1 וַיַּעַן בִּלְדַּד הַשֻּׁחִי וַיֹּאמַר׃

2 הַמְשֵׁל וָפַחַד עִמֹּו עֹשֶׂה לֹום בִּמְרֹומָיו׃

3 הֲיֵשׁ מִסְפָּר לִגְדוּדָיו וְעַל־מִי לֹא־יָקוּם אֹורֵהוּ׃

4 וּמַה־יִּצְדַּק אֱנֹושׁ עִם־אֵל וּמַה־יִּזְכֶּה יְלוּד אִשָּׁה׃

5 הֵן עַד־יָרֵחַ וְלֹא יַאֲהִיל וְכֹוכָבִים לֹא־זַכּוּ בְעֵינָיו׃

6 אַף כִּי־אֱנֹושׁ רִמָּה וּבֶן־אָדָם תֹּולֵעָה׃ פ

1 Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:

2 Hatalom és fenség az övé, a ki békességet szerez az õ magasságaiban.

3 Van-é száma az õ sereginek, és kire nem kél fel az õ világossága?

4 Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten elõtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született?

5 Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az õ szemei elõtt.

6 Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó.