1 Ai dos que vivem sossegados

em Sião,

e dos que estão confiados

no monte de Samaria,

que têm nome entre as primeiras

das nações,

e aos quais vem a casa de Israel!

2 Passai a Calne, e vede;

e dali ide à grande Hamate;

e depois descei a Gate

dos filisteus;

serão melhores que estes reinos?

Ou maior o seu termo

do que o vosso termo?

3 Ó vós que afastais o dia mau,

e fazeis chegar o assento

da violência.

4 Ai dos que dormem

em camas de marfim,

e se estendem sobre os seus leitos,

e comem os cordeiros do rebanho,

e os bezerros do meio do curral;

5 Que cantam ao som da viola,

e inventam para si

instrumentos musicais,

assim como Davi;

6 Que bebem vinho em taças,

e se ungem

com o mais excelente óleo:

mas não se afligem

pela ruína de José;

7 Portanto agora irão em cativeiro

entre os primeiros

dos que forem levados cativos,

e cessarão os festins

dos banqueteadores.

8 Jurou o Senhor Deus por si mesmo, diz o Senhor, o Deus dos Exércitos:

Abomino a soberba de Jacó,

e odeio os seus palácios;

por isso entregarei a cidade

e tudo o que nela há.

9 E acontecerá que, se numa casa ficarem dez homens, morrerão. 10 Quando o tio de alguém, aquele que o queima, o tomar para levar-lhe os ossos para fora da casa, e disser ao que estiver no mais interior da casa: Está ainda alguém contigo? E este responder: Ninguém; então lhe dirá ele: Cala-te, porque não devemos fazer menção do nome do Senhor.

11 Porque, eis que o Senhor ordena,

e ferirá a casa grande

de brechas,

e a casa pequena de fendas.

12 Porventura correrão cavalos

sobre rocha?

Lavrar-se-á nela com bois?

Mas vós haveis tornado o juízo

em fel,

e o fruto da justiça em alosna;

13 Vós que vos alegrais do nada,

vós que dizeis:

Não é assim que

por nossa própria força

nos temos tornado poderosos?

14 Porque, eis que eu levantarei

sobre vós, ó casa de Israel,

uma nação,

diz o Senhor,

o Deus dos Exércitos,

e oprimir-vos-á,

desde a entrada de Hamate

até ao ribeiro do deserto.

1 Jaj azoknak, a kik gondtalanul élnek a Sionon, és a kik elbizakodnak Samaria hegyén; a kik a népek elejének elei, és a kikhez jő az Izráelnek háza! 2 Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál? 3 A kik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erőszaknak széket emeltek; 4 A kik elefántcsont pamlagon hevernek, és az ő nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak; 5 A kik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi; 6 A kik a bort serlegekkel iszszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: 7 Most azért is ők vitetnek el a száműzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának. 8 Megesküdt az Úr Isten az ő életére; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét és gyűlölöm az ő palotáit; azért prédára vetem a várost mindenestől. 9 És ha egy házban tíz ember maradna is meg, még az is meghal; 10 És mikor felemeli őt az ő barátja és megégetője, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, a ki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt is mondja: Csitt! mert nem szabad említeni az Úrnak nevét! 11 Mert ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal. 12 Vajjon futhatnak-é a lovak a sziklán? felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé?! 13 A kik örültök a hiábavaló dolognak, és a kik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat? 14 Ímé, bizony népet indítok ellened, oh Izráel háza, azt mondja az Úr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a hámáti úttól az Arába patakjáig.