1 "Moreover, take up a lamentation for the princes of Israel, 2 and say,
‘What was your mother?
A lioness.
She couched among lions,
in the middle of the young lions she nourished her cubs.
3 She brought up one of her cubs.
He became a young lion.
He learned to catch the prey.
He devoured men.
4 The nations also heard of him.
He was taken in their pit;
and they brought him with hooks to the land of Egypt.
5 "‘Now when she saw that she had waited,
and her hope was lost,
then she took another of her cubs,
and made him a young lion.
6 He went up and down among the lions.
He became a young lion.
He learned to catch the prey.
He devoured men.
7 He knew their palaces,
and laid waste their cities.
The land was desolate with its fullness,
because of the noise of his roaring.
8 Then the nations attacked him on every side from the provinces.
They spread their net over him.
He was taken in their pit.
9 They put him in a cage with hooks,
and brought him to the king of Babylon.
They brought him into strongholds,
so that his voice should no more be heard on the mountains of Israel.
10 "‘Your mother was like a vine in your blood, planted by the waters.
It was fruitful and full of branches by reason of many waters.
11 It had strong branches for the scepters of those who ruled.
Their stature was exalted among the thick boughs.
They were seen in their height
with the multitude of their branches.
12 But it was plucked up in fury.
It was cast down to the ground,
and the east wind dried up its fruit.
Its strong branches were broken off and withered.
The fire consumed them.
13 Now it is planted in the wilderness,
in a dry and thirsty land.
14 Fire has gone out of its branches.
It has devoured its fruit,
so that there is in it no strong branch to be a scepter to rule.’
This is a lamentation, and shall be for a lamentation."
1 Te pedig kezdj gyászéneket Izráel fejedelmeirõl.
2 És mondjad: Mi volt anyád? Nõstény oroszlán; oroszlánok közt fekszik vala, fiatal oroszlánok között nevelé fel kölykeit.
3 És fölnevele egyet kölykei közül; fiatal oroszlánná lõn, és megtanula ragadományt ragadozni, embereket evett.
4 És meghallák ezt róla a népek; vermökben megfogaték, és elvivék õt horgokon Égyiptom földjére.
5 És mikor látta, hogy késik, hogy oda veszett reménysége, võn egyet kölykei közül, ezt tevé fiatal oroszlánná.
6 És ez jár vala az oroszlánok között, fiatal oroszlánná lõn, és megtanula ragadományt ragadozni, embereket evett.
7 És ismeré az õ özvegyeiket s városaikat elpusztítá, és megrettene a föld és annak teljessége, ordítása hangjától.
8 És veték ellene a pogányok köröskörül a tartományokból és kiteríték reá hálójukat, vermökben megfogaték;
9 És veték õt ketreczbe horgokon, s elvivék õt Babilon királyához, elvivék õt várakba, hogy többé ne hallassék szava Izráel hegyein.
10 Anyád a te nyugalmadban olyan vala, mint a víz mellé ültetett szõlõtõ, gyümölcscsel és vesszõvel bõvelkedik vala a sok víztõl.
11 És lõnek néki erõs vesszei, uralkodók pálczáinak valók, és nagy vala magassága a sûrûség között és felett, és kitetszék magasságával és vesszeinek sokaságával.
12 De kiszaggattaték [Isten] haragja által, a földre vetteték, és a napkeleti szél elszárasztá gyümölcsét; letöretének és elszáradának erõs ágai; tûz emészté meg.
13 És most a pusztában plántáltatott, száraz és szomjú földön.
14 És tûz jött ki ágainak egyik vesszejébõl, gyümölcsét megemészté, és nincs [többé] rajta erõs vesszõ, nincs pálcza az uralkodásra! Gyászének ez és gyászének lesz.