1 There was a man of the hill country of Ephraim, whose name was Micah. 2 He said to his mother, "The eleven hundred pieces of silver that were taken from you, about which you uttered a curse, and also spoke it in my ears—behold, the silver is with me. I took it."

His mother said, "May Yahweh bless my son!"

3 He restored the eleven hundred pieces of silver to his mother, then his mother said, "I most certainly dedicate the silver to Yahweh from my hand for my son, to make a carved image and a molten image. Now therefore I will restore it to you."

4 When he restored the money to his mother, his mother took two hundred pieces of silver, and gave them to a silversmith, who made a carved image and a molten image out of it. It was in the house of Micah.

5 The man Micah had a house of gods, and he made an ephod, and teraphim, and consecrated one of his sons, who became his priest. 6 In those days there was no king in Israel. Everyone did that which was right in his own eyes. 7 There was a young man out of Bethlehem Judah, of the family of Judah, who was a Levite; and he lived there. 8 The man departed out of the city, out of Bethlehem Judah, to live where he could find a place, and he came to the hill country of Ephraim, to the house of Micah, as he traveled. 9 Micah said to him, "Where did you come from?"

He said to him, "I am a Levite of Bethlehem Judah, and I am looking for a place to live."

10 Micah said to him, "Dwell with me, and be to me a father and a priest, and I will give you ten pieces of silver per year, a suit of clothing, and your food." So the Levite went in. 11 The Levite was content to dwell with the man; and the young man was to him as one of his sons. 12 Micah consecrated the Levite, and the young man became his priest, and was in the house of Micah. 13 Then Micah said, "Now I know that Yahweh will do good to me, since I have a Levite as my priest."

1 Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyérõl való, kinek neve Míka vala;

2 És monda az õ anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tõled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az õ anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!

3 És visszaadta az ezerszáz ezüst[pénzt] az õ anyjának. És monda az õ anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimbõl fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.

4 De õ [megint] visszaadá a pénzt anyjának, és võn az õ anyja kétszáz ezüst[pénzt], és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból [egy] faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.

5 És a férfiúnak, Míkának volt [egy] temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az õ fiai közül egyet, és ez lõn néki papja.

6 Ebben az idõben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.

7 Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethlehemébõl, a Júda nemzetségébõl való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.

8 És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol [helyet] talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.

9 És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethlehemébõl, és járok s kelek, hogy hol találnék [helyet.]

10 És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendõnként tíz ezüst[pénzt] és egy öltözõ ruhát és eledelt. És a Lévita beszegõdött.

11 És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lõn néki az az ifjú, mint egyik az õ fiai közül.

12 És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.

13 És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.