1 O peso que viu o profeta Habacuque.

2 Até quando, Senhor,

clamarei eu,

e tu não me escutarás?

Gritar-te-ei: Violência!

E não salvarás?

3 Por que razão me mostras

a iniquidade,

e me fazes ver a opressão?

Pois que a destruição e a violência

estão diante de mim,

havendo também quem suscite

a contenda e o litígio.

4 Por esta causa a lei se afrouxa,

e o juízo nunca se manifesta;

porque o ímpio cerca o justo,

e o juízo se manifesta torcido.

5 Vede entre os gentios e olhai,

e maravilhai-vos, e admirai-vos;

porque realizarei em vossos dias

uma obra que vós não crereis,

quando for contada.

6 Porque eis que suscito os caldeus,

nação amarga e impetuosa,

que marcha sobre a largura

da terra,

para apoderar-se de moradas

que não são suas.

7 Horrível e terrível é;

dela mesma sairá o seu juízo

e a sua dignidade.

8 E os seus cavalos são mais ligeiros

do que os leopardos,

e mais espertos do que

os lobos à tarde;

os seus cavaleiros espalham-se

por toda parte;

os seus cavaleiros virão de longe,

voarão como águias

que se apressam a devorar.

9 Eles todos virão

para fazer violência;

os seus rostos buscarão

o vento oriental,

e reunirão os cativos

como areia.

10 E escarnecerão dos reis,

e dos príncipes farão zombaria;

eles se rirão

de todas as fortalezas,

porque amontoarão terra,

e as tomarão.

11 Então muda a sua mente,

e seguirá, e se fará culpado,

atribuindo este seu poder

ao seu deus.

12 Não és tu desde a eternidade,

ó Senhor meu Deus,

meu Santo?

Nós não morreremos.

Ó Senhor, para juízo o puseste,

e tu, ó Rocha,

o fundaste para castigar.

13 Tu és tão puro de olhos,

que não podes ver o mal,

e a opressão não podes

contemplar.

Por que olhas para os que procedem

aleivosamente,

e te calas quando o ímpio devora

aquele que é mais justo

do que ele?

14 E por que farias os homens

como os peixes do mar,

como os répteis,

que não têm quem os governe?

15 Ele a todos levantará

com o anzol,

apanhá-los-á com a sua rede,

e os ajuntará na sua

rede varredoura;

por isso ele se alegrará

e se regozijará.

16 Por isso sacrificará à sua rede,

e queimará incenso

à sua varredoura;

porque com elas engordou

a sua porção,

e engrossou a sua comida.

17 Porventura por isso

esvaziará a sua rede

e não terá piedade de matar

as nações continuamente?

1 A teher, a melyet Habakuk próféta látott. 2 Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg! 3 Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erőszak van előttem, per keletkezik és versengés támad! 4 Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet!

5 Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék! 6 Mert ímé, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerő nemzetet, a mely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, a melyek nem az övéi. 7 Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi törvényét és hatalmát. 8 És lovai serényebbek a párduczoknál, és gyorsabbak az estveli farkasoknál, és előtörtetnek az ő lovasai; és az ő lovasai messziről jőnek, repülnek, mint a zsákmányra siető keselyű. 9 Mindnyája ragadományért jön, arczuk előre néz, és annyi foglyot gyűjt, mint a föveny. 10 Kaczag ez a királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erősséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt. 11 Majd tovaszáll viharként és elvonul és bűnbe esik; ő kinek istene az ő hatalma.

12 Avagy nem te vagy-é Uram, öröktől fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted őt, oh Uram, fenyítőül választottad őt, én erősségem! 13 Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled hát a hitszegőket? és hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?! 14 Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a csúszómászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök? 15 Mindnyáját kivonsza horoggal, gyalomjába keríti, és hálójába takarítja be őket; ezért örül és vígad. 16 Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az ő hálójának, mert ezekkel kövér az ő része, és zsíros az ő eledele. 17 Vajjon azért ürítheti-é gyalmát, és szüntelen ölheti-é a nemzeteket kímélet nélkül?!