1 Vi o Senhor, que estava em pé sobre o altar; e me disse:

Fere o capitel,

e estremeçam os umbrais,

e faze tudo em pedaços

sobre a cabeça de todos eles;

e eu matarei à espada

até ao último deles;

nenhum deles conseguirá fugir,

nenhum deles escapará.

2 Ainda que cavem até ao inferno,

a minha mão os tirará dali;

e, se subirem ao céu,

dali os farei descer.

3 E, se se esconderem

no cume do Carmelo,

buscá-los-ei, e dali os tirarei;

e, se dos meus olhos

se ocultarem no fundo do mar,

ali darei ordem à serpente,

e ela os picará.

4 E, se forem em cativeiro

diante de seus inimigos,

ali darei ordem à espada

que os mate;

e eu porei os meus olhos

sobre eles para o mal,

e não para o bem.

5 Porque o Senhor Deus

dos Exércitos

é o que toca a terra,

e ela se derrete,

e todos os que habitam nela

chorarão;

e ela subirá toda como um rio,

e abaixará como o rio do Egito.

6 Ele é o que edifica

as suas câmaras superiores

no céu,

e fundou na terra a sua abóbada,

e o que chama as águas do mar,

e as derrama sobre a terra;

o Senhor é o seu nome.

7 Não me sois, vós,

ó filhos de Israel,

como os filhos dos etíopes?

diz o Senhor:

Não fiz eu subir a Israel

da terra do Egito,

e aos filisteus de Caftor,

e aos sírios de Quir?

8 Eis que os olhos

do Senhor Deus

estão contra este reino pecador,

e eu o destruirei de sobre

a face da terra;

mas não destruirei de todo

a casa de Jacó,

diz o Senhor.

9 Porque eis que darei ordem,

e sacudirei a casa de Israel

entre todas as nações,

assim como se sacode grão

no crivo,

sem que caia na terra

um só grão.

10 Todos os pecadores do meu povo

morrerão à espada,

os que dizem: Não nos alcançará

nem nos encontrará o mal.

11 Naquele dia tornarei a levantar

o tabernáculo caído de Davi,

e repararei as suas brechas,

e tornarei a levantar

as suas ruínas,

e o edificarei como nos dias

da antiguidade;

12 Para que possuam

o restante de Edom,

e todos os gentios

que são chamados pelo meu nome,

diz o Senhor,

que faz essas coisas.

13 Eis que vêm dias,

diz o Senhor,

em que o que lavra alcançará

ao que sega,

e o que pisa as uvas

ao que lança a semente;

e os montes destilarão mosto,

e todos os outeiros

se derreterão.

14 E trarei do cativeiro

meu povo Israel,

e eles reedificarão

as cidades assoladas,

e nelas habitarão,

e plantarão vinhas,

e beberão o seu vinho,

e farão pomares,

e lhes comerão o fruto.

15 E plantá-los-ei na sua terra,

e não serão mais arrancados

da sua terra que lhes dei,

diz o Senhor teu Deus.

1 Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülök a futó, és nem menekül meg közülök a menekülő. 2 Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja őket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom őket! 3 És ha a Kármel tetején rejtőznének is el, onnan is előkeresem és elhozom őket; és ha szemeim elől a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja őket. 4 És ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli őket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra. 5 Mert az Úr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad az, és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Égyiptom folyója. 6 A ki fenn az égben építé az ő boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki előhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az ő neve. 7 Nem olyanok vagytok-é ti előttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földéről, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirből?! 8 Ímé, az Úr Isten szemmel tartja a bűnös országot, és eltörlöm azt a földnek színéről. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr! 9 Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem. 10 Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bűnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jő reánk a veszedelem.

11 Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán. 12 Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemről neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki megcselekszi ezt! 13 Ímé, napok jőnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak. 14 És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szőlőket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét. 15 És elplántálom őket az ő földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az ő földjökből, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!