1 E veio a mim a palavra do Senhor, dizendo: 2 Filho do homem, dize ao príncipe de Tiro: Assim diz o Senhor Deus: Porquanto o teu coração se elevou e disseste: Eu sou Deus, sobre a cadeira de Deus me assento no meio dos mares; e não passas de homem, e não és Deus, ainda que estimas o teu coração como se fora o coração de Deus;

3 Eis que tu és mais sábio que Daniel;

e não há segredo algum que se possa esconder de ti.

4 Pela tua sabedoria e pelo

teu entendimento alcançaste para ti riquezas,

e adquiriste ouro e prata nos teus tesouros.

5 Pela extensão da tua

sabedoria no teu comércio aumentaste as tuas riquezas;

e eleva-se o teu coração

por causa das tuas riquezas;

6 Portanto, assim diz o Senhor Deus:

Porquanto estimas o teu coração,

como se fora o coração de Deus,

7 Por isso eis que eu trarei sobre ti estrangeiros,

os mais terríveis dentre as nações,

os quais desembainharão as

suas espadas contra a formosura da tua sabedoria,

e mancharão o teu resplendor.

8 Eles te farão descer à cova

e morrerás da morte dos traspassados no meio dos mares.

9 Acaso dirás ainda diante daquele que te matar:

Eu sou Deus? Mas tu és homem,

e não Deus, na mão do que te traspassa.

10 Da morte dos incircuncisos morrerás,

por mão de estrangeiros,

porque eu o falei, diz o Senhor Deus.

11 Veio a mim a palavra do Senhor, dizendo: 12 Filho do homem, levanta uma lamentação sobre o rei de Tiro, e dize-lhe: Assim diz o Senhor Deus: Tu eras o selo da medida, cheio de sabedoria e perfeito em formosura.

13 Estiveste no Éden, jardim de Deus;

de toda a pedra preciosa era a tua cobertura:

sardônia, topázio, diamante,

turquesa, ônix, jaspe, safira,

carbúnculo, esmeralda e ouro;

em ti se faziam os teus tambores e os teus pífaros;

no dia em que foste criado foram preparados.

14 Tu eras o querubim,

ungido para cobrir, e te estabeleci;

no monte santo de Deus estavas,

no meio das pedras afogueadas andavas.

15 Perfeito eras nos teus caminhos,

desde o dia em que foste criado,

até que se achou iniquidade em ti.

16 Na multiplicação do teu

comércio encheram o teu interior de violência,

e pecaste; por isso te lancei,

profanado, do monte de Deus,

e te fiz perecer, ó querubim cobridor,

do meio das pedras afogueadas.

17 Elevou-se o teu coração por causa da tua formosura,

corrompeste a tua sabedoria

por causa do teu resplendor;

por terra te lancei,

diante dos reis te pus,

para que olhem para ti.

18 Pela multidão das tuas iniquidades,

pela injustiça do teu

comércio profanaste os teus santuários;

eu, pois, fiz sair do meio de ti um fogo,

que te consumiu e te tornei em cinza sobre a terra,

aos olhos de todos os que te veem.

19 Todos os que te conhecem

entre os povos estão espantados de ti;

em grande espanto te tornaste,

e nunca mais subsistirá.

20 E veio a mim a palavra do Senhor, dizendo: 21 Filho do homem, dirige o teu rosto contra Sidom, e profetiza contra ela, 22 E dize: Assim diz o Senhor Deus: Eis-me contra ti, ó Sidom, e serei glorificado no meio de ti; e saberão que eu sou o Senhor, quando nela executar juízos e nela me santificar.

23 Porque enviarei contra ela a peste,

e o sangue nas suas ruas,

e os traspassados cairão no meio dela,

estando a espada contra ela por todos os lados;

e saberão que eu sou o Senhor.

24 E a casa de Israel nunca mais terá espinho que a fira, nem espinho que cause dor, entre os que se acham ao redor deles e que os desprezam; e saberão que eu sou o Senhor Deus. 25 Assim diz o Senhor Deus: Quando eu congregar a casa de Israel dentre os povos entre os quais estão espalhados, e eu me santificar entre eles, perante os olhos dos gentios, então habitarão na sua terra que dei a meu servo, a Jacó. 26 E habitarão nela seguros, e edificarão casas, e plantarão vinhas, e habitarão seguros, quando eu executar juízos contra todos os que estão ao seu redor e que os desprezam; e saberão que eu sou o Senhor seu Deus.

1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: 2 Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minő az Isten szíve, 3 Lám, hát bölcsebb volnál te Dánielnél! Semmi elrejtett dolog nem homályos néked! 4 Bölcseségeddel és értelmeddel gyűjtöttél magadnak gazdagságot, s gyűjtöttél aranyat s ezüstöt kincses házaidba. 5 Bölcseségednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt. 6 Ezokáért így szól az Úr Isten: Mivel olylyá tevéd szíved, minő az Isten szíve: 7 Azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcseséged szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet. 8 A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében. 9 Vajjon mondván mondod-é megölőd előtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütőnek kezében! 10 Körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten. 11 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: 12 Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben. 13 Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél. 14 Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. 15 Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. 16 Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. 17 Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére. 18 Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek. 19 Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!

20 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: 21 Embernek fia! vesd tekintetedet Sidonra, és prófétálj ellene. 22 És mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek, Sidon, és megdicsőítem magamat közepetted, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor ítéleteket cselekszem benne, és megszentelem magamat benne. 23 És bocsátok reá döghalált és vért utczáira, és sebesültek hullanak el benne fegyver miatt, mely reá jő mindenfelől; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. 24 És ne legyen többé Izráel házának szúró tövise és fájdalomszerző tüskéje mindazok között, kik körülöttök vannak, kik őket megvetik, és tudják meg, hogy én vagyok az Úr.

25 Így szól az Úr Isten: Mikor egybegyűjtöm Izráel házát a népek közül, kik közé szétszórattak, akkor megszentelem magamat rajtok a pogányok szeme láttára, és laknak az ő földjökön, melyet adtam Jákóbnak, az én szolgámnak. 26 És laknak azon bátorsággal, és házakat építenek s szőlőket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik őket megvetik vala ő körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök.