1 Visão de Obadias:

Assim diz o Senhor Deus a respeito de Edom:

Temos ouvido a pregação

do Senhor,

e foi enviado aos gentios

um emissário, dizendo:

Levantai-vos,

e levantemo-nos contra ela para a guerra.

2 Eis que te fiz pequeno

entre os gentios;

tu és muito desprezado.

3 A soberba do teu coração

te enganou,

como o que habita nas fendas das rochas,

na sua alta morada,

que diz no seu coração:

Quem me derrubará

em terra?

4 Se te elevares

como águia,

e puseres o teu ninho

entre as estrelas,

dali te derrubarei,

diz o Senhor.

5 Se viessem a ti ladrões,

ou assaltantes de noite

(como estás destruído!),

não furtariam

o que lhes bastasse?

Se a ti viessem

os vindimadores,

não deixariam

algumas uvas?

6 Como foram rebuscados

os bens de Esaú!

Como foram investigados

os seus tesouros escondidos!

7 Todos os teus confederados

te levaram até

a fronteira;

os que gozam da tua paz

te enganaram,

prevaleceram contra ti;

os que comem o teu pão

puseram debaixo de ti

uma armadilha;

não há nele entendimento.

8 Porventura não acontecerá naquele dia,

diz o Senhor,

que farei perecer os sábios de Edom,

e o entendimento

do monte de Esaú?

9 E os teus poderosos, ó Temã,

estarão atemorizados,

para que do monte de Esaú

seja cada um exterminado

pela matança.

10 Por causa da violência feita

a teu irmão Jacó,

cobrir-te-á a confusão,

e serás exterminado para sempre.

11 No dia em que o confrontaste,

no dia em que estranhos

levaram cativo o seu exército,

e os estrangeiros entravam

pelas suas portas,

e lançaram sortes sobre Jerusalém,

tu eras também como um deles.

12 Mas tu não devias olhar

com prazer

para o dia de teu irmão,

no dia do seu infortúnio;

nem alegrar-te

sobre os filhos de Judá,

no dia da sua ruína;

nem alargar a tua boca,

no dia da angústia;

13 Nem entrar pela porta

do meu povo,

no dia da sua calamidade;

sim, tu não devias olhar

satisfeito o seu mal,

no dia da sua calamidade;

nem lançar mão

dos seus bens,

no dia da sua calamidade;

14 Nem parar nas encruzilhadas,

para exterminares

os que escapassem;

nem entregar

os que lhe restassem,

no dia da angústia.

15 Porque o dia do Senhor

está perto,

sobre todos os gentios;

como tu fizeste,

assim se fará contigo;

a tua recompensa voltará

sobre a tua cabeça.

16 Porque, como vós bebestes

no meu santo monte,

assim beberão também de contínuo

todos os gentios;

beberão, e sorverão,

e serão como se

nunca tivessem sido.

17 Mas no monte Sião

haverá livramento,

e ele será santo;

e os da casa de Jacó possuirão

as suas herdades.

18 E a casa de Jacó será fogo,

e a casa de José uma chama,

e a casa de Esaú palha;

e se acenderão contra eles,

e os consumirão;

e ninguém mais restará

da casa de Esaú,

porque o Senhor o falou.

19 E os do sul possuirão

o monte de Esaú,

e os das planícies,

os filisteus;

possuirão também

os campos de Efraim,

e os campos de Samaria;

e Benjamim possuirá

a Gileade.

20 E os cativos deste exército,

dos filhos de Israel,

possuirão os cananeus,

até Zarefate;

e os cativos de Jerusalém,

que estão em Sefarade,

possuirão as cidades do sul.

21 E subirão salvadores

ao monte Sião,

para julgarem o monte de Esaú;

e o reino será do Senhor.

1 Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról: Hírt hallottunk az Úrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal! 2 Ímé, kicsinynyé tettelek a népek között; felettébb útálatos vagy. 3 Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ő szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?! 4 Ha oly magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr. 5 Ha tolvajok törnének reád, avagy éjjeli rablók, (hogy elpusztíttattál!), nem annyit lopnának-é, a mennyi elegendő?! Ha szőlőszedők jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?! 6 Mennyire kifosztogatták Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit! 7 A határig űznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeredet tőrül vetik alád. Nincsen benne okosság! 8 Azon a napon, ezt mondja az Úr, nem vesztem-é ki a bölcseket Edomból, és az értelmet az Ézsau hegyéről?! 9 És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés által. 10 A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre! 11 A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülök. 12 De ne gyönyörködjél öcsédnek napján, az ő szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az ő veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján. 13 Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az ő jószágához nyomorúsága napján; 14 A résre se állj fel menekülőit elveszíteni; és ne áruld el az ő megmaradottait a szorongattatás napján! 15 Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre. 16 Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek; bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna. 17 De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákób háza birtokba veszi az ő örökségét. 18 És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott. 19 A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezőit és Samaria mezőit; Benjámin pedig a Gileádot. 20 Izráel fiainak ez a száműzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi száműzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat. 21 És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság.