1 A palavra do Senhor, que veio a Jeremias, dizendo:

2 Levanta-te, e desce à casa do oleiro, e lá te farei ouvir as minhas palavras.

3 E desci à casa do oleiro, e eis que ele estava fazendo a sua obra sobre as rodas, 4 Como o vaso, que ele fazia de barro, quebrou-se na mão do oleiro, tornou a fazer dele outro vaso, conforme o que pareceu bem aos olhos do oleiro fazer.

5 Então veio a mim a palavra do Senhor, dizendo:

6 Não poderei eu fazer de vós como fez este oleiro, ó casa de Israel? diz o Senhor. Eis que, como o barro na mão do oleiro, assim sois vós na minha mão, ó casa de Israel. 7 No momento em que falar contra uma nação, e contra um reino para arrancar, e para derrubar, e para destruir, 8 Se a tal nação, porém, contra a qual falar se converter da sua maldade, também eu me arrependerei do mal que pensava fazer-lhe. 9 No momento em que falar de uma nação e de um reino, para edificar e para plantar, 10 Se fizer o mal diante dos meus olhos, não dando ouvidos à minha voz, então me arrependerei do bem que tinha falado que lhe faria. 11 Ora, pois, fala agora aos homens de Judá, e aos moradores de Jerusalém, dizendo: Assim diz o Senhor: Eis que estou forjando mal contra vós; e projeto um plano contra vós; convertei-vos, pois, agora cada um do seu mau caminho, e melhorai os vossos caminhos e as vossas ações. 12 Mas eles dizem: Não há esperança, porque andaremos segundo as nossas imaginações; e cada um fará segundo o propósito do seu mau coração.

13 Portanto, assim diz o Senhor:

Perguntai agora entre os gentios quem ouviu tal coisa?

Coisa mui horrenda fez a virgem de Israel.

14 Porventura a neve do Líbano

deixará a rocha do campo ou

esgotar-se-ão as águas

frias que correm de terras estranhas?

15 Contudo o meu povo se tem esquecido de mim,

queimando incenso à vaidade,

que os fez tropeçar nos seus caminhos,

e nas veredas antigas,

para que andassem por veredas afastadas,

não aplainadas;

16 Para fazerem da sua terra

objeto de espanto e de perpétuos assobios;

todo aquele que passar por ela se espantará,

e meneará a sua cabeça;

17 Com vento oriental os espalharei diante do inimigo;

mostrar-lhes-ei as costas e não o rosto,

no dia da sua perdição.

18 Então disseram: Vinde, e maquinemos projetos contra Jeremias; porque não perecerá a lei do sacerdote, nem o conselho do sábio, nem a palavra do profeta; vinde e firamo-lo com a língua, e não atendamos a nenhuma das suas palavras.

19 Olha para mim, Senhor,

e ouve a voz dos que contendem comigo.

20 Porventura pagar-se-á mal por bem?

Pois cavaram uma cova para a minha alma.

Lembra-te de que eu compareci à tua presença,

para falar a favor deles,

e para desviar deles a tua indignação;

21 Portanto entrega seus filhos à fome,

e entrega-os ao poder da espada,

e sejam suas mulheres roubadas dos filhos,

e fiquem viúvas;

e seus maridos sejam feridos de morte,

e os seus jovens sejam

feridos à espada na peleja.

22 Ouça-se o clamor de suas casas,

quando de repente trouxeres uma tropa sobre eles.

Porquanto cavaram uma cova

para prender-me e armaram laços aos meus pés.

23 Mas tu, ó Senhor,

sabes todo o seu conselho contra mim para matar-me;

não perdoes a sua maldade,

nem apagues o seu pecado de diante da tua face;

mas tropecem diante de ti;

trata-os assim no tempo da tua ira.

1 Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván: 2 Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet! 3 Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon. 4 És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni. 5 És szóla az Úr nékem, mondván: 6 Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza! 7 Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem: 8 De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam. 9 És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem; 10 De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a melylyel vele jót tenni akartam. 11 Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket! 12 Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük. 13 Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya! 14 Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek? 15 Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak; 16 Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja. 17 Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.

18 Ők pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem! 19 Figyelmezz reám Uram, és az én pereseimnek szavát is halld meg! 20 Hát roszszal fizetnek-é a jóért, hogy ők vermet ásnak nékem? Emlékezzél! Előtted álltam, hogy javokra beszéljek, hogy elfordítsam rólok haragodat. 21 Azért juttasd fiaikat éhségre és hányd őket fegyver hegyére, hogy legyenek az ő asszonyaik magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harczon. 22 Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tőrt vetettek lábaimnak. 23 Te pedig Uram, tudod minden ellenem való gyilkos szándékukat; ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orczád elől, hanem veszni valók legyenek előtted; a te haragod idején bánj el velök!