1 Oh! Se a minha cabeça se tornasse em águas,

e os meus olhos numa fonte de lágrimas!

Então choraria de dia e de

noite os mortos da filha do meu povo.

2 Oh! Se tivesse no deserto uma estalagem de caminhantes!

Então deixaria o meu povo,

e me apartaria dele,

porque todos eles são adúlteros,

um bando de aleivosos.

3 E encurvam a língua como se fosse o seu arco,

para a mentira;

fortalecem-se na terra,

mas não para a verdade;

porque avançam de malícia em malícia,

e a mim não me conhecem, diz o Senhor.

4 Guardai-vos cada um do seu próximo,

e de irmão nenhum vos fieis;

porque todo o irmão não faz mais do que enganar,

e todo o próximo anda caluniando.

5 E zombará cada um do seu próximo,

e não falam a verdade;

ensinam a sua língua a falar a mentira,

andam-se cansando em proceder perversamente.

6 A tua habitação está no meio do engano;

pelo engano recusam conhecer-me,

diz o Senhor.

7 Portanto assim diz o Senhor dos Exércitos:

Eis que eu os fundirei e os provarei;

pois, de que outra maneira

procederia com a filha do meu povo?

8 Uma flecha mortífera é a língua deles;

fala engano;

com a sua boca fala cada um

de paz com o seu próximo

mas no seu coração arma-lhe ciladas.

9 Porventura por estas coisas não os castigaria?

Diz o Senhor;

ou não se vingaria a minha

alma de nação tal como esta?

10 Pelos montes levantarei choro e pranto,

e pelas pastagens do deserto lamentação;

porque já estão queimadas,

e ninguém passa por elas;

nem se ouve mugido de gado;

desde as aves dos céus,

até os animais, andaram vagueando, e fugiram.

11 E farei de Jerusalém montões de pedras,

morada de chacais,

e das cidades de Judá farei assolação,

de sorte que não haja habitante.

12 Quem é o homem sábio, que entenda isto? E a quem falou a boca do Senhor, para que o possa anunciar? Por que razão pereceu a terra, e se queimou como deserto, sem que ninguém passa por ela?

13 E disse o Senhor: Porque deixaram a minha lei, que pus perante eles, e não deram ouvidos à minha voz, nem andaram nela,

14 Antes andaram após o propósito do seu próprio coração, e após os baalins, como lhes ensinaram os seus pais. 15 Portanto assim diz o Senhor dos Exércitos, Deus de Israel: Eis que darei de comer losna a este povo, e lhe darei a beber água de fel. 16 E os espalharei entre gentios, que não conheceram, nem eles nem seus pais, e mandarei a espada após eles, até que venha a consumi-los.

17 Assim diz o Senhor dos Exércitos:

Considerai, e chamai carpideiras que venham;

e mandai procurar mulheres hábeis,

para que venham.

18 E se apressem,

e levantem o seu lamento sobre nós;

e desfaçam-se em lágrimas os nossos olhos,

e as nossas pálpebras destilem águas.

19 Porque uma voz de pranto se ouviu de Sião:

Como estamos arruinados!

Estamos mui envergonhados,

porque deixamos a terra,

e por terem eles lançado

fora as nossas moradas.

20 Ouvi, pois, vós, mulheres,

a palavra do Senhor,

e os vossos ouvidos recebam a palavra da sua boca;

e ensinai o pranto a vossas filhas,

e cada uma à sua vizinha a lamentação;

21 Porque a morte subiu pelas nossas janelas,

e entrou em nossos palácios,

para exterminar as crianças

das ruas e os jovens das praças.

22 Fala: Assim diz o Senhor:

Até os cadáveres dos homens

jazerão como esterco sobre a face do campo,

e como gavela atrás do segador,

e não há quem a recolha.

23 Assim diz o Senhor: Não se glorie o sábio na sua sabedoria, nem se glorie o forte na sua força; não se glorie o rico nas suas riquezas, 24 Mas o que se gloriar, glorie-se nisto: em me entender e me conhecer, que eu sou o Senhor, que faço beneficência, juízo e justiça na terra; porque destas coisas me agrado, diz o Senhor.

25 Eis que vêm dias, diz o Senhor, em que castigarei a todo o circuncidado com o incircunciso. 26 Ao Egito, e a Judá, e a Edom, e aos filhos de Amom, e a Moabe, e a todos os que cortam os cantos do seu cabelo, que habitam no deserto; porque todas as nações são incircuncisas, e toda a casa de Israel é incircuncisa de coração.

1 Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit! 2 Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlök; mert mindnyájan paráznák, hitszegők gyülekezete! 3 Felvonták nyelvöket, mint kézívöket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr. 4 Mindenki őrizkedjék a barátjától, és egyetlen atyátokfiának se higyjetek, mert minden atyafi cselbe csal, és minden barát rágalmazva jár. 5 Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvöket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben. 6 A te lakásod az álnokság közepében van; az álnokság miatt nem akarnak tudni felőlem, ezt mondja az Úr. 7 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én megolvasztom őket, és megpróbálom őket, mert mit cselekedjem egyebet az én népem leánya miatt? 8 Sebző nyíl a nyelvök, álnokságot beszél; szájával békességesen szól barátjához, a szívében pedig lest hány. 9 Avagy ne fenyítsem-é meg őket ezekért? azt mondja az Úr; vajjon az efféle nemzetségen ne álljon-é bosszút a lelkem? 10 A hegyeken sírást és zokogást támasztok, és a pusztai ligetekben gyászéneket; mert kiégnek úgy, hogy senki se megy keresztül rajtok, és nem hallják a nyájak bégetését; az ég madaraitól fogva a barmokig minden elköltözik és elmenekül. 11 Jeruzsálemet pedig kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, és Júda városait sivataggá változtatom, hogy lakatlan legyen. 12 Kicsoda olyan bölcs férfiú, hogy értse ezeket, és a kihez az Úr szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, a melyen senki se menjen keresztül? 13 Monda továbbá az Úr: Mivelhogy elhagyták az én törvényemet, a melyet eléjök adtam, és nem hallgattak az én szómra, és nem jártak a szerint; 14 Hanem jártak az ő kevély szívök után és a Baálok után, a mikre atyáik tanították őket: 15 Azért, ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé, én megétetem őket, ezt a népet, ürömmel, és megitatom őket mérges vízzel. 16 És szétszórom őket a nemzetek között, a melyeket nem ismertek sem ők, sem atyáik, és utánok küldöm a fegyvert, a míg megsemmisítem őket. 17 Ezt mondja a Seregek Ura: Figyelmezzetek reá, és hívjátok a sirató asszonyokat, hogy jőjjenek el, és a bölcs asszonyokhoz is küldjetek, hogy jőjjenek el, 18 És siessenek és fogjanak síráshoz miattunk, és a mi szemeink is hullassanak könyeket, és szempilláink vizet ömleszszenek! 19 Mert a Sionról siralomnak szava hallatszik: Oh, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk, mert elhagyjuk e földet, mert széthányták lakhelyeinket! 20 Bizony halljátok meg, ti asszonyok, az Úrnak szavát, és vegye be a ti fületek az ő szájának beszédét, és tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat a jajgatásra; 21 Mert feljött a halál a mi ablakainkra, bejött a mi palotáinkba, hogy kipusztítsa a gyermekeket az útakról, az ifjakat az utczákról. 22 Szólj! ezt mondja az Úr, és az emberek holtteste hever, mint a ganéj a mezőn, és mint a kéve az arató után, és nincs, a ki összegyűjtse. 23 Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; 24 Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr. 25 Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és megfenyítek minden körülmetélkedettet a körülmetéletlenekkel együtt: 26 Égyiptomot és Júdát, Edomot és az Ammon fiait, Moábot és mindazokat, a kik nyírott üstökűek és a pusztában laknak; mert mindez a nemzet körülmetéletlen, és Izráelnek egész háza is körülmetéletlen szívű.