1 A palavra do Senhor, que veio a Jeremias, a respeito da grande seca.

2 Anda chorando Judá,

e as suas portas estão enfraquecidas;

andam de luto até ao chão,

e o clamor de Jerusalém vai subindo.

3 E os seus mais ilustres

enviam os seus pequenos a buscar água;

vão às cisternas, e não acham água;

voltam com os seus cântaros vazios;

envergonham-se e confundem-se,

e cobrem as suas cabeças.

4 Por causa da terra que se fendeu,

porque não há chuva sobre a terra,

os lavradores se

envergonham e cobrem as suas cabeças.

5 Porque até as cervas no campo têm as suas crias,

e abandonam seus filhos,

porquanto não há erva.

6 E os jumentos monteses se põem nos lugares altos,

sorvem o vento como os chacais;

desfalecem os seus olhos,

porquanto não há erva.

7 Posto que as nossas maldades testificam contra nós,

ó Senhor, age por amor do teu nome;

porque as nossas rebeldias se multiplicaram;

contra ti pecamos.

8 Ó esperança de Israel,

e Redentor seu no tempo da angústia,

por que serias como um

estrangeiro na terra e como

o viandante que se retira a passar a noite?

9 Por que serias como homem surpreendido,

como poderoso que não pode livrar?

Mas tu estás no meio de nós,

ó Senhor, e nós somos chamados pelo teu nome;

não nos desampares.

10 Assim diz o Senhor, acerca deste povo:

Pois que tanto gostaram de andar errantes,

e não retiveram os seus pés,

por isso o Senhor não se agrada deles,

mas agora se lembrará da iniquidade deles,

e visitará os seus pecados.

11 Disse-me mais o Senhor: Não rogues por este povo para seu bem.

12 Quando jejuarem, não ouvirei o seu clamor, e quando oferecerem holocaustos e ofertas de alimentos, não me agradarei deles; antes eu os consumirei pela espada, e pela fome e pela peste.

13 Então disse eu: Ah! Senhor Deus, eis que os profetas lhes dizem: Não vereis espada, e não tereis fome; antes vos darei paz verdadeira neste lugar.

14 E disse-me o Senhor: Os profetas profetizam falsamente no meu nome; nunca os enviei, nem lhes dei ordem, nem lhes falei; visão falsa, e adivinhação, e vaidade, e o engano do seu coração é o que eles vos profetizam.

15 Portanto assim diz o Senhor acerca dos profetas que profetizam no meu nome, sem que eu os tenha mandado, e que dizem: Nem espada, nem fome haverá nesta terra: À espada e à fome, serão consumidos esses profetas. 16 E o povo a quem eles profetizam será lançado nas ruas de Jerusalém, por causa da fome e da espada; e não haverá quem os sepultem, tanto a eles, como as suas mulheres, e os seus filhos e as suas filhas; porque derramarei sobre eles a sua maldade. 17 Portanto lhes dirás esta palavra: Os meus olhos derramem lágrimas de noite e de dia, e não cessem; porque a virgem, filha do meu povo, está gravemente ferida, de chaga mui dolorosa.

18 Se eu saio ao campo,

eis ali os mortos à espada,

e, se entro na cidade,

estão ali os debilitados pela fome;

e até os profetas e os sacerdotes percorrem uma terra,

que não conhecem.

19 Porventura já de todo rejeitaste a Judá?

Ou repugna a tua alma a Sião?

Por que nos feriste de tal

modo que já não há cura para nós?

Aguardamos a paz, e não aparece o bem;

e o tempo da cura, e eis aqui turbação.

20 Ah! Senhor!

Conhecemos a nossa

impiedade e a maldade de nossos pais;

porque pecamos contra ti.

21 Não nos rejeites por amor do teu nome;

não desonres o trono da tua glória;

lembra-te,

e não anules a tua aliança conosco.

22 Porventura há,

entre as vaidades dos gentios,

alguém que faça chover?

Ou podem os céus dar chuvas?

Não és tu, ó Senhor nosso Deus?

Portanto em ti esperamos,

pois tu fazes todas estas coisas.

1 Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felől: 2 Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll. 3 Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kútakig, nem találnak vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és befedik fejöket. 4 A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett eső a földön, szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejöket. 5 Még a szarvas-üsző is megellik a mezőn, és ott hagyja fiát, mert nincsen fű. 6 A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegő után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fű. 7 Ha bűneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert temérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened! 8 Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be? 9 Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket! 10 Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket. 11 És mondá nékem az Úr: Ne könyörögj e népért, az ő javára. 12 Mikor bőjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket. 13 És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok néktek ezen a helyen. 14 És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek. 15 Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták! 16 A nép pedig, a melynek ők prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat! 17 Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel. 18 Ha kimegyek a mezőre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!

19 Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, itt van a rettegés! 20 Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink bűnét; bizony vétkeztünk ellened! 21 Ne vesd meg a te nevedért; ne gyalázd meg a te dicsőségednek székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet! 22 Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!