1 The children of Israel did that which was evil in Yahweh’s sight, so Yahweh delivered them into the hand of Midian seven years. 2 The hand of Midian prevailed against Israel; and because of Midian the children of Israel made themselves the dens which are in the mountains, the caves, and the strongholds. 3 So it was, when Israel had sown, that the Midianites, the Amalekites, and the children of the east came up against them. 4 They encamped against them, and destroyed the increase of the earth, until you come to Gaza. They left no sustenance in Israel, and no sheep, ox, or donkey. 5 For they came up with their livestock and their tents. They came in as locusts for multitude. Both they and their camels were without number; and they came into the land to destroy it. 6 Israel was brought very low because of Midian; and the children of Israel cried to Yahweh.

7 When the children of Israel cried to Yahweh because of Midian, 8 Yahweh sent a prophet to the children of Israel; and he said to them, "Yahweh, the God of Israel, says, ‘I brought you up from Egypt, and brought you out of the house of bondage. 9 I delivered you out of the hand of the Egyptians and out of the hand of all who oppressed you, and drove them out from before you, and gave you their land. 10 I said to you, "I am Yahweh your God. You shall not fear the gods of the Amorites, in whose land you dwell." But you have not listened to my voice.’"

11 Yahweh’s angel came and sat under the oak which was in Ophrah, that belonged to Joash the Abiezrite. His son Gideon was beating out wheat in the wine press, to hide it from the Midianites. 12 Yahweh’s angel appeared to him, and said to him, "Yahweh is with you, you mighty man of valor!"

13 Gideon said to him, "Oh, my lord, if Yahweh is with us, why then has all this happened to us? Where are all his wondrous works which our fathers told us of, saying, ‘Didn’t Yahweh bring us up from Egypt?’ But now Yahweh has cast us off, and delivered us into the hand of Midian."

14 Yahweh looked at him, and said, "Go in this your might, and save Israel from the hand of Midian. Haven’t I sent you?"

15 He said to him, "O Lord, how shall I save Israel? Behold, my family is the poorest in Manasseh, and I am the least in my father’s house."

16 Yahweh said to him, "Surely I will be with you, and you shall strike the Midianites as one man."

17 He said to him, "If now I have found favor in your sight, then show me a sign that it is you who talk with me. 18 Please don’t go away until I come to you, and bring out my present, and lay it before you."

He said, "I will wait until you come back."

19 Gideon went in and prepared a young goat and unleavened cakes of an ephah of meal. He put the meat in a basket and he put the broth in a pot, and brought it out to him under the oak, and presented it.

20 The angel of God said to him, "Take the meat and the unleavened cakes, and lay them on this rock, and pour out the broth."

He did so. 21 Then Yahweh’s angel stretched out the end of the staff that was in his hand, and touched the meat and the unleavened cakes; and fire went up out of the rock and consumed the meat and the unleavened cakes. Then Yahweh’s angel departed out of his sight.

22 Gideon saw that he was Yahweh’s angel; and Gideon said, "Alas, Lord Yahweh! Because I have seen Yahweh’s angel face to face!"

23 Yahweh said to him, "Peace be to you! Don’t be afraid. You shall not die."

24 Then Gideon built an altar there to Yahweh, and called it "Yahweh is Peace." To this day it is still in Ophrah of the Abiezrites.

25 That same night, Yahweh said to him, "Take your father’s bull, even the second bull seven years old, and throw down the altar of Baal that your father has, and cut down the Asherah that is by it. 26 Then build an altar to Yahweh your God on the top of this stronghold, in an orderly way, and take the second bull, and offer a burnt offering with the wood of the Asherah which you shall cut down."

27 Then Gideon took ten men of his servants, and did as Yahweh had spoken to him. Because he feared his father’s household and the men of the city, he could not do it by day, but he did it by night.

28 When the men of the city arose early in the morning, behold, the altar of Baal was broken down, and the Asherah was cut down that was by it, and the second bull was offered on the altar that was built. 29 They said to one another, "Who has done this thing?"

When they inquired and asked, they said, "Gideon the son of Joash has done this thing."

30 Then the men of the city said to Joash, "Bring out your son, that he may die, because he has broken down the altar of Baal, and because he has cut down the Asherah that was by it." 31 Joash said to all who stood against him, "Will you contend for Baal? Or will you save him? He who will contend for him, let him be put to death by morning! If he is a god, let him contend for himself, because someone has broken down his altar!" 32 Therefore on that day he named him Jerub-Baal, saying, "Let Baal contend against him, because he has broken down his altar."

33 Then all the Midianites and the Amalekites and the children of the east assembled themselves together; and they passed over, and encamped in the valley of Jezreel. 34 But Yahweh’s Spirit came on Gideon, and he blew a trumpet; and Abiezer was gathered together to follow him. 35 He sent messengers throughout all Manasseh, and they also were gathered together to follow him. He sent messengers to Asher, to Zebulun, and to Naphtali; and they came up to meet them.

36 Gideon said to God, "If you will save Israel by my hand, as you have spoken, 37 behold, I will put a fleece of wool on the threshing floor. If there is dew on the fleece only, and it is dry on all the ground, then I’ll know that you will save Israel by my hand, as you have spoken."

38 It was so; for he rose up early on the next day, and pressed the fleece together, and wrung the dew out of the fleece, a bowl full of water.

39 Gideon said to God, "Don’t let your anger be kindled against me, and I will speak but this once. Please let me make a trial just this once with the fleece. Let it now be dry only on the fleece, and on all the ground let there be dew."

40 God did so that night; for it was dry on the fleece only, and there was dew on all the ground.

1 És gonoszul cselekedének az Izráel fiai az Úrnak szemei elõtt, azért adá õket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig.

2 És hatalmat võn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól [való féltökben] készítették magoknak az Izráel fiai [azokat] a barlangokat, rejtekhelyeket és erõsségeket, a melyek a hegységben vannak.

3 Mert ha vetett Izráel, [mindjárt ott] termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájok törtek.

4 És táborba szálltak ellenök, és pusztították a földnek termését egész addig, a merre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.

5 Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgy hogy sem nékik magoknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.

6 Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.

7 Mikor pedig kiáltottak vala az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt:

8 Prófétát külde az Úr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,

9 És én mentettelek meg benneteket az Égyiptombeliek kezébõl, és minden nyomorgatóitoknak kezökbõl, a kiket kiûztem elõletek, és néktek adtam az õ földjüket.

10 És mondék néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.

11 És eljöve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, a mely Ofrában van, a mely az Abiézer nemzetségébõl való Joásé vala, és az õ fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orczája elõl.

12 Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erõs férfiú!

13 Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? és hol vannak minden õ csoda dolgai, a melyekrõl beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-é fel minket Égyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták kezébe.

14 És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erõddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezébõl. Nemde, én küldelek téged?

15 És monda néki: Kérlek uram, miképen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában.

16 És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert.

17 Õ pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid elõtt, kérlek, adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem.

18 El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elõdbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz.

19 Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa lisztbõl kovásztalan pogácsákat, [és] betevé a húst egy kosárba, és a [hús] levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá néki.

20 És monda néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kõsziklára, és a hús levét öntsd rá. És úgy cselekedék.

21 Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálczájának végét, mely kezében vala, és megérinté a húst, és a kovásztalan kenyeret; és tûz jött ki a kõsziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak angyala pedig eltünt az õ szemei elõl.

22 Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nékem Uram, Istenem! mert az Úrnak angyalát láttam színrõl színre!

23 És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!

24 És építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak [(azaz: az Úr a béke),] mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének [városában,] Ofrában.

25 És lõn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, a mely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, a mely a te atyádé és a berket, a mely a mellett van, vágd ki.

26 És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerõsített helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égõáldozatul a berek fájával, a melyet kivágsz.

27 Ekkor Gedeon tíz férfiút võn [maga mellé] az õ szolgái közül, és a képen cselekedék, a mint megmondotta vala néki az Úr. De [miután] félt atyjának háznépétõl és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka tevé meg.

28 Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme [már] össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levõ berek, és a második tulok égõáldozatul azon az oltáron, a mely építteték.

29 És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És [mikor] utána kérdezõsködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot.

30 Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, a mely mellette volt.

31 Joás pedig monda mindazoknak, a kik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é õtet? Valaki perel õ érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten õ, hát pereljen õ maga, hogy oltára lerontatott!

32 És azon a napon elnevezték õt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen õ vele Baál, mert lerontotta az õ oltárát.

33 És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybegyûlének, és általkeltek [a Jordánon], és tábort jártak a Jezréel völgyében:

34 Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívá az Abiézer [házát,] hogy õt kövesse.

35 És követeket külde egész Manasséba, és egybegyûle az is õ utána; és követeket külde Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljövének eleikbe.

36 És monda Gedeon az Istennek: Ha [csakugyan] az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, a miképen mondottad,

37 Íme egy fürt gyapjat teszek a szérûre, [és] ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: errõl megtudom, hogy [valóban] az én kezem által szabadítod meg Izráelt, a mint mondottad.

38 És úgy lõn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet.

39 És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön.

40 És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lõn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lõn.