1 Assim me disse o Senhor: Vai, e compra um cinto de linho e põe-no sobre os teus lombos, mas não o coloques na água.

2 E comprei o cinto, conforme a palavra do Senhor, e o pus sobre os meus lombos. 3 Então me veio a palavra do Senhor pela segunda vez, dizendo:

4 Toma o cinto que compraste, e que trazes sobre os teus lombos, e levanta-te; vai ao Eufrates, e esconde-o ali na fenda de uma rocha.

5 E fui, e escondi-o junto ao Eufrates, como o Senhor me havia ordenado. 6 Sucedeu, ao final de muitos dias, que me disse o Senhor: Levanta-te, vai ao Eufrates, e toma dali o cinto que te ordenei que o escondesses ali.

7 E fui ao Eufrates, e cavei, e tomei o cinto do lugar onde o havia escondido; e eis que o cinto tinha apodrecido, e para nada prestava.

8 Então veio a mim a palavra do Senhor, dizendo:

9 Assim diz o Senhor: Do mesmo modo farei apodrecer a soberba de Judá, e a muita soberba de Jerusalém. 10 Este povo maligno, que recusa ouvir as minhas palavras, que caminha segundo a dureza do seu coração, e anda após deuses alheios, para servi-los, e inclinar-se diante deles, será tal como este cinto, que para nada presta. 11 Porque, como o cinto está pegado aos lombos do homem, assim eu liguei a mim toda a casa de Israel, e toda a casa de Judá, diz o Senhor, para me serem por povo, e por nome, e por louvor, e por glória; mas não deram ouvidos.

12 Portanto, dize-lhes esta palavra: Assim diz o Senhor Deus de Israel: Todo o odre se encherá de vinho; e dir-te-ão: Porventura não sabemos nós muito bem que todo o odre se encherá de vinho?

13 Mas tu dize-lhes: Assim diz o Senhor: Eis que eu encherei de embriaguez a todos os habitantes desta terra, e aos reis da estirpe de Davi, que estão assentados sobre o seu trono, e aos sacerdotes, e aos profetas, e a todos os habitantes de Jerusalém. 14 E lhes farei em pedaços atirando uns contra os outros, e juntamente os pais com os filhos, diz o Senhor; não perdoarei, nem pouparei, nem terei deles compaixão, para que não os destrua.

15 Escutai, e inclinai os ouvidos;

não vos ensoberbeçais; porque o Senhor falou.

16 Dai glória ao Senhor vosso Deus,

antes que venha a escuridão

e antes que tropecem vossos pés nos montes tenebrosos;

antes que, esperando vós luz,

ele a mude em sombra de morte,

e a reduza à escuridão.

17 E, se isto não ouvirdes,

a minha alma chorará em lugares ocultos,

por causa da vossa soberba;

e amargamente chorarão os meus olhos,

e se desfarão em lágrimas,

porquanto o rebanho do

Senhor foi levado cativo.

18 Dize ao rei e à rainha:

Humilhai-vos, e assentai-vos no chão;

porque já caiu todo o ornato de vossas cabeças,

a coroa da vossa glória.

19 As cidades do sul estão fechadas,

e ninguém há que as abra;

todo o Judá foi levado cativo,

sim, inteiramente cativo.

20 Levantai os vossos olhos,

e vede os que vêm do norte;

onde está o rebanho que se te deu,

o rebanho da tua glória?

21 Que dirás,

quando ele te castigar

porque os ensinaste a serem capitães,

e chefe sobre ti?

Porventura não te tomarão as dores,

como à mulher que está de parto?

22 Quando, pois, disseres no teu coração:

Por que me sobrevieram estas coisas?

Pela multidão das tuas

maldades se descobriram as tuas saias,

e os teus calcanhares sofrem violência.

23 Porventura pode o etíope mudar a sua pele,

ou o leopardo as suas manchas?

Então podereis vós fazer o bem,

sendo ensinados a fazer o mal.

24 Assim os espalharei como o restolho,

que passa com o vento do deserto.

25 Esta será a tua sorte,

a porção que te será medida por mim,

diz o Senhor;

pois te esqueceste de mim,

e confiaste em mentiras.

26 Assim também eu levantarei

as tuas saias sobre o teu rosto;

e aparecerá a tua ignomínia.

27 Já vi as tuas abominações,

e os teus adultérios,

e os teus rinchos,

e a enormidade da tua

prostituição sobre os outeiros no campo;

ai de ti, Jerusalém!

Até quando ainda não te purificarás?

1 Ezt mondá az Úr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt! 2 És megvásároltam az övet, a mint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém. 3 És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván: 4 Vedd az övet, a melyet vásároltál, a mely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékában. 5 És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nékem az Úr. 6 Sok nap mulva pedig újra monda nékem az Úr: Kelj fel, menj az Eufrateshez, és vedd el onnan az övet, a mely felől parancsoltam, hogy ott rejtsd el. 7 És elmenék az Eufrateshez, és kiásám, és kivevém arról a helyről az övet, a hová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen. 8 És szóla az Úr nékem, mondván: 9 Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét. 10 Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen. 11 Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek. 12 Ilyen szókkal szólj azért nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Minden tömlőt meg kell tölteni borral! És azt mondják néked: Avagy nem tudjuk-é jól, hogy minden tömlőt borral kell megtölteni? 13 Te pedig azt mondd nékik: Ezt mondja az Úr: Ímé betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, a kik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat, és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel; 14 És összeütöm őket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket!

15 Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott! 16 Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt setétséget szerezne, és mielőtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homálylyá fordítja! 17 Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik. 18 Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről a ti dicsőségtek koronája! 19 A dél felől való városok bezároltatnak, és nem lesz, a ki megnyissa azokat; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül! 20 Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, a kik északról jőnek! Hol van a nyáj, a mely néked adatott, a te dicsőségednek juhnyája? 21 Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad őket magad ellen, fejedelmekké tetted fejeden! A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülőasszonyt? 22 És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid. 23 Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt. 24 Azért szétszórom őket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele. 25 Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak. 26 Azért én is arczodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod! 27 A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezőn láttam a te útálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután se? Meddig még?