1 Quando Israel era menino,

eu o amei;

e do Egito chamei a meu filho.

2 Mas, como os chamavam,

assim se iam da sua face;

sacrificavam a baalins,

e queimavam incenso

às imagens de escultura.

3 Todavia, eu ensinei

a andar a Efraim;

tomando-os pelos seus braços,

mas não entenderam

que eu os curava.

4 Atraí-os com cordas humanas,

com laços de amor,

e fui para eles como os que tiram

o jugo de sobre as suas queixadas,

e lhes dei mantimento.

5 Não voltará

para a terra do Egito,

mas a Assíria será seu rei;

porque recusam converter-se.

6 E cairá a espada

sobre as suas cidades,

e consumirá os seus ramos,

e os devorará,

por causa dos seus

próprios conselhos.

7 Porque o meu povo é inclinado

a desviar-se de mim;

ainda que chamam ao Altíssimo,

nenhum deles o exalta.

8 Como te deixaria, ó Efraim?

Como te entregaria, ó Israel?

Como te faria como Admá?

Te poria como Zeboim?

Está comovido em mim

o meu coração,

as minhas compaixões

à uma se acendem.

9 Não executarei o furor

da minha ira;

não voltarei para destruir

a Efraim,

porque eu sou Deus e não homem,

o Santo no meio de ti;

eu não entrarei na cidade.

10 Andarão após o Senhor;

ele rugirá como leão;

rugindo, pois, ele,

os filhos do ocidente

tremerão.

11 Tremendo virão

como um passarinho,

os do Egito,

e como uma pomba,

os da terra da Assíria,

e os farei habitar

em suas casas,

diz o Senhor.

12 Efraim me cercou com mentira,

e a casa de Israel com engano;

mas Judá ainda domina com Deus,

e com os santos está fiel.

1 Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Égyiptomból hívtam ki az én fiamat. 2 A mint hívták őket, úgy mentek el előlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek. 3 Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket. 4 Emberi kötelékekkel vontam őket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe. 5 Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az ő királya, mert nem akarnak megtérni. 6 És fegyver száll az ő városaira, és elpusztítja az ő zárait, és felemészti őket az ő szándékaik miatt. 7 Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni tőlem. Ha hivogatják is őt a magasságos Istenhez, senki nem indul meg rajta. 8 Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam! 9 Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én. 10 Az Urat fogják követni. Ordít, mint az oroszlán; ha ő ordít, remegve gyűlnek össze fiak napnyugot felől. 11 Rettegve jőnek elő, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földéből; és letelepítem őket házaikba, ezt mondja az Úr! 12 Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik még az Istennel és a hűséges Szenttel.