1 E tu levanta uma lamentação sobre os príncipes de Israel, 2 E dize: Quem foi tua mãe? Uma leoa entre os leões a qual, deitada no meio dos leõezinhos, criou os seus filhotes.

3 E educou um dos seus filhotes,

o qual veio a ser leãozinho

e aprendeu a apanhar a presa,

e devorou homens, 4 E,

ouvindo falar dele as nações,

foi apanhado na cova delas,

e o trouxeram com cadeias à terra do Egito.

5 Vendo, pois, ela que havia esperado muito,

e que a sua expectação era perdida,

tomou outro dos seus filhotes,

e fez dele um leãozinho.

6 Este, pois,

andando continuamente no meio dos leões,

veio a ser leãozinho,

e aprendeu a apanhar a presa,

e devorou homens.

7 E conheceu os seus palácios,

e destruiu as suas cidades;

e assolou-se a terra,

e a sua plenitude, ao som do seu rugido.

8 Então se ajuntaram contra

ele os povos das províncias ao redor,

e estenderam sobre ele a rede,

e foi apanhado na cova deles.

9 E com cadeias colocaram-no em uma jaula,

e o levaram ao rei de Babilônia;

fizeram-no entrar nos lugares fortes,

para que não se ouvisse

mais a sua voz nos montes de Israel.

10 Tua mãe era como uma videira no teu sangue,

plantada junto às águas;

ela frutificou, e encheu-se de ramos,

por causa das muitas águas.

11 E tinha varas fortes para cetros de dominadores,

e elevou-se a sua estatura entre os espessos ramos,

e foi vista na sua altura

com a multidão dos seus ramos.

12 Mas foi arrancada com furor,

foi lançada por terra,

e o vento oriental secou o seu fruto;

quebraram-se e secaram-se as suas fortes varas,

o fogo as consumiu,

13 E agora está plantada no deserto,

numa terra seca e sedenta.

14 E de uma vara dos seus

ramos saiu fogo que

consumiu o seu fruto de

maneira que nela não há mais vara forte,

cetro para dominar.

Esta é a lamentação, e servirá de lamentação.

1 Te pedig kezdj gyászéneket Izráel fejedelmeiről. 2 És mondjad: Mi volt anyád? Nőstény oroszlán; oroszlánok közt fekszik vala, fiatal oroszlánok között nevelé fel kölykeit. 3 És fölnevele egyet kölykei közül; fiatal oroszlánná lőn, és megtanula ragadományt ragadozni, embereket evett. 4 És meghallák ezt róla a népek; vermökben megfogaték, és elvivék őt horgokon Égyiptom földjére. 5 És mikor látta, hogy késik, hogy oda veszett reménysége, vőn egyet kölykei közül, ezt tevé fiatal oroszlánná. 6 És ez jár vala az oroszlánok között, fiatal oroszlánná lőn, és megtanula ragadományt ragadozni, embereket evett. 7 És ismeré az ő özvegyeiket s városaikat elpusztítá, és megrettene a föld és annak teljessége, ordítása hangjától. 8 És veték ellene a pogányok köröskörül a tartományokból és kiteríték reá hálójukat, vermökben megfogaték; 9 És veték őt ketreczbe horgokon, s elvivék őt Babilon királyához, elvivék őt várakba, hogy többé ne hallassék szava Izráel hegyein. 10 Anyád a te nyugalmadban olyan vala, mint a víz mellé ültetett szőlőtő, gyümölcscsel és vesszővel bővelkedik vala a sok víztől. 11 És lőnek néki erős vesszei, uralkodók pálczáinak valók, és nagy vala magassága a sűrűség között és felett, és kitetszék magasságával és vesszeinek sokaságával. 12 De kiszaggattaték Isten haragja által, a földre vetteték, és a napkeleti szél elszárasztá gyümölcsét; letöretének és elszáradának erős ágai; tűz emészté meg. 13 És most a pusztában plántáltatott, száraz és szomjú földön. 14 És tűz jött ki ágainak egyik vesszejéből, gyümölcsét megemészté, és nincs többé rajta erős vessző, nincs pálcza az uralkodásra! Gyászének ez és gyászének lesz.