1 O destruidor subiu contra ti.

Guarda tua fortaleza,

vigia o caminho,

fortalece os lombos,

reforça muito o teu poder.

2 Porque o Senhor restaurará

a excelência de Jacó

como a excelência de Israel;

porque os saqueadores

os despojaram,

e destruíram os seus ramos.

3 Os escudos dos seus fortes

serão vermelhos,

os homens valorosos

estarão vestidos de escarlate,

os carros como tochas flamejantes

no dia da sua preparação,

e os ciprestes serão

terrivelmente abalados.

4 Os carros correrão furiosamente

nas ruas,

colidirão um contra o outro

nos largos caminhos;

o seu aspecto será

como o de tochas,

correrão como relâmpagos.

5 Ele se lembrará dos seus valentes;

eles, porém, tropeçarão

na sua marcha;

apressar-se-ão

para chegar ao seu muro,

quando o amparo for preparado.

6 As portas dos rios se abrirão,

e o palácio será dissolvido.

7 É decretado:

ela será levada cativa,

conduzida para cima;

e as suas servas

a acompanharão,

gemendo como pombas,

batendo em seus peitos.

8 Nínive desde que existiu

tem sido como um tanque de águas,

porém elas agora vazam.

Parai, parai, clamar-se-á;

mas ninguém olhará para trás.

9 Saqueai a prata,

saqueai o ouro,

porque não têm fim as provisões,

riquezas há de todo o gênero

de bens desejáveis.

10 Vazia, esgotada

e devastada está;

derrete-se o coração,

e tremem os joelhos,

e em todos os lombos há dor,

e os rostos de todos eles

se enegrecem.

11 Onde está agora

o covil dos leões,

e as pastagens dos leõezinhos,

onde passeava o leão velho,

e o filhote do leão,

sem haver ninguém

que os espantasse?

12 O leão arrebatava o que bastava

para os seus filhotes,

e estrangulava a presa

para as suas leoas,

e enchia de presas

as suas cavernas,

e os seus covis de rapina.

13 Eis que eu estou contra ti,

diz o Senhor dos Exércitos,

e queimarei na fumaça

os teus carros,

e a espada devorará

os teus leõezinhos,

e arrancarei da terra

a tua presa,

e não se ouvirá mais a voz

dos teus mensageiros.

1 Pusztító jön fel ellened; őrizd a várat, nézzed az útat, erősítsd derekadat, keményítsd meg erődet igen. 2 Mert helyreállítja az Úr Jákób büszkeségét, mint Izráel büszkeségét; mert rablók rabolták ki őket, csemetéiket pedig kivágták. 3 Vitézeinek pajzsa veres, katonáinak ruházata bíborszínű, hadiszekere aczéltűzben ragyog fegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik. 4 Az utczákon robognak a szekerek, összeütköznek a piaczokon; tekintetök mint a fáklyák, futkosnak mint a villámok. 5 Emlegeti vitézlő hőseit; ingadoznak lépéseikben, sietnek a kőfalra, és felállíttatik a védősáncz. 6 A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül. 7 De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és szolgálói keseregnek, mint nyögő galambok, mellöket vervén. 8 Pedig Ninive olyan, mint a bővizű tó, eleitől fogva: mégis futnak ők. Álljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki. 9 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben. 10 Feldúlva, széthányva, kifosztatva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindnyájok arcza elvesztette pirosságát. 11 Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlán-kölyköknek ama legelője, a hová járt a nőstény- és hímoroszlán, az oroszlán-kölyök, és nem volt a ki elriaszsza? 12 Az oroszlán torkig valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nőstényeinek, és megtöltötte barlangjait zsákmánynyal, tanyáit pedig prédával. 13 Ímé rád török, azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlán-kölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földről zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava.