1 Quando Efraim falava,

tremia-se;

foi exaltado em Israel;

mas ele se fez culpado

em Baal, e morreu.

2 E agora multiplicaram pecados,

e da sua prata

fizeram uma imagem de fundição,

ídolos segundo o seu entendimento,

todos obra de artífices,

dos quais dizem:

Os homens que sacrificam

beijem os bezerros.

3 Por isso serão

como a nuvem da manhã,

e como o orvalho da madrugada,

que cedo passa;

como folhelho

que a tempestade lança da eira,

e como a fumaça

da chaminé.

4 Todavia, eu sou o Senhor

teu Deus

desde a terra do Egito;

portanto não reconhecerás

outro deus além de mim,

porque não há Salvador

senão eu.

5 Eu te conheci no deserto,

na terra muito seca.

6 Depois eles se fartaram

em proporção do seu pasto;

estando fartos,

ensoberbeceu-se o seu coração,

por isso se esqueceram de mim.

7 Serei, pois, para eles

como leão;

como leopardo espiarei

no caminho.

8 Como ursa roubada

dos seus filhos,

os encontrarei,

e lhes romperei

as teias do seu coração,

e como leão ali os devorarei;

as feras do campo

os despedaçarão.

9 Para a tua perda, ó Israel,

te rebelaste contra mim,

a saber, contra o teu ajudador.

10 Onde está agora o teu rei,

para que te guarde

em todas as tuas cidades,

e os teus juízes,

dos quais disseste:

Dá-me rei e príncipes?

11 Dei-te um rei na minha ira,

e tirei-o no meu furor.

12 A iniquidade de Efraim

está atada,

o seu pecado

está armazenado.

13 Dores de mulher de parto

lhe sobrevirão;

ele é um filho insensato;

porque é tempo

e não está no lugar

em que deve vir à luz.

14 Eu os remirei

da mão do inferno,

e os resgatarei da morte.

Onde estão, ó morte,

as tuas pragas?

Onde está, ó inferno,

a tua perdição?

O arrependimento está

escondido de meus olhos.

15 Ainda que ele dê fruto

entre os irmãos,

virá o vento leste,

vento do Senhor,

subindo do deserto,

e secar-se-á a sua nascente,

e secar-se-á a sua fonte;

ele saqueará o tesouro

de todos os vasos desejáveis.

16 Samaria virá a ser deserta,

porque se rebelou

contra o seu Deus;

cairão à espada,

seus filhos serão despedaçados,

e as suas grávidas

serão fendidas pelo meio.

1 Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt. 2 Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak! 3 Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje. 4 Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító! 5 Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön. 6 A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam. 7 De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton. 8 Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket! 9 Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen. 10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket! 11 Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban! 12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne! 13 A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből. 14 Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem. 15 Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.