1 Dai voltas às ruas de Jerusalém,

e vede agora; e informai-vos,

e buscai pelas suas praças,

a ver se achais alguém,

ou se há homem que pratique

a justiça ou busque a verdade;

e eu lhe perdoarei.

2 E ainda que digam:

Vive o Senhor, decerto falsamente juram.

3 Ah Senhor,

porventura não atentam os teus olhos para a verdade?

Feriste-os, e não lhes doeu;

consumiste-os,

e não quiseram receber a correção;

endureceram as suas faces mais do que uma rocha;

não quiseram voltar.

4 Eu, porém, disse:

Deveras estes são pobres;

são loucos,

pois não sabem o caminho do Senhor,

nem o juízo do seu Deus.

5 Irei aos grandes, e falarei com eles;

porque eles sabem o caminho do Senhor,

o juízo do seu Deus;

mas estes juntamente quebraram o jugo,

e romperam as ataduras.

6 Por isso um leão do bosque os feriu,

um lobo dos desertos os assolará;

um leopardo vigia contra as suas cidades;

qualquer que sair delas será despedaçado;

porque as suas transgressões se avolumam,

multiplicaram-se as suas apostasias.

7 Como, vendo isto, te perdoaria?

Teus filhos me deixam a mim

e juram pelos que não são deuses;

quando os fartei, então adulteraram,

e em casa de meretrizes se

ajuntaram em bandos.

8 Como cavalos bem fartos,

levantam-se pela manhã,

rinchando cada um à mulher do seu próximo.

9 Deixaria eu de castigar por estas coisas,

diz o Senhor,

ou não se vingaria a minha

alma de uma nação como esta?

10 Subi aos seus muros,

e destruí-os (porém não façais uma destruição final);

tirai os seus ramos,

porque não são do Senhor.

11 Porque aleivosissimamente

se houveram contra mim a

casa de Israel e a casa de Judá,

diz o Senhor.

12 Negaram ao Senhor, e disseram:

Não é ele; nem mal nos sobrevirá,

nem veremos espada nem fome.

13 E até os profetas serão como vento,

porque a palavra não está com eles;

assim se lhes sucederá.

14 Portanto assim diz o Senhor Deus dos Exércitos:

Porquanto disseste tal palavra,

eis que converterei as

minhas palavras na tua boca em fogo,

e a este povo em lenha,

eles serão consumidos.

15 Eis que trarei sobre vós uma nação de longe,

ó casa de Israel, diz o Senhor;

é uma nação robusta,

é uma nação antiquíssima,

uma nação cuja língua ignorarás,

e não entenderás o que ela falar.

16 A sua aljava é como uma sepultura aberta;

todos eles são poderosos.

17 E comerão a tua sega e o teu pão,

que teus filhos e tuas filhas haviam de comer;

comerão as tuas ovelhas e as tuas vacas;

comerão a tua vide e a tua figueira;

as tuas cidades fortificadas,

em que confiavas, abatê-las-ão à espada.

18 Contudo, ainda naqueles dias, diz o Senhor, não farei de vós uma destruição final. 19 E sucederá que, quando disserdes: Por que nos fez o Senhor nosso Deus todas estas coisas? Então lhes dirás: Como vós me deixastes, e servistes a deuses estranhos na vossa terra, assim servireis a estrangeiros, em terra que não é vossa.

20 Anunciai isto na casa de Jacó,

e fazei-o ouvir em Judá, dizendo:

21 Ouvi agora isto, ó povo insensato,

e sem coração,

que tendes olhos e não vedes,

que tendes ouvidos e não ouvis.

22 Porventura não me temereis a mim?

Diz o Senhor;

não temereis diante de mim,

que pus a areia por limite ao mar,

por ordenança eterna,

que ele não traspassará?

Ainda que se levantem as suas ondas,

não prevalecerão;

ainda que bramem, não a traspassarão.

23 Mas este povo é de coração rebelde e pertinaz:

rebelaram-se e foram-se.

24 E não dizem no seu coração:

Temamos agora ao Senhor nosso Deus,

que dá chuva, a temporã e a tardia,

ao seu tempo;

e nos conserva as semanas

determinadas da sega.

25 As vossas iniquidades desviam estas coisas,

e os vossos pecados apartam de vós o bem.

26 Porque ímpios se acham entre o meu povo;

andam espiando, como quem arma laços;

põem armadilhas, com que prendem os homens.

27 Como uma gaiola está cheia de pássaros,

assim as suas casas estão cheias de engano;

por isso se engrandeceram, e enriqueceram;

28 Engordam-se, estão nédios,

e ultrapassam até os feitos dos malignos;

não julgam a causa do órfão;

todavia prosperam;

nem julgam o direito dos necessitados.

29 Porventura não castigaria eu por causa destas coisas?

Diz o Senhor;

não me vingaria eu de uma nação como esta?

30 Coisa espantosa e horrenda

se anda fazendo na terra.

31 Os profetas profetizam falsamente,

e os sacerdotes dominam pelas mãos deles,

e o meu povo assim o deseja;

mas que fareis ao fim disto?

1 Járjátok el Jeruzsálem utczáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piaczain, ha találtok-é egy embert; ha van-é valaki, a ki igazán cselekszik, hűségre törekszik, és én megbocsátok néki! 2 Még ha azt mondják is: Él az Úr! bizony hamisan esküsznek! 3 Uram! a te szemeid avagy nem a hűségre néznek-é? Megverted őket, de nem bánkódtak; tönkre tetted őket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orczáik keményebbekké lettek a kősziklánál; nem akartak megtérni. 4 Én pedig ezt mondom vala: Bizony szerencsétlenek ezek; bolondok, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét! 5 Elmegyek azért a főemberekhez, és beszélek velök; hiszen ők ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét! Ámde ők törték össze egyetemlegesen az igát, és tépték le a köteleket! 6 Azért széttépi őket az oroszlán az erdőből, elpusztítja őket a puszták farkasa, párducz ólálkodik az ő városaik körül; a ki kijön azokból, mind szétszaggattatik; mert megsokasodtak az ő bűneik, és elhatalmasodtak az ő hitszegéseik. 7 Oh, miért bocsátanék meg néked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, a kik nem istenek; noha jól tartottam őket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába. 8 Mint a hizlalt lovak, viczkándozókká lettek; kiki az ő felebarátjának feleségére nyerít. 9 Avagy ne büntessem-é meg az ilyeneket, mondja az Úr, és az e féle népen, mint ez, ne álljon-é bosszút az én lelkem? 10 Menjetek fel az ő kerítéseire és rontsátok, de ne tegyétek semmivé egészen! Távolítsátok el az ágait, mert nem az Úréi azok! 11 Mert igen hűtelenné lett hozzám az Izráel háza és a Júda háza, azt mondja az Úr! 12 Megtagadták az Urat, és azt mondták: Nincsen ő, és nem jöhet reánk veszedelem: sem fegyvert, sem éhséget nem látunk! 13 A próféták is széllé lesznek, és nem lesz, a ki beszéljen bennök: így esik az ő dolguk! 14 Azért ezt mondja az Úr, a Seregeknek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok: ímé tűzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megemészsze őket! 15 Ímé, én hozok reátok messzünnen való nemzetet, oh Izráel háza! ezt mondja az Úr. Kemény nemzet ez, ős időből való nemzet ez; nemzet, a melynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél! 16 Tegze olyan, mint a nyitott sír; mindnyájan vitézek. 17 És megemészti aratásodat és kenyeredet; megemészti fiaidat és leányaidat; megemészti juhaidat és ökreidet; megemészti szőlődet és fügédet; erősített városaidat, a melyekben te bizakodol, fegyverrel rontja le. 18 De még ezekben a napokban sem teszlek benneteket egészen semmivé, azt mondja az Úr. 19 Ha pedig az lenne, hogy kérdeznétek: Miért cselekedte mindezt velünk az Úr, a mi Istenünk? akkor azt mondjad nékik: A miképen elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok a ti földeteken: azonképen idegeneknek fogtok szolgálni olyan földön, a mely nem a tiétek. 20 Hirdessétek ezt a Jákób házában, és hallassátok Júdában, mondván: 21 Halljátok csak, te bolond és esztelen nép, a kiknek szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak! 22 Nem féltek-é engem? ezt mondja az Úr. Az én orczám előtt nem remegtek-é? Hiszen én rendeltem a fövenyet a tenger határának örök korlátul, a melyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta. 23 De ennek a népnek szilaj és daczos szíve van; elhajlottak és elmentek; 24 És még szívökben sem mondják: Oh, csak félnők az Urat, a mi Istenünket, a ki esőt, korai és késői záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra! 25 A ti bűneitek fordították el ezeket tőletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól! 26 Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tőrt hánynak, embereket fogdosnak. 27 Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal; ezért lettek nagyokká és gazdagokká! 28 Meghíztak, megfényesedtek; eláradtak a gonosz beszédben; az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak; sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot. 29 Hát ezeket ne büntessem-é meg, ezt mondja az Úr; az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-é bosszút az én lelkem? 30 Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: 31 A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésök szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!