dois varões com vestes resplandecentes;5 como estivessem amedrontadas e olhassem para o chão, eles lhes disseram: Por que buscais entre os mortos ao que vive?6 Ele não está aqui, mas ressuscitou. Lembrai-vos de como ele vos falou, quando estava ainda na Galiléia,7 dizendo: O Filho do homem deve ser entregue às mãos de pecadores, e ser crucificado e ressuscitar ao terceiro dia.8 Então se lembraram das suas palavras9 e, voltando do túmulo, contaram todas estas coisas aos onze e a todos os mais.10 Eram Maria Madalena, Joana, e Maria, mãe de Tiago; também as outras que estavam com elas, relataram estas coisas aos apóstolos.11 Estas palavras pareceram-lhes um como delírio, e não acreditaram nelas.12 Mas Pedro, levantando-se, correu ao túmulo. Abaixando-se, viu somente os panos de linho que ali ficaram; e retirou-se para casa, maravilhado do que havia acontecido.13 No mesmo dia dois deles caminhavam para uma aldeia chamada Emaús, distante de Jerusalém sessenta estádios;14 e iam falando um com o outro de tudo o que se tinha passado.15 Enquanto conversavam e discutiam, o mesmo Jesus aproximou-se deles, e acompanhava-os;16 mas os olhos deles não o puderam reconhecer.17 Então lhes perguntou Jesus: Que falais um com o outro pelo caminho? E pararam tristes.18 Um deles chamado Cléopas, respondeu-lhe: És tu o único que, estando em Jerusalém, não sabes o que ali tem acontecido nestes dias?19 Replicou-lhes: Que? Disseram-lhe: O que aconteceu a Jesus o Nazareno, que foi um profeta poderoso em obras e palavras diante de Deus e de todo o povo,20 e como os principais sacerdotes e as nossas autoridades o entregaram para ser condenado à morte, e o crucificaram.21 Mas nós esperávamos que fosse ele quem havia de resgatar a Israel; além de tudo isto, é já este o terceiro dia depois que estas coisas sucederam.22 Por outro lado certas mulheres, das que conosco estavam, nos encheram de pasmo, tendo ido de madrugada ao túmulo,23 e não havendo achado o seu corpo, voltaram, declarando que tinham visto anjos, os quais diziam estar ele vivo.24 Alguns dos nossos foram ao túmulo e acharam que era assim como as mulheres haviam dito, mas a ele não o viram.25 Disse-lhes Jesus: Ó néscios, e tardos de coração para crerdes tudo o que os profetas disseram!26 Porventura não importava que o Cristo padecesse estas coisas e assim entrasse na sua glória?27 Começando por Moisés e por todos os profetas, explicou-lhes o que dele se achava dito em todas as Escrituras.28 Aproximando-se da aldeia para onde iam, deu ele a entender que ia para mais longe.29 Mas eles o constrangeram, dizendo: Fica em nossa companhia, porque é tarde e o dia já declinou. Ele entrou para ficar com eles.30 Estando com eles à mesa, tomando o pão, deu graças, e, partindo-o, dava-lhes;31 então se lhes abriram os olhos, e o reconheceram; mas ele desapareceu de diante deles.32 Dizia um ao outro: Não se nos abrasava o coração, quando ele nos falava pelo caminho e nos explicava as Escrituras?33 Na mesma hora levantaram-se, voltaram para Jerusalém e acharam reunidos os onze e os que com eles estavam, os quais34 diziam: Realmente o Senhor ressurgiu e apareceu a Simão.35 Os dois contaram o que havia acontecido no caminho, e como fora por eles conhecido no partir do pão.36 Falando eles estas coisas, apresentou-se Jesus no meio deles e disse-lhes: Paz seja convosco.37 Eles, porém, espantados e atemorizados, supunham ver um espírito.38 Mas ele lhes disse: Por que vos turbais? e por que se levantam dúvidas em vossos corações?39 Olhai para as minhas mãos e os meus pés, pois sou eu mesmo; apalpai-me e vede, porque um espírito não tem carne nem ossos, como vedes que eu tenho.40 Dizendo isto, mostrou-lhes as mãos e os pés.41 Não acreditando eles ainda por causa da sua alegria e estando maravilhados, perguntou-lhes Jesus: Tendes aqui alguma coisa que comer?42 Deram-lhe um pedaço de peixe assado;43 e tomando-o, comeu diante deles.44 Depois lhes disse: Estas são as palavras que eu vos disse, quando ainda estava convosco, que importava se cumprisse tudo o que de mim estava escrito na lei de Moisés, nos profetas e nos salmos.45 Então lhes abriu o entendimento para que compreendessem as Escrituras;46 e disse-lhes: Assim está escrito que o Cristo padecesse e ressurgisse dentre os mortos ao terceiro dia,47 e que em seu nome se pregasse arrependimento para remissão de pecados a todas as nações, começando por Jerusalém.48 Vós sois testemunhas destas coisas.49 Eis que eu vou enviar sobre vós a promessa de meu Pai; mas vós permanecei na cidade, até que sejais revestidos de poder lá do alto.50 Ele os levou até Betânia e, levantando as mãos, os abençoou.51 Enquanto os abençoava, apartou-se deles, e foi elevado ao céu.52 Eles, tendo-o adorado, voltaram para Jerusalém com grande gozo;53 e estavam continuamente no templo bendizendo a Deus.

1 A hétnek elsõ [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.2 És a követ a sírról elhengerítve találák.3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.4 És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:5 És mikor õk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt?6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.8 Megemlékezének azért az õ szavairól.9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok õ velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.11 De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.15 És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.16 De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon?19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:20 És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt.21 Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;23 És mikor nem találták az õ testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él.24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták.25 És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?27 És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.29 De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.30 És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.31 És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?42 Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,43 Melyeket elvõn, és elõttök evék.44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.45 Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:47 És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.50 Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket.51 És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe.52 Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.