1 Sobre a minha guarda estarei,

e sobre a fortaleza

me apresentarei e vigiarei,

para ver o que falará a mim,

e o que eu responderei

quando eu for repreendido.

2 Então o Senhor me respondeu,

e disse:

Escreve a visão

e torna-a bem legível

sobre tábuas,

para que a possa ler

quem passa correndo.

3 Porque a visão é ainda

para o tempo determinado,

mas se apressa para o fim,

e não enganará;

se tardar, espera-o,

porque certamente virá,

não tardará.

4 Eis que a sua alma

está orgulhosa,

não é reta nele;

mas o justo pela sua fé viverá.

5 Tanto mais que, por ser dado

ao vinho é desleal;

homem soberbo

que não permanecerá;

que alarga como o inferno

a sua alma;

e é como a morte

que não se farta,

e ajunta a si todas as nações,

e congrega a si todos os povos.

6 Não levantarão, pois, todos estes contra ele uma parábola e um provérbio sarcástico contra ele? E se dirá:

Ai daquele que multiplica

o que não é seu!

(Até quando?)

e daquele que carrega

sobre si dívidas!

7 Porventura não se levantarão

de repente teus usurários,

e não despertarão

os que te farão tremer,

e não lhes servirás tu

de despojo?

8 Porquanto despojaste

a muitas nações,

todos os demais povos

te despojarão a ti,

por causa do sangue dos homens,

e da violência feita à terra,

à cidade, e a todos

os que nela habitam.

9 Ai daquele que, para a sua casa,

ajunta cobiçosamente

bens mal adquiridos,

para pôr o seu ninho no alto,

a fim de se livrar

do poder do mal!

10 Vergonha maquinaste

para a tua casa;

destruindo tu a muitos povos,

pecaste contra a tua alma.

11 Porque a pedra clamará

da parede,

e a trave lhe responderá

do madeiramento.

12 Ai daquele que edifica

a cidade com sangue,

e que funda a cidade

com iniquidade!

13 Porventura não vem

do Senhor dos Exércitos

que os povos trabalhem pelo fogo

e os homens se cansem em vão?

14 Porque a terra se encherá

do conhecimento

da glória do Senhor,

como as águas cobrem o mar.

15 Ai daquele que dá de beber

ao seu companheiro!

Ai de ti, que adicionas à bebida

o teu furor,

e o embebedas

para ver a sua nudez!

16 Serás farto de ignomínia

em lugar de honra;

bebe tu também,

e sê como um incircunciso;

o cálice da mão direita

do Senhor voltará a ti,

e ignomínia cairá

sobre a tua glória.

17 Porque a violência cometida

contra o Líbano te cobrirá,

e a destruição das feras

te amedrontará,

por causa do sangue dos homens,

e da violência feita à terra,

à cidade, e a todos

os que nela habitam.

18 Que aproveita a imagem

de escultura,

depois que a esculpiu

o seu artífice?

Ela é imagem de fundição

que ensina mentira,

para que quem a formou

confie na sua obra,

fazendo ídolos mudos?

19 Ai daquele que diz ao pau:

Acorda!

E à pedra muda: Desperta!

Pode isso ensinar?

Eis que está coberta

de ouro e de prata,

mas dentro dela não há

espírito algum.

20 Mas o Senhor está

no seu santo templo;

cale-se diante dele

toda a terra.

1 Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában. 2 És felele nékem az Úr, és mondá: Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. 3 Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el! 4 Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él.

5 És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma; ő, a ki tátja száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál: telhetetlen, és magához ragad minden népet és magához csatol minden nemzetet. 6 Avagy nem költenek-é ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, a ki rakásra gyűjti, a mi nem övé! De meddig? És a ki adóssággal terheli magát! 7 Avagy nem támadnak-é hirtelen, a kik téged mardossanak, és nem serkennek-é fel, a kik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik. 8 Mivelhogy kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az országok, városok és minden bennök lakozók ellen való erőszaktételért. 9 Jaj annak, a ki bűnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elől. 10 Házadnak gyalázatára tervezted a sok nép kiirtását, és bűnössé tetted lelkedet. 11 Mert a kő is ellened kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki. 12 Jaj annak, a ki várost épít vérengzéssel, és a ki várat emel álnoksággal. 13 Avagy ímé, nem a Seregek Urától van-é ez, hogy a népek tűznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak? 14 Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert. 15 Jaj annak, a ki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed őt, hogy láthassad az ő szemérmöket! 16 Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett; igyál te is és láttassék szemérmed; reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat borítja el dicsőségedet. 17 Bizony, a libanoni erőszakoskodás gyászba borít téged, és a vadak pusztítása, a mely rettegteté őket, az emberek véréért és az országon, a városon és annak minden lakosán űzött erőszakosságért. 18 Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és a mely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat? 19 Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kőnek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? Ímé, borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi! 20 Ellenkezőleg az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!