1 Naquele tempo o tetrarca Herodes soube da fama de Jesus,2 e disse aos seus familiares: Este é João Batista; ele ressuscitou dos mortos, e por isso nele operam virtudes sobrenaturais.3 Pois Herodes havia mandado prender a João, atá-lo e pô-lo no cárcere, por causa de Herodias, mulher de seu irmão Filipe;4 porque João lhe havia dito: Não te é lícito tê-la por esposa.5 Herodes, embora quisesse matá-lo, temia ao povo, porque este o tinha como profeta.6 Chegado, porém, o dia natalício de Herodes, a filha de Herodias dançou diante de todos e agradou a Herodes,7 pelo que este prometeu sob juramento dar-lhe o que ela pedisse.8 Ela, instigada por sua mãe, disse: Dá-me num prato a cabeça de João Batista.9 O rei, embora entristecido, contudo por causa dos seus juramentos e também dos convivas mandou dar-lha,10 e ordenou que degolassem a João no cárcere.11 Foi trazida a sua cabeça num prato, e dada à moça; e ela a levou à sua mãe.12 Vieram os discípulos de João, levaram o corpo e sepultaram-no; e foram dar a notícia a Jesus.13 Jesus, ouvindo isto, retirou-se dali numa barca para um lugar deserto, à parte; quando as multidões o souberam, seguiram-no das cidades por terra.14 Ele, ao desembarcar, viu uma grande multidão, compadeceu-se dela e curou os seus enfermos.15 À tarde aproximaram-se dele os discípulos, dizendo: Este lugar é deserto e a hora é já passada; despede, pois, as multidões, para que, indo às aldeias, comprem alguma coisa para comer.16 Mas Jesus lhes disse: Não precisam ir; dai-lhes vós de comer.17 Replicaram-lhe: Não temos aqui senão cinco pães e dois peixes.18 Disse-lhes ele: Trazei-mos cá.19 Tendo mandado à multidão que se assentasse sobre a relva, tomou os cinco pães e os dois peixes e, erguendo os olhos ao céu, deu graças e, partindo os pães, entregou-os aos discípulos, e os discípulos entregaram-nos à multidão.20 Todos comeram e se fartaram; e do que sobejou levantaram doze cestos cheios de pedaços.21 Ora os que comeram, foram cerca de cinco mil homens, além de mulheres e crianças.22 Em seguida obrigou os discípulos a embarcar e passar primeiro do que ele para o outro lado, enquanto ele despedia o povo.23 Depois de despedi-lo, subiu só ao monte para orar. À tardinha achava-se ali só.24 Entretanto a barca já estava a muitos estádios da terra, açoitada pelas ondas; porque o vento era contrário.25 À quarta vigília da noite foi Jesus ter com eles, andando sobre o mar.26 Os discípulos, vendo-o andar sobre o mar, perturbaram-se e exclamaram: É um fantasma! e de medo gritaram.27 Mas Jesus imediatamente lhes falou: Tende ânimo, sou eu; não temais.28 Disse Pedro: Se és tu, Senhor, ordena que eu vá por cima das águas até onde estás.29 Ele disse: Vem. E Pedro, saindo da barca, andou sobre as águas e foi para Jesus.30 Quando, porém, sentiu o vento, teve medo e, começando a submergir-se, gritou: Salva-me, Senhor!31 No mesmo instante Jesus, estendendo a mão, segurou-o e disse-lhe: Por que duvidaste, homem de pouca fé?32 Entrando ambos na barca, cessou o vento.33 Os que estavam na barca, adoraram-no, dizendo: Verdadeiramente és Filho de Deus.34 Tendo passado para o outro lado, desembarcaram em Genesaré.35 Os homens daquele lugar, conhecendo-o, enviaram mensageiros a toda a circunvizinhança, e trouxeram-lhe todos os que se achavam doentes;36 e lhe rogavam que os deixasse tocar somente na fímbria da sua capa. Os que nela tocaram, ficaram sãos.

1 Abban az idõben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,2 És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelõ János; õ támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erõk.3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az õ testvérének, Fülöpnek feleségéért.4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked õvele élned.5 De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala õt.6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya õ elõttük, és megtetszék Heródesnek;7 Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.8 A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelõ János fejét.9 És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.10 És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.11 És elõhozák az õ fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az õ anyjának.12 És elõjövén az õ tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.13 És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a városokból.14 És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná õket, és azoknak betegeit meggyógyítá.15 Mikor pedig estveledék, hozzá menének az õ tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idõ már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.18 Õ pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.19 És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.20 És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.21 A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.22 És mindjárt kényszeríté Jézus az õ tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át elõre a túlsó partra, míg õ elbocsátja a sokaságot.23 És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.24 A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.25 Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.26 És mikor látták a tanítványok, hogy õ a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!28 Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.29 Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.30 De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!31 Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?32 És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.33 A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!34 És általkelvén, eljutának Genezáret földére.35 És mikor megismerték õt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;36 És kérik vala õt, hogy csak az õ ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.