1 Então vieram de Jerusalém a Jesus alguns fariseus e escribas e perguntaram-lhe:2 Por que transgridem os teus discípulos a tradição dos anciãos? pois não lavam as mãos quando comem pão.3 Respondeu-lhes: E vós, por que transgredis o mandamento de Deus por causa da vossa tradição?4 Pois Deus disse: Honra a teu pai e a tua mãe, e também: Quem maldisser a seu pai ou a sua mãe, seja morto; mas vós ensinais:5 Se alguém disser a seu pai ou a sua mãe: Aquilo que eu te poderia dar, já ofereci a Deus;6 o tal não precisará mais honrar a seu pai nem a sua mãe. Assim invalidais a palavra de Deus por causa da vossa tradição.7 Hipócritas, bem profetizou de vós Isaías:8 Este povo honra-me com os lábios, Mas o seu coração está longe de mim;9 Adoram-me, porém, em vão, Ensinando doutrinas que são preceitos de homens.10 Chamando a si a multidão, disse-lhe: Ouvi e entendei:11 Não é o que entra pela boca o que contamina o homem, mas o que sai da boca, é isso o que o contamina.12 Então os discípulos, aproximando-se de Jesus, perguntaram-lhe: Sabes que os fariseus, ouvindo o que disseste, ficaram escandalizados?13 Mas ele respondeu: Toda a planta que meu Pai celestial não plantou, será arrancada pela raiz.14 Deixai-os; são cegos, guias de cegos. Se um cego guiar outro cego, cairão ambos no barranco.15 Disse-lhe Pedro: Explica-nos a parábola.16 Respondeu Jesus: Também vós não entendeis ainda?17 Não sabeis que tudo o que entra pela boca, desce ao ventre e é lançado em lugar escuso?18 Mas tudo o que sai da boca, vem do coração, e isto contamina o homem.19 Pois do coração procedem maus pensamentos, homicídios, adultérios, fornicações, furtos, falsos testemunhos, blasfêmias.20 Estas coisas são as que contaminam o homem; porém o comer sem lavar as mãos não o contamina.21 Tendo saído Jesus dali, retirou-se para os lados de Tiro e de Sidom.22 Uma mulher cananéia, que tinha vindo daquelas regiões, clamava: Senhor, filho de Davi, tem compaixão de mim! minha filha está horrivelmente endemoninhada.23 Todavia ele não lhe respondeu palavra. Chegando seus discípulos, rogaram-lhe: Despede-a, porque vem clamando atrás de nós.24 Mas Jesus respondeu: Não fui enviado senão às ovelhas perdidas da casa de Israel.25 Contudo ela, aproximando-se, o adorou, dizendo: Senhor, socorre-me!26 Ele respondeu: Não é bom tomar o pão dos filhos e lançá-lo aos cachorrinhos.27 Ela, porém, replicou: Assim é, Senhor; mas até os cachorrinhos comem das migalhas que caem da mesa de seus donos.28 Então lhe disse Jesus: Ó mulher, grande é a tua fé! faça-se contigo como queres. E desde aquela hora sua filha ficou sã.29 Partiu Jesus daquele lugar e voltou ao mar da Galiléia; e tendo subido ao monte, ali se assentou.30 Veio a ele uma grande multidão, trazendo consigo coxos, aleijados, cegos, mudos, e outros muitos, e puseram-lhos aos pés; ele os curou,31 de modo que a multidão se maravilhou, ao ver mudos falar, aleijados ficar sãos, coxos andar, cegos ver; e glorificaram ao Deus de Israel.32 Chamando Jesus a seus discípulos, disse: Tenho compaixão deste povo, porque há três dias que estão sempre comigo e nada têm que comer. Não quero despedi-los em jejum, para que não desfaleçam no caminho.33 Disseram-lhe os discípulos: Onde encontraremos neste deserto tantos pães para fartar tão grande multidão?34 Perguntou-lhes Jesus: Quantos pães tendes? Responderam: Sete, e alguns peixinhos.35 Tendo mandado ao povo que se assentasse no chão,36 tomou os sete pães e os peixes e, dando graças, partiu-os e entregou aos discípulos, e os discípulos entregaram-nos ao povo.37 Todos comeram e se fartaram; e do que sobejou levantaram sete alcofas cheias de pedaços.38 Ora os que comeram, foram quatro mil homens, além de mulheres e crianças.39 Despedido o povo, Jesus entrou na barca e foi para os confins de Magadã.

1 Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván:2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.3 Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.5 Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját.6 És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.7 Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván:8 Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.10 És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:11 Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.12 Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?13 Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.14 Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.15 Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?17 Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?18 A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.19 Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.20 Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.21 És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.22 És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.23 Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.24 Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.25 Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!26 Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.30 És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket,31 Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.32 Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton.33 És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.35 És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.37 És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.38 A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.39 És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.