1 Assim diz o Senhor:

Eis que levantarei um vento

destruidor contra Babilônia,

e contra os que habitam no

meio dos que se levantam contra mim.

2 E enviarei padejadores contra Babilônia,

que a padejarão, e despejarão a sua terra;

porque virão contra ela em

redor no dia da calamidade.

3 O flecheiro arme o seu arco contra o que arma o seu arco,

e contra o que se exalta na sua couraça;

e não perdoeis aos seus jovens;

destruí a todo o seu exército.

4 E os mortos cairão na terra dos caldeus,

e atravessados nas suas ruas.

5 Porque Israel e Judá não foram abandonados do seu Deus,

do Senhor dos Exércitos,

ainda que a sua terra

esteja cheia de culpas

contra o Santo de Israel.

6 Fugi do meio de Babilônia,

e livrai cada um a sua alma,

e não vos destruais na sua maldade;

porque este é o tempo da vingança do Senhor;

que lhe dará a sua recompensa.

7 Babilônia era um copo de ouro na mão do Senhor,

o qual embriagava a toda a terra;

do seu vinho beberam as nações;

por isso as nações enlouqueceram.

8 Num momento caiu Babilônia,

e ficou arruinada;

lamentai por ela,

tomai bálsamo para a sua dor,

porventura sarará.

9 Queríamos curar Babilônia,

porém ela não sarou; deixai-a,

e vamo-nos cada um para a sua terra;

porque o seu juízo chegou até ao céu,

e se elevou até às mais altas nuvens.

10 O Senhor trouxe a nossa justiça à luz;

vinde e contemos em Sião a obra do Senhor,

nosso Deus.

11 Aguçai as flechas, preparai os escudos;

o Senhor despertou o espírito dos reis da Média;

porque o seu intento é

contra Babilônia para a destruir;

porque esta é a vingança do Senhor,

a vingança do seu templo.

12 Arvorai um estandarte sobre os muros de Babilônia,

reforçai a guarda,

colocai sentinelas, preparai as ciladas;

porque como o Senhor intentou,

assim fez o que tinha

falado contra os moradores de Babilônia.

13 Ó tu, que habitas sobre muitas águas,

rica de tesouros, é chegado o teu fim,

a medida da tua avareza.

14 Jurou o Senhor dos Exércitos por si mesmo,

dizendo: Ainda que te enchi de homens,

como de lagarta,

contudo levantarão gritaria contra ti.

15 Ele fez a terra com o seu poder,

e ordenou o mundo com a sua sabedoria,

e estendeu os céus com o seu entendimento.

16 Fazendo ele ouvir a sua voz,

grande estrondo de águas há nos céus,

e faz subir os vapores desde o fim da terra;

faz os relâmpagos com a chuva,

e tira o vento dos seus tesouros,

17 Embrutecido é todo o homem,

no seu conhecimento;

envergonha-se todo o artífice da imagem de escultura;

porque a sua imagem de fundição é mentira,

e nelas não há espírito.

18 Vaidade são, obra de enganos;

no tempo da sua visitação perecerão.

19 Não é semelhante a estes a porção de Jacó;

porque ele é o que formou tudo;

e Israel é a tribo da sua herança;

o Senhor dos Exércitos é o seu nome.

20 Tu és meu machado de batalha e minhas armas de guerra,

e por meio de ti

despedaçarei as nações e

por ti destruirei os reis;

21 E por meio de ti

despedaçarei o cavalo e o seu cavaleiro;

e por meio de ti

despedaçarei o carro e o que nele vai;

22 E por meio de ti despedaçarei o homem e a mulher,

e por meio de ti despedaçarei o velho e o moço,

e por meio de ti

despedaçarei o jovem e a virgem;

23 E por meio de ti despedaçarei o pastor e o seu rebanho,

e por meio de ti despedaçarei o lavrador e a sua junta de bois,

e por meio de ti

despedaçarei os capitães e os magistrados.

24 E pagarei a Babilônia, e a todos os moradores da Caldeia, toda a maldade que fizeram em Sião, aos vossos olhos, diz o Senhor.

25 Eis-me aqui contra ti,

ó monte destruidor, diz o Senhor,

que destróis toda a terra;

e estenderei a minha mão contra ti,

e te revolverei das rochas,

e farei de ti um monte de queima.

26 E não tomarão de ti pedra para esquina,

nem pedra para fundamentos,

porque te tornarás em assolação perpétua,

diz o Senhor.

27 Arvorai um estandarte na terra,

tocai a trombeta entre as nações,

preparai as nações contra ela,

convocai contra ela os reinos de Ararate,

Mini, e Asquenaz;

ordenai contra ela um capitão,

fazei subir cavalos, como lagartas eriçadas.

28 Preparai contra ela as nações,

os reis da Média, os seus capitães,

e todos os seus magistrados,

e toda a terra do seu domínio.

29 Então tremerá a terra,

e doer-se-á,

porque cada um dos

desígnios do Senhor está firme contra Babilônia,

para fazer da terra de Babilônia uma desolação,

sem habitantes.

30 Os poderosos de Babilônia cessaram de pelejar,

ficaram nas fortalezas,

desfaleceu a sua força,

tornaram-se como mulheres;

incendiaram as suas moradas,

quebrados foram os seus ferrolhos.

31 Um correio correrá ao encontro de outro correio,

e um mensageiro ao encontro de outro mensageiro,

para anunciar ao rei de

Babilônia que a sua cidade

está tomada de todos os lados.

32 E os vaus estão ocupados,

e os canaviais queimados a fogo;

e os homens de guerra ficaram assombrados.

33 Porque assim diz o Senhor dos Exércitos,

o Deus de Israel:

A filha de Babilônia é como uma eira,

no tempo da debulha;

ainda um pouco, e o tempo da sega lhe virá.

34 Nabucodonosor, rei de Babilônia,

devorou-me, colocou-me de lado,

fez de mim um vaso vazio,

como chacal me tragou,

encheu o seu ventre das minhas delicadezas;

lançou-me fora.

35 A violência que se fez a

mim e à minha carne venha sobre Babilônia,

dirá a moradora de Sião;

e o meu sangue caia sobre os moradores da Caldeia,

dirá Jerusalém.

36 Portanto, assim diz o Senhor:

Eis que pleitearei a tua causa,

e tomarei vingança por ti;

e secarei o seu mar,

e farei que se esgote o seu manancial.

37 E Babilônia se tornará em montões,

morada de chacais, espanto e assobio,

sem que haja quem nela habite.

38 Juntamente rugirão como filhos dos leões;

bramarão como filhotes de leões.

39 Estando eles excitados,

lhes darei a sua bebida,

e os embriagarei, para que andem saltando;

porém dormirão um perpétuo sono,

e não acordarão, diz o Senhor.

40 Os farei descer como cordeiros à matança,

como carneiros e bodes.

41 Como foi tomada Sesaque,

e apanhada de surpresa a glória de toda a terra!

Como se tornou Babilônia

objeto de espanto entre as nações!

42 O mar subiu sobre Babilônia;

com a multidão das suas ondas se cobriu.

43 Tornaram-se as suas cidades em desolação,

terra seca e deserta,

terra em que ninguém habita,

nem passa por ela filho de homem.

44 E castigarei a Bel em Babilônia,

e tirarei da sua boca o que tragou,

e nunca mais concorrerão a ele as nações;

também o muro de Babilônia caiu.

45 Saí do meio dela, ó povo meu,

e livrai cada um a sua alma

do ardor da ira do Senhor.

46 E para que porventura não se enterneça o vosso coração,

e não temais pelo rumor que se ouvir na terra;

porque virá num ano um rumor,

e depois noutro ano outro rumor;

e haverá violência na terra,

dominador contra dominador.

47 Portanto, eis que vêm dias,

em que farei juízo sobre as

imagens de escultura de Babilônia,

e toda a sua terra será envergonhada,

e todos os seus mortos cairão no meio dela.

48 E os céus e a terra,

com tudo quanto neles há,

jubilarão sobre Babilônia;

porque do norte lhe virão os destruidores,

diz o Senhor.

49 Como Babilônia fez cair mortos os de Israel,

assim em Babilônia cairão

os mortos de toda a terra.

50 Vós, que escapastes da espada,

ide-vos, não pareis;

de longe lembrai-vos do Senhor,

e suba Jerusalém a vossa mente.

51 Direis: Envergonhados estamos,

porque ouvimos opróbrio;

vergonha cobriu o nosso rosto,

porquanto vieram

estrangeiros contra os

santuários da casa do Senhor.

52 Portanto, eis que vêm dias,

diz o Senhor,

em que farei juízo sobre as suas imagens de escultura;

e gemerão os feridos em toda a sua terra.

53 Ainda que Babilônia subisse aos céus,

e ainda que fortificasse a altura da sua fortaleza,

todavia de mim virão destruidores sobre ela,

diz o Senhor.

54 De Babilônia se ouve clamor

de grande destruição da terra dos caldeus;

55 Porque o Senhor tem destruído Babilônia,

e tem feito perecer nela a sua grande voz;

quando as suas ondas bramam como muitas águas,

é emitido o ruído da sua voz.

56 Porque o destruidor vem sobre ela,

sobre Babilônia,

e os seus poderosos serão presos,

já estão quebrados os seus arcos;

porque o Senhor, Deus das recompensas,

certamente lhe retribuirá.

57 E embriagarei os seus príncipes,

e os seus sábios e os seus capitães,

e os seus magistrados,

e os seus poderosos;

e dormirão um sono eterno,

e não acordarão, diz o Rei,

cujo nome é o Senhor dos Exércitos.

58 Assim diz o Senhor dos Exércitos:

Os largos muros de

Babilônia serão totalmente derrubados,

e as suas altas portas serão abrasadas pelo fogo;

e trabalharão os povos em vão,

e as nações no fogo, e eles se cansarão.

59 A palavra que Jeremias, o profeta, mandou a Seraías, filho de Nerias, filho de Maaseias, indo ele com Zedequias, rei de Judá, a Babilônia, no quarto ano do seu reinado. E Seraías era o camareiro-mor. 60 Escreveu, pois, Jeremias num livro todo o mal que havia de vir sobre Babilônia, a saber, todas estas palavras que estavam escritas contra Babilônia. 61 E disse Jeremias a Seraías: Quando chegares a Babilônia, verás e lerás todas estas palavras.

62 E dirás: Senhor, tu falaste contra este lugar, que o havias de desarraigar, até não ficar nele morador algum, nem homem nem animal, e que se tornaria em perpétua desolação. 63 E será que, acabando tu de ler este livro, atar-lhe-ás uma pedra e lançá-lo-ás no meio do Eufrates. 64 E dirás: Assim será afundada Babilônia, e não se levantará, por causa do mal que eu hei de trazer sobre ela; e eles se cansarão. Até aqui são as palavras de Jeremias.

1 Ezt mondja az Úr: Ímé, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, a kik az én ellenségem szívében lakoznak. 2 És szórókat küldök Babilon ellen, és felszórják őt, és földét kiüresítik, mert mindenfelől ellene lesznek a veszedelem napján. 3 A kézívesre kézíves vonja fel íjját, és arra, a ki pánczéljába öltözik. Ne kedvezzetek ifjainak, öldössétek le egész seregét: 4 És essenek el megöletve a Káldeusok földén, és átverve az ő utczáin. 5 Mert nem hagyatott el Izráel és Júda az ő Istenétől, a Seregek Urától, noha az ő földök rakva vétekkel az Izráelnek Szentje ellen. 6 Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az ő lelkét, ne veszszetek el az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint. 7 Arany pohár volt Babilon az Úr kezében, a mely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az ő borából, azért bolondultak meg a nemzetek. 8 Hamar elesett Babilon és összeomlott, jajgassatok felette, kössétek be balzsammal az ő sebét, hátha meggyógyul! 9 Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el őt, és menjünk kiki a maga földére, mert az égig hatott az ő ítélete, és felemelkedett a felhőkig. 10 Kihozta az Úr a mi igazságainkat, jertek és beszéljük meg Sionban az Úrnak, a mi Istenünknek dolgát. 11 Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket; felindította az Úr a Médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az ő gondolatja, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az ő templomáért való bosszúállása. 12 Babilonnak kőfalain tűzzétek ki a zászlót, erősítsétek meg az őrséget, szerezzetek vigyázókat, rendeljétek el a leseket: mert az Úr meggondolta és meg is cselekszi azokat, a miket szólott Babilon lakói ellen. 13 Oh te, a ki lakozol a nagy vizek mellett, a kinek kincsed temérdek, eljött a te véged és a te rablásod határa! 14 Megesküdt a Seregek Ura az ő lelkére, mondván: Bizony betöltelek téged emberekkel, mint sáskákkal, és diadalmas éneket énekelnek felőled. 15 Az, a ki teremtette a földet az ő erejével, a ki megalapította a világot az ő bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az ő értelmével. 16 Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhőket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esőhöz, és kihozza a szelet az ő tárházaiból. 17 Minden ember bolonddá lett tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül a maga bálványa miatt, mert hazugság az ő öntése és nincs benne lélek. 18 Hiábavalóságok ezek, nevetségre való művek, az ő megfenyíttetésök idején elvesznek. 19 Nem ilyen a Jákób osztályrésze mert mindennek teremtője és az ő örökségének pálczája, Seregek Ura az ő neve! 20 Pőrölyöm vagy te nékem, hadi fegyverem, és nemzeteket zúztam össze veled, és országokat vesztettem el veled. 21 És általad zúztam össze a lovakat és lovagjaikat, és általad zúztam össze a szekeret és a benne ülőt. 22 És összezúztam általad férfit és asszonyt, és összezúztam általad a vénet és a gyermeket, és összezúztam általad az ifjat és a szűzet, 23 És összezúztam általad a pásztort és nyáját, és összezúztam általad a szántóvetőt és az ő igamarháját, és összezúztam általad a hadnagyokat és a főembereket. 24 És megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakosának mindazokért az ő gonoszságaikért, a melyeket Sionban cselekedtek a ti szemeitek láttára, azt mondja az Úr. 25 Ímé, én ellened fordulok, te romlásnak hegye, azt mondja az Úr, a ki az egész földet megrontottad, és kinyújtom reád kezemet, és levetlek téged a kőszikláról, és kiégett hegygyé teszlek téged. 26 És belőled nem visznek követ a szegletre és a fundamentomra, mert örökkévaló pusztaság leszel, azt mondja az Úr. 27 Tűzzétek ki a zászlót az országban, fújjátok meg a trombitát a nemzetek között, avassátok fel ellene a nemzeteket, gyűjtsétek össze ellene az Ararátnak, Menninek és Askenáznak országait, válaszszatok ő ellene hadvezért, hozzátok ki a lovakat mint rettenetes sáskasereget. 28 Avassátok fel ellene a nemzeteket, Médiának királyait, az ő hadnagyait és minden főemberét, és az ő birodalmának egész földét. 29 És megrendül a föld és rázkódik, mert az Úrnak gondolatai beteljesednek Babilon ellen, hogy Babilon földét pusztasággá, lakatlanná tegye. 30 Babilon vitézei felhagytak a viadallal, erősségeikben ülnek, elfogyott a vitézségök, asszonyokká lettek, felgyújtották lakhelyeit, zárait letörték. 31 Futár futár elé fut, és hírmondó a hírmondó elé, hogy megjelentse a babiloni királynak, hogy bevétetett az ő városa mindenfelülről. 32 És a révhelyek elfoglaltattak, és az álló tavak tűzzel kiszáríttattak, és a vitézek elrettentek. 33 Mert ezt mondja a seregek Ura, az Izráel Istene: Babilon leánya olyan, mint a szérű, itt van az ő tapostatásának ideje, egy kis híja még, és eljő az ő aratásának ideje. 34 Benyelt engem, megemésztett engem Nabukodonozor, a babiloni király, üres edénynyé tett engem, benyelt engem mint a sárkány, betöltötte a hasát az én csemegéimmel, és kivetett engemet. 35 Az én rajtam esett erőszak és az én testem Babilonra térjen, azt mondja a Sionnak lakója, és az én vérem Káldeának lakosaira, azt mondja Jeruzsálem! 36 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én megítélem a te ügyedet, és bosszút állok éretted, és kiszáraztom az ő tengerét, és kiapasztom az ő forrását. 37 És Babilon kőrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé, csudává, csúfsággá és lakatlanná lesz. 38 Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, harsognak, mint az oroszlánkölykök. 39 Az ő kedvöknek idején készítek nékik lakomát, és megrészegítem őket, hogy vígadjanak, és örökkévaló álmot aludjanak, és fel ne serkenjenek, azt mondja az Úr. 40 Előhozom őket, mint a bárányokat a megmetszésre, mint a kosokat a bakokkal egyetemben. 41 Mint bevétetett Sésák, és elfoglaltatott az egész földnek dicséreti! Milyen útálattá lett Babilon a nemzetek között! 42 Feljött Babilonra a tenger, habjainak özönével elboríttatott. 43 Városai pusztává, sivataggá és kopár földdé lesznek, a melyen senki sem lakik, sem embernek fia át nem megy rajta. 44 Megfenyítem Bélt is Babilonban, és kivonom szájából, a mit benyelt, és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kőfala is ledől. 45 Jőjjetek ki belőle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg lelkét az Úr haragjának tüzétől. 46 És el ne olvadjon a ti szívetek és ne féljetek a hírtől, a mely hallatszik e földön, mikor egyik esztendőben hír jő, és a másik esztendőben is a hír, hogy erőszakosság van a földön, uralkodó tör uralkodóra! 47 Azért ímé, eljőnek a napok, és meglátogatom Babilon faragott képeit, és egész földe megszégyenül, és minden ő megöltjei elhullanak ő közötte. 48 És örvendeznek Babilon felett az ég és a föld és minden benne valók, mert észak felől eljőnek reá a pusztítók, azt mondja az Úr. 49 Babilon is elesik, Izráel megölöttjei, a mint Babilonban is elhullottak az egész föld megölöttjei. 50 Menjetek el, a kik megszabadultatok a fegyvertől, meg ne álljatok; emlékezzetek meg a távolból az Úrról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem. 51 Megszégyenültünk, mert hallottuk a gyalázkodást, orczáinkat szégyen borította, mert idegenek jöttek az Úr házának szentségébe. 52 Azért ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és meglátogatom az ő faragott képeit, és egész földén sebesültek nyögnek. 53 Ha az égbe hág is fel Babilon, és ha megerősíti is az ő erős magaslatát, pusztítók törnek reá tőlem, azt mondja az Úr. 54 Kiáltás hallatszik Babilonból, és a Káldeusok földéből nagy romlás. 55 Mert elpusztítja az Úr Babilont, és kiveszíti belőle a nagy zajt, és zúgnak az ő habjai, mint a nagy vizek, hallatszik az ő szavok harsogása. 56 Mert pusztító tör reá, Babilonra, és elfogatnak vitézei, eltörik az ő kézívök, mert a megfizetésnek Istene, az Úr, bizonynyal megfizet. 57 És megrészegítem az ő fejedelmeit, bölcseit, hadnagyait, tiszttartóit és vitézeit, és örök álmot alusznak, és nem serkennek fel, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura! 58 Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles kőfala földig lerontatik, és az ő büszke kapuit tűz égeti meg, és a népek hiába munkálkodnak, és a nemzetek a tűznek, és kifáradnak. 59 Ez a szó, a melylyel Jeremiás próféta utasította Seráját, Néria fiát, a ki a Mahásiás fia volt, mikor ő Babilonba méne Sedékiással, a Júda királyával, királyságának negyedik esztendejében; Serája pedig szállásmester vala. 60 És megírá Jeremiás egy könyvben mindazt a veszedelmet, a mely Babilont fogja érni, mindezeket a beszédeket, a melyek megirattak Babilon felől. 61 És monda Jeremiás Serájának: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szókat, 62 Ezt mondjad: Uram, te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsed ezt annyira, hogy lakó ne legyen benne embertől baromig, hanem örökkévaló pusztaság legyen. 63 És mikor e könyv olvasását elvégzed, köss reá követ, és hajítsd be az Eufrátes közepébe. 64 És ezt mondd: Így merül el Babilon, és meg nem menekedik a veszedelemtől, a melyet én hozok reá, akármint fáradjanak. Eddig vannak a Jeremiás beszédei.