1 O Senhor Deus assim me fez ver: E eis aqui um cesto de frutos do verão. 2 E disse: Que vês, Amós? E eu disse: Um cesto de frutos do verão. Então o Senhor me disse:

Chegou o fim sobre o meu povo

Israel;

nunca mais passarei por ele.

3 Mas os cânticos do templo

naquele dia serão gemidos,

diz o Senhor Deus;

multiplicar-se-ão os cadáveres;

em todos os lugares

serão lançados fora em silêncio.

4 Ouvi isto, vós que anelais

o abatimento do necessitado;

e destruís os miseráveis

da terra,

5 Dizendo: Quando passará

a lua nova,

para vendermos o grão,

e o sábado, para abrirmos

os celeiros de trigo,

diminuindo o efa,

e aumentando o siclo,

e procedendo dolosamente

com balanças enganosas,

6 Para comprarmos os pobres

por dinheiro,

e os necessitados

por um par de sapatos,

e para vendermos

o refugo do trigo?

7 Jurou o Senhor

pela glória de Jacó:

Eu não me esquecerei

de todas as suas obras

para sempre.

8 Por causa disto

não estremecerá a terra,

e não chorará todo aquele

que nela habita?

Certamente levantar-se-á toda ela

como o grande rio,

e será agitada, e baixará

como o rio do Egito.

9 E sucederá que, naquele dia,

diz o Senhor Deus,

farei que o sol se ponha

ao meio-dia,

e a terra se entenebreça

no dia claro.

10 E tornarei as vossas festas

em luto,

e todos os vossos cânticos

em lamentações;

e porei pano de saco

sobre todos os lombos,

e calva sobre toda cabeça;

e farei que isso seja

como luto por um filho único,

e o seu fim como dia

de amarguras.

11 Eis que vêm dias,

diz o Senhor Deus,

em que enviarei fome sobre a terra;

não fome de pão,

nem sede de água,

mas de ouvir as palavras

do Senhor.

12 E irão errantes

de um mar até outro mar,

e do norte até ao oriente;

correrão por toda a parte,

buscando a palavra do Senhor,

mas não a acharão.

13 Naquele dia as virgens formosas

e os jovens desmaiarão de sede.

14 Os que juram pela culpa

de Samaria, dizendo:

Vive o teu deus, ó Dã;

e vive o caminho de Berseba;

esses mesmos cairão,

e não se levantarão jamais.

1 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs. 2 És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé! 3 Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé. 4 Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására. 5 Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?! 6 Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?! 7 Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket! 8 Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója. 9 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal. 10 Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja! 11 Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. 12 És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg. 13 Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt! 14 A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!