1 Depois veio a mim a palavra do Senhor, dizendo: 2 E tu, ó filho do homem, assim diz o Senhor Deus acerca da terra de Israel: Vem o fim, o fim vem sobre os quatro cantos da terra.

3 Agora vem o fim sobre ti,

e enviarei sobre ti a minha ira,

e te julgarei conforme os teus caminhos,

e trarei sobre ti todas as tuas abominações.

4 E não te poupará o meu olho,

nem terei piedade de ti,

mas porei sobre ti os teus caminhos,

e as tuas abominações estarão no meio de ti;

e sabereis que eu sou o Senhor.

5 Assim diz o Senhor Deus: Um mal, eis que um só mal vem.

6 Vem o fim, o fim vem,

despertou-se contra ti;

eis que vem. 7 A manhã vem para ti,

ó habitante da terra. Vem o tempo;

chegado é o dia da turbação,

e não mais o sonido de alegria dos montes.

8 Agora depressa derramarei o meu furor sobre ti,

e cumprirei a minha ira contra ti,

e te julgarei conforme os teus caminhos,

e porei sobre ti todas as tuas abominações.

9 E não te poupará o meu olho,

nem terei piedade de ti;

conforme os teus caminhos,

assim te punirei,

e as tuas abominações estarão no meio de ti;

e sabereis que eu, o Senhor, é que firo.

10 Eis aqui o dia, eis que vem;

veio a manhã, já floresceu a vara,

já reverdeceu a soberba.

11 A violência se levantou em vara de impiedade;

nada restará deles,

nem da sua multidão,

nem do seu rumor,

nem haverá lamentação por eles.

12 Vem o tempo, é chegado o dia;

o que compra não se alegre,

e o que vende não se entristeça;

porque a ira ardente está sobre toda a multidão deles.

13 Porque o que vende não tornará a possuir o que vendeu,

ainda que esteja entre os viventes;

porque a visão,

sobre toda a sua multidão,

não tornará para trás,

nem ninguém fortalecerá a

sua vida com a sua iniquidade.

14 Já tocaram a trombeta,

e tudo prepararam,

mas não há quem vá à peleja,

porque a minha ardente ira

está sobre toda a sua multidão.

15 Fora está a espada,

e dentro a peste e a fome;

o que estiver no campo morrerá à espada,

e o que estiver na cidade a

fome e a peste o consumirão.

16 E escaparão os que fugirem deles,

mas estarão pelos montes,

como pombas dos vales,

todos gemendo,

cada um por causa da sua iniquidade.

17 Todas as mãos se enfraquecerão,

e todos os joelhos serão débeis como água.

18 E cingir-se-ão de sacos,

e o terror os cobrirá;

e sobre todos os rostos haverá vergonha,

e sobre todas as suas cabeças,

calva. 19 A sua prata lançarão pelas ruas,

e o seu ouro será removido;

nem a sua prata nem o seu

ouro os poderá livrar no dia do furor do Senhor;

eles não fartarão a sua alma,

nem lhes encherão o estômago,

porque isto foi o tropeço da sua iniquidade.

20 E a glória do seu ornamento ele a pôs em magnificência,

mas eles fizeram nela

imagens das suas abominações e coisas detestáveis;

por isso eu lha tenho feito coisa imunda.

21 E entregá-la-ei por presa,

na mão dos estrangeiros,

e aos ímpios da terra por despojo;

e a profanarão.

22 E desviarei deles o meu rosto,

e profanarão o meu lugar oculto;

porque entrarão nele saqueadores,

e o profanarão.

23 Faze uma cadeia,

porque a terra está cheia de crimes de sangue,

e a cidade está cheia de violência.

24 E farei vir os piores

dentre os gentios e possuirão as suas casas;

e farei cessar a arrogância dos fortes,

e os seus lugares santos serão profanados.

25 Vem a destruição;

eles buscarão a paz, mas não há nenhuma.

26 Miséria sobre miséria virá,

e se levantará rumor sobre rumor;

então buscarão do profeta uma visão,

mas do sacerdote perecerá a

lei e dos anciãos o conselho.

27 O rei lamentará,

e o príncipe se vestirá de desolação,

e as mãos do povo da terra se conturbarão;

conforme o seu caminho lhes farei,

e conforme os seus merecimentos os julgarei;

e saberão que eu sou o Senhor.

1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: 2 És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izráel földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára! 3 Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat. 4 És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád, és útálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 5 Így szól az Úr Isten: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött. 6 Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött! 7 Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idő, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken. 8 Most rövid időn kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat. 9 És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver. 10 Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység. 11 Az erőszakosság a gonoszság veszszejévé nőtt fel, nincs semmi meg belőlök, sem sokaságukból, sem tömegökből, s nincs egy jaj is miattok! 12 Eljött az idő, elközelgett a nap; a vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jön minden sokaságára. 13 Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élők közt maradna is, mert a jövendölés az ő egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életű. 14 Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, a ki harczra menjen, mert haragom minden ő sokasága ellen. 15 A fegyver kivül, a döghalál és éhség belül; a ki a mezőn van, fegyver miatt hal meg, és a ki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg. 16 És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt. 17 Minden kéz elerőtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz. 18 Felövezkednek zsákkal, és befedi őket rettegés, és minden orczán szégyen, és mindnyájok fején kopaszság. 19 Ezüstjöket az utczákra vetik, és aranyuk szenny lesz előttök; ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja őket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre. 20 És a belőle készült drága ékességeket kevélykedésre használják, és útálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem előttök azt szenynyé; 21 És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg. 22 És elfordítom tőlük arczomat, hadd fertéztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertéztessék. 23 Készítsd a lánczot; mert a föld tele van véres ítélettel, és a város tele van erőszakossággal. 24 És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk. 25 Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs. 26 Egy romlás a másikra jő, és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél. 27 A király szomorkodik, a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.