1 Then some of the elders of Israel came to me and sat before me. 2 Yahweh’s word came to me, saying, 3 "Son of man, these men have taken their idols into their heart, and put the stumbling block of their iniquity before their face. Should I be inquired of at all by them? 4 Therefore speak to them and tell them, ‘The Lord Yahweh says: "Every man of the house of Israel who takes his idols into his heart and puts the stumbling block of his iniquity before his face then comes to the prophet, I Yahweh will answer him there according to the multitude of his idols, 5 that I may take the house of Israel in their own heart, because they are all estranged from me through their idols."’
6 "Therefore tell the house of Israel, ‘The Lord Yahweh says: "Return, and turn yourselves from your idols! Turn away your faces from all your abominations.
7 "‘"For everyone of the house of Israel, or of the strangers who live in Israel, who separates himself from me and takes his idols into his heart, and puts the stumbling block of his iniquity before his face, and comes to the prophet to inquire for himself of me, I Yahweh will answer him by myself. 8 I will set my face against that man and will make him an astonishment, for a sign and a proverb, and I will cut him off from among my people. Then you will know that I am Yahweh.
9 "‘"If the prophet is deceived and speaks a word, I, Yahweh, have deceived that prophet, and I will stretch out my hand on him, and will destroy him from among my people Israel. 10 They will bear their iniquity. The iniquity of the prophet will be even as the iniquity of him who seeks him, 11 that the house of Israel may no more go astray from me, neither defile themselves any more with all their transgressions; but that they may be my people, and I may be their God," says the Lord Yahweh.’"
12 Yahweh’s word came to me, saying, 13 "Son of man, when a land sins against me by committing a trespass, and I stretch out my hand on it, and break the staff of its bread and send famine on it, and cut off from it man and animal— 14 though these three men, Noah, Daniel, and Job, were in it, they would deliver only their own souls by their righteousness," says the Lord Yahweh.
15 "If I cause evil animals to pass through the land, and they ravage it and it is made desolate, so that no man may pass through because of the animals— 16 though these three men were in it, as I live," says the Lord Yahweh, "they would deliver neither sons nor daughters. They only would be delivered, but the land would be desolate.
17 "Or if I bring a sword on that land, and say, ‘Sword, go through the land, so that I cut off from it man and animal’— 18 though these three men were in it, as I live," says the Lord Yahweh, "they would deliver neither sons nor daughters, but they only would be delivered themselves.
19 "Or if I send a pestilence into that land, and pour out my wrath on it in blood, to cut off from it man and animal— 20 though Noah, Daniel, and Job, were in it, as I live," says the Lord Yahweh, "they would deliver neither son nor daughter; they would deliver only their own souls by their righteousness."
21 For the Lord Yahweh says: "How much more when I send my four severe judgments on Jerusalem—the sword, the famine, the evil animals, and the pestilence—to cut off from it man and animal! 22 Yet, behold, there will be left a remnant in it that will be carried out, both sons and daughters. Behold, they will come out to you, and you will see their way and their doings. Then you will be comforted concerning the evil that I have brought on Jerusalem, even concerning all that I have brought on it. 23 They will comfort you, when you see their way and their doings; then you will know that I have not done all that I have done in it without cause," says the Lord Yahweh.
1 És jövének hozzám férfiak Izráel vénei közül, és leülének én elõttem.
2 És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
3 Embernek fia! Ezek a férfiak fölvették bálványaikat szívökbe, és vétkeik botránkozását orczáik elé állították. Vajjon engedjem-é, hogy megkérdezzenek engem?
4 Ezokáért szólj velök, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Valaki az Izráel házából bálványait szívébe fölveszi, és vétkének botránkozását teszi orczái elé, és megy a prófétához: én, az Úr felelek meg annak énmagam által bálványainak sokasága miatt;
5 Hogy megragadjam Izráel házát az õ szívökben, a kik elfordultak tõlem bálványaik miatt mindnyájan.
6 Ezokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól és minden útálatosságtoktól fordítsátok el orczátokat.
7 Mert valaki az Izráel házából és a jövevények közül, a kik Izráelben laknak, elhajlik tõlem, és az õ bálványait veszi föl szívébe, és vétkének botránkozását teszi orczája elé, és megyen a prófétához, hogy ez tanácsot kérjen õ néki én tõlem: én, az Úr felelek meg annak énmagam által;
8 És ellene fordítom orczámat annak a férfiúnak, és vetem õt jegyül és közbeszédül, és kiirtom népem közül, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
9 Ha pedig a próféta megtéveszteni engedi magát, hogy kijelentést adjon: én, az Úr tévesztettem meg azt a prófétát; és kinyújtom kezemet ellene, és kivesztem õt az én népem, Izráel közül.
10 És viselik vétköket; a milyen a kérdezõ vétke, olyan legyen a próféta vétke is.
11 Azért, hogy el ne tévelyedjék többé Izráel háza én tõlem, és többé meg ne fertéztessék magokat minden õ elszakadásukkal, hanem legyenek az én népem és én legyek Istenök, ezt mondja az Úr Isten.
12 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
13 Embernek fia! ha valamely ország vétkeznék ellenem, elpártolván tõlem, és én kinyújtván kezemet ellene, eltörném néki a kenyérnek botját, és bocsátanék reá éhséget, és kiirtanék belõle embert és barmot;
14 És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor õk az õ igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten.
15 Ha gonosz vadállatokat bocsátanék át az országon, hogy azt gyermektelenné tegyék, és az pusztává lenne, a melyen senki át nem menne a vadállatok miatt:
16 Benne ama három férfiú (élek én, az Úr Isten mondja) sem fiakat, sem leányokat meg nem szabadítana, csak magokat szabadítanák meg, az ország pedig pusztává lenne.
17 Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belõle embert és barmot,
18 És ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg.
19 Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belõle embert és barmot,
20 S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; õk igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.
21 Mert így szól az Úr Isten: Mennyivel inkább, ha e négy nehéz ítéletemet: a fegyvert, éhséget, vadállatot és döghalált bocsátom Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belõle embert és barmot!
22 Ímé, megmaradnak benne némely menekültek, a kiket kivezetnek, fiak és leányok; ímé õk kimennek hozzátok, hogy lássátok útjokat és cselekedeteiket, és vígasztalást vegyetek a veszedelembõl, melyet Jeruzsálemre hoztam, mindarra nézve, a mit hoztam reá.
23 És megvígasztalnak titeket, ha látjátok útjokat és cselekedeteiket megismeritek, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, a mit cselekedtem vele, ezt mondja az Úr Isten.