1 When Ephraim spoke, there was trembling.
He exalted himself in Israel,
but when he became guilty through Baal, he died.
2 Now they sin more and more,
and have made themselves molten images of their silver,
even idols according to their own understanding,
all of them the work of the craftsmen.
They say of them, ‘They offer human sacrifice and kiss the calves.’
3 Therefore they will be like the morning mist,
like the dew that passes away early,
like the chaff that is driven with the whirlwind out of the threshing floor,
and like the smoke out of the chimney.
4 "Yet I am Yahweh your God from the land of Egypt;
and you shall acknowledge no god but me,
and besides me there is no savior.
5 I knew you in the wilderness,
in the land of great drought.
6 According to their pasture, so were they filled;
they were filled, and their heart was exalted.
Therefore they have forgotten me.
7 Therefore I am like a lion to them.
Like a leopard, I will lurk by the path.
8 I will meet them like a bear that is bereaved of her cubs,
and will tear the covering of their heart.
There I will devour them like a lioness.
The wild animal will tear them.
9 You are destroyed, Israel, because you are against me,
against your helper.
10 Where is your king now, that he may save you in all your cities?
And your judges, of whom you said, ‘Give me a king and princes’?
11 I have given you a king in my anger,
and have taken him away in my wrath.
12 The guilt of Ephraim is stored up.
His sin is stored up.
13 The sorrows of a travailing woman will come on him.
He is an unwise son,
for when it is time, he doesn’t come to the opening of the womb.
14 I will ransom them from the power of Sheol.
I will redeem them from death!
Death, where are your plagues?
Sheol, where is your destruction?
"Compassion will be hidden from my eyes.
15 Though he is fruitful among his brothers, an east wind will come,
the breath of Yahweh coming up from the wilderness;
and his spring will become dry,
and his fountain will be dried up.
He will plunder the storehouse of treasure.
16 Samaria will bear her guilt,
for she has rebelled against her God.
They will fall by the sword.
Their infants will be dashed in pieces,
and their pregnant women will be ripped open."
1 Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
2 Most is többítik bûneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az õ ezüstjökbõl, bálványokat az õ eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!
3 Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhõ és mint a harmat, a mely korán eltûnik; mint a szérûrõl elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
4 Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétõl fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs [más] szabadító!
5 Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
6 A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.
7 De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
8 Rájok rohanok, mint a [kölykétõl] megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott õket, mint egy nõstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét õket!
9 Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem [törekedtél,] a te segítõd ellen.
10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felõl ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!
11 Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az õ bûne!
13 A szülõasszony kínjai lepik meg õt; oktalan fiú õ, mert a kellõ idõben nem jõ ki anyjának méhébõl.
14 Megváltom õket a Seol hatalmából! Megmentem õket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elõlem.
15 Mert bár a testvérek közt õ a legvirágzóbb: feljõ a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.
16