1 וַיַּעַן אִיֹּוב וַיֹּאמַר׃
2 מֶה־עָזַרְתָּ לְלֹא־כֹחַ הֹושַׁעְתָּ זְרֹועַ לֹא־עֹז׃
3 מַה־יָּעַצְתָּ לְלֹא חָכְמָה וְתוּשִׁיָּה לָרֹב הֹודָעְתָּ׃
4 אֶת־מִי הִגַּדְתָּ מִלִּין וְנִשְׁמַת־מִי יָצְאָה מִמֶּךָּ׃
5 הָרְפָאִים יְחֹולָלוּ מִתַּחַת מַיִם וְשֹׁכְנֵיהֶם׃
6 עָרֹום שְׁאֹול נֶגְדֹּו וְאֵין כְּסוּת לָאֲבַדֹּון׃
7 נֹטֶה צָפֹון עַל־תֹּהוּ תֹּלֶה אֶרֶץ עַל־בְּלִי־מָה׃
8 צֹרֵר־מַיִם בְּעָבָיו וְלֹא־נִבְקַע עָנָן תַּחְתָּם׃
9 מְאַחֵז פְּנֵי־כִסֵּה פַּרְשֵׁז עָלָיו עֲנָנֹו׃
10 חֹק־חָג עַל־פְּנֵי־מָיִם עַד־תַּכְלִית אֹור עִם־חֹשֶׁךְ׃
11 עַמּוּדֵי שָׁמַיִם יְרֹופָפוּ וְיִתְמְהוּ מִגַּעֲרָתֹו׃
12 בְּכֹחֹו רָגַע הַיָּם [וּבִתוּבְנָתֹו כ] (וּבִתְבוּנָתֹו ק) מָחַץ רָהַב׃
13 בְּרוּחֹו שָׁמַיִם שִׁפְרָה חֹלֲלָה יָדֹו נָחָשׁ בָּרִיחַ׃
14 הֶן־אֵלֶּה ׀ קְצֹות [דַּרְכֹּו כ] (דְּרָכָיו ק) וּמַה־שֵּׁמֶץ דָּבָר נִשְׁמַע־בֹּו וְרַעַם [גְּבוּרָתֹו כ] (גְּבוּרֹותָיו ק) מִי יִתְבֹּונָן׃ ס
1 Jób pedig felele, és monda:
2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!
3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?
5 A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.
6 Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.
7 Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.
9 Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.
10 Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.
11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.
12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?