1 Não te alegres, ó Israel,

não exultes, como os povos;

porque ao prostituir-te

abandonaste o teu Deus;

amaste a paga de meretriz

sobre todas as eiras de trigo.

2 A eira e o lagar

não os manterão;

e o mosto lhes faltará.

3 Na terra do Senhor

não permanecerão;

mas Efraim tornará ao Egito,

e na Assíria comerão

comida imunda.

4 Não derramarão libações

de vinho ao Senhor,

nem lhe agradarão

as suas ofertas.

Os seus sacrifícios lhes serão

como pão de pranteadores;

todos os que dele comerem

serão imundos,

porque o seu pão será

somente para si mesmos;

não entrará na casa do Senhor.

5 Que fareis vós no dia

da solenidade,

e no dia da festa do Senhor?

6 Porque, eis que eles se foram

por causa da destruição,

mas o Egito os recolherá,

Mênfis os sepultará;

o desejável da sua prata

as urtigas o possuirão por herança,

espinhos crescerão

nas suas tendas.

7 Chegarão os dias da punição,

chegarão os dias da retribuição;

Israel o saberá;

o profeta é um insensato,

o homem de espírito é um louco;

por causa da abundância

da tua iniquidade

também haverá grande ódio.

8 Efraim era o vigia

com o meu Deus,

mas o profeta é como

um laço de caçador de aves

em todos os seus caminhos,

e ódio na casa do seu Deus.

9 Muito profundamente

se corromperam,

como nos dias de Gibeá;

ele lembrar-se-á

das suas injustiças,

visitará os pecados deles.

10 Achei a Israel

como uvas no deserto,

vi a vossos pais como a fruta temporã

da figueira no seu princípio;

mas eles foram para Baal-Peor,

e se consagraram

a essa vergonha,

e se tornaram abomináveis

como aquilo que amaram.

11 Quanto a Efraim,

a sua glória como ave voará,

não haverá nascimento,

não haverá gestação nem concepção.

12 Ainda que venham

a criar seus filhos,

contudo os privarei deles

para que não fique nenhum homem.

Ai deles, quando deles

eu me apartar!

13 Efraim, assim como vi a Tiro,

está plantado num lugar aprazível;

mas Efraim levará os seus filhos

ao matador.

14 Dá-lhes, ó Senhor;

mas que lhes darás?

Dá-lhes uma madre que aborte

e seios secos.

15 Toda a sua malícia

se acha em Gilgal,

porque ali os odiei;

por causa da maldade

das suas obras

lançá-los-ei para fora

de minha casa.

Não os amarei mais;

todos os seus príncipes

são rebeldes.

16 Efraim foi ferido,

secou-se a sua raiz;

não darão fruto;

sim, ainda que gerem,

matarei os frutos desejáveis

do seu ventre.

17 O meu Deus os rejeitará,

porque não o ouviram,

e errantes andarão

entre as nações.

1 Ne örvendezz Izráel oly vígan, mint a pogányok; mert paráználkodással elszakadtál a te Istenedtől, és szeretted a bűnbért minden búzaszérűn. 2 Szérű és sajtó nem tartja el őket; hiányozni fog abból a must. 3 Nem maradnak az Úr földén, hanem Égyiptomba tér vissza Efraim; Assiriában tisztátalant esznek. 4 Nem áldoznak az Úrnak borral; és nem lesznek kedvesek előtte. Áldozataik olyanok lesznek, mint a gyásztornak kenyere; mindnyájan, a kik abból esznek, megfertéztetnek, mert kenyerök csak étvágyuknak szolgál; nem jut be az Úr házába. 5 Mit cselekesztek majd az ünnepnek napján, az Úr ünnepnapján? 6 Mert ímé elbujdosnak a pusztulás miatt; Égyiptom gyűjti be, Móf temeti el őket. Ezüst kincsöket a csalán örökli; tövis lesz sátoraikban. 7 Elérkeztek a számadásnak napjai; elérkeztek a megtorlásnak napjai; megtudja majd Izráel! Bolond a próféta, őrült a léleknek embere a te vétked sokasága miatt és mert akkora a gyűlölség. 8 Efraim szétnéz az én Istenem mellett. A prófétának minden útaira háló vettetett; gyűlölség van Istenének házában. 9 Mélyen elfajultak, mint Gibea napjaiban; de megemlékezik álnokságaikról, és megbünteti az ő gonoszságokat. 10 Mint szőlőfürtöket a pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa első termésének zsengéjét, úgy néztem a ti atyáitokat; de bementek Baál-Peorhoz és a gyalázatosnak adták magokat, és útálatossá váltak, mint a mit szerettek. 11 Efraim! Elszáll dicsőségök, mint a madár! Nem lesz szülés, sem terhesség, sem fogamzás! 12 Mert még ha felnevelnék is fiaikat, mégis gyermektelenekké teszem őket; sőt még nékik is jaj, ha elfordulok tőlök. 13 Efraim, a mint néztem, mint Tírus van plántálva a mezőben; de Efraimnak mégis az öldöklőhöz kell kihoznia az ő fiait. 14 Adj nékik oh Uram! Mit adj? Adj nékik meddő méhet és kiszáradt emlőket. 15 Minden gonoszságuk Gilgálban van, mert ott gyűlöltem meg őket. Cselekedeteik gonoszsága miatt kiűzöm őket házamból; nem szeretem őket többé; fejedelmeik mindnyájan pártütők. 16 Meg van verve Efraim, gyökerök elszáradt! Nem teremnek gyümölcsöt. Még ha nemzenének is, megölöm méhöknek szerelmes magzatit. 17 Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak reá, és bujdosókká lesznek a pogányok között.