Jonas 2

1 Then Jonah prayed to Yahweh, his God, out of the fish’s belly. 2 He said,

"I called because of my affliction to Yahweh.

He answered me.

Out of the belly of Sheol*2:2 Sheol is the place of the dead. I cried.

You heard my voice.

3 For you threw me into the depths,

in the heart of the seas.

The flood was all around me.

All your waves and your billows passed over me.

4 I said, ‘I have been banished from your sight;

yet I will look again toward your holy temple.’

5 The waters surrounded me,

even to the soul.

The deep was around me.

The weeds were wrapped around my head.

6 I went down to the bottoms of the mountains.

The earth barred me in forever;

yet you have brought my life up from the pit, Yahweh my God.

7 "When my soul fainted within me, I remembered Yahweh.

My prayer came in to you, into your holy temple.

8 Those who regard vain idols forsake their own mercy.

9 But I will sacrifice to you with the voice of thanksgiving.

I will pay that which I have vowed.

Salvation belongs to Yahweh."

10 Then Yahweh spoke to the fish, and it vomited out Jonah on the dry land.

Jónás imája és szabadulása

1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. 2 És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. 3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. 4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! 5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! 6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre. 7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem! 8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába. 9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; 10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. 11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.