Oséias 11

1 "When Israel was a child, then I loved him,

and called my son out of Egypt.

2 They called to them, so they went from them.

They sacrificed to the Baals,

and burned incense to engraved images.

3 Yet I taught Ephraim to walk.

I took them by their arms,

but they didn’t know that I healed them.

4 I drew them with cords of a man, with ties of love;

and I was to them like those who lift up the yoke on their necks;

and I bent down to him and I fed him.

5 "They won’t return into the land of Egypt;

but the Assyrian will be their king,

because they refused to repent.

6 The sword will fall on their cities,

and will destroy the bars of their gates,

and will put an end to their plans.

7 My people are determined to turn from me.

Though they call to the Most High,

he certainly won’t exalt them.

8 "How can I give you up, Ephraim?

How can I hand you over, Israel?

How can I make you like Admah?

How can I make you like Zeboiim?

My heart is turned within me,

my compassion is aroused.

9 I will not execute the fierceness of my anger.

I will not return to destroy Ephraim,

for I am God, and not man—the Holy One among you.

I will not come in wrath.

10 They will walk after Yahweh,

who will roar like a lion;

for he will roar, and the children will come trembling from the west.

11 They will come trembling like a bird out of Egypt,

and like a dove out of the land of Assyria;

and I will settle them in their houses," says Yahweh.

12 Ephraim surrounds me with falsehood,

and the house of Israel with deceit.

Judah still strays from God,

and is unfaithful to the Holy One.

Isten buzgó könyörülete

1 Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Égyiptomból hívtam ki az én fiamat. 2 A mint hívták őket, úgy mentek el előlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek. 3 Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket. 4 Emberi kötelékekkel vontam őket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe. 5 Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az ő királya, mert nem akarnak megtérni. 6 És fegyver száll az ő városaira, és elpusztítja az ő zárait, és felemészti őket az ő szándékaik miatt. 7 Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni tőlem. Ha hivogatják is őt a magasságos Istenhez, senki nem indul meg rajta. 8 Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam! 9 Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én. 10 Az Urat fogják követni. Ordít, mint az oroszlán; ha ő ordít, remegve gyűlnek össze fiak napnyugot felől. 11 Rettegve jőnek elő, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földéből; és letelepítem őket házaikba, ezt mondja az Úr! 12 Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik még az Istennel és a hűséges Szenttel.