1 Ai da cidade ensanguentada!

Ela está toda cheia

de mentiras e de rapina;

não se aparta dela o roubo.

2 Estrépito de açoite há,

e o barulho do ruído das rodas;

e os cavalos atropelam,

e carros vão saltando.

3 O cavaleiro levanta

a espada flamejante,

como a lança relampejante,

e ali haverá uma multidão

de mortos,

e abundância de cadáveres,

e não terão fim os defuntos;

tropeçarão nos seus corpos;

4 Por causa da multidão dos pecados

da meretriz mui graciosa,

da mestra das feitiçarias,

que vendeu as nações

com as suas fornicações,

e as famílias

pelas suas feitiçarias.

5 Eis que eu estou contra ti,

diz o Senhor dos Exércitos;

e levantarei a tua saia

sobre a tua face,

e às nações mostrarei

a tua nudez,

e aos reinos a tua vergonha.

6 E lançarei sobre ti

coisas abomináveis,

e envergonhar-te-ei,

e pôr-te-ei como espetáculo.

7 E há de ser que,

todos os que te virem,

fugirão de ti, e dirão:

Nínive está destruída,

quem terá compaixão dela?

Donde te buscarei

consoladores?

8 És tu melhor do que Nô-Amom,

que está assentada entre os canais,

cercada de águas,

tendo por esplanada o mar,

e ainda o mar por muralha?

9 Etiópia e Egito

eram a sua força,

e não tinha fim;

Pute e Líbia

foram o seu socorro.

10 Todavia foi levada cativa

para o desterro;

também os seus filhos

foram despedaçados

nas entradas de todas as ruas,

e sobre os seus nobres

lançaram sortes,

e todos os seus grandes

foram presos com grilhões.

11 Tu também serás embriagada,

e te esconderás;

também buscarás força

por causa do inimigo.

12 Todas as tuas fortalezas serão

como figueiras

com figos temporãos;

se os sacodem, caem na boca

do que os há de comer.

13 Eis que o teu povo no meio de ti

são como mulheres;

as portas da tua terra

estarão de todo abertas

aos teus inimigos;

o fogo consumirá

os teus ferrolhos.

14 Tira águas para o cerco,

reforça as tuas fortalezas;

entra no lodo, e pisa o barro,

pega a forma para os tijolos.

15 O fogo ali te consumirá,

a espada te exterminará;

consumir-te-á, como a locusta.

Multiplica-te como a locusta,

multiplica-te como os gafanhotos.

16 Multiplicaste os teus negociantes

mais do que as estrelas do céu;

a locusta se espalhará e voará.

17 Os teus príncipes são

como os gafanhotos,

e os teus capitães

como os gafanhotos grandes,

que se acampam nas sebes

nos dias de frio;

em subindo o sol voam,

de sorte que não se sabe mais

o lugar onde estão.

18 Os teus pastores dormirão,

ó rei da Assíria,

os teus ilustres repousarão,

o teu povo se espalhará

pelos montes,

sem que haja quem o ajunte.

19 Não há cura para a tua ferida,

a tua chaga é dolorosa.

Todos os que ouvirem a tua fama

baterão as palmas sobre ti;

porque, sobre quem não passou

continuamente a tua malícia?

1 Jaj a vérszopó városnak! Mindenestől hazug és erőszakkal telve, és nem szűnik rabolni. 2 Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér; 3 Törtető lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban. 4 A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternője miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bűbájaival: 5 Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat. 6 Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak. 7 És mind, a ki meglát, elmenekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat? 8 Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; a melynek tenger a sáncza, tenger a kőfala? 9 Kús volt erőssége meg Égyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Libia is segítőid voltak; 10 De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték. 11 Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyűlölködő elől. 12 Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa; ha megrázatnak, az evő szájába hullnak. 13 Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyűlölőidnek, tűz emészti meg záraidat! 14 Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetőt! 15 Legott tűz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska! 16 Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül! 17 Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg időkben gyepűkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem tudható meg, hol volt. 18 Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek vitézlő hőseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, a ki összegyűjtse. 19 Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?