1 Naquele tempo, diz o Senhor, serei o Deus de todas as famílias de Israel, e elas serão o meu povo.

2 Assim diz o Senhor:

O povo dos que escaparam da

espada achou graça no deserto.

Israel mesmo, quando eu o fizer descansar.

3 Há muito que o Senhor me apareceu,

dizendo: Porquanto com amor eterno te amei,

por isso com benignidade te atraí.

4 Ainda te edificarei,

e serás edificada, ó virgem de Israel!

Ainda serás adornada com os teus tamboris,

e sairás nas danças dos que se alegram.

5 Ainda plantarás vinhas nos montes de Samaria;

os plantadores as plantarão

e comerão como coisas comuns.

6 Porque haverá um dia em que

gritarão os vigias sobre o monte de Efraim:

Levantai-vos, e subamos a Sião,

ao Senhor nosso Deus.

7 Porque assim diz o Senhor:

Cantai sobre Jacó com alegria,

e exultai por causa do chefe das nações;

proclamai, cantai louvores,

e dizei: Salva, Senhor,

ao teu povo, o restante de Israel.

8 Eis que os trarei da terra do norte,

e os congregarei das extremidades da terra;

entre os quais haverá cegos e aleijados,

grávidas e as de parto juntamente;

em grande congregação voltarão para aqui.

9 Virão com choro, e com súplicas os levarei;

guiá-los-ei aos ribeiros de águas,

por caminho direito,

no qual não tropeçarão,

porque sou um pai para Israel,

e Efraim é o meu primogênito.

10 Ouvi a palavra do Senhor,

ó nações, e anunciai-a nas ilhas longínquas,

e dizei: Aquele que

espalhou a Israel o congregará e o guardará,

como o pastor ao seu rebanho.

11 Porque o Senhor resgatou a Jacó,

e o livrou da mão do que

era mais forte do que ele.

12 Assim que virão,

e exultarão no alto de Sião,

e correrão aos bens do Senhor,

ao trigo, e ao mosto, e ao azeite,

e aos cordeiros e bezerros;

e a sua alma será como um jardim regado,

e nunca mais andarão tristes.

13 Então a virgem se alegrará na dança,

como também os jovens e os velhos juntamente;

e tornarei o seu pranto em alegria,

e os consolarei,

e lhes darei alegria em lugar de tristeza.

14 E saciarei a alma dos sacerdotes com gordura,

e o meu povo se fartará dos meus bens,

diz o Senhor.

15 Assim diz o Senhor:

Uma voz se ouviu em Ramá,

lamentação, choro amargo;

Raquel chora seus filhos;

não quer ser consolada quanto a seus filhos,

porque já não existem.

16 Assim diz o Senhor:

Reprime a tua voz de choro,

e as lágrimas de teus olhos;

porque há galardão para o teu trabalho,

diz o Senhor,

pois eles voltarão da terra do inimigo.

17 E há esperança quanto ao teu futuro,

diz o Senhor,

porque teus filhos voltarão

para os seus termos.

18 Bem ouvi eu que Efraim se queixava,

dizendo: Castigaste-me e fui castigado,

como novilho ainda não domado;

converte-me, e converter-me-ei,

porque tu és o Senhor meu Deus.

19 Na verdade que, depois que me converti,

tive arrependimento;

e depois que fui instruído,

bati na minha coxa;

fiquei confuso, e também me envergonhei;

porque suportei o opróbrio da minha mocidade.

20 Não é Efraim para mim um filho precioso,

criança das minhas delícias?

Porque depois que falo contra ele,

ainda me lembro dele solicitamente;

por isso se comovem por ele as minhas entranhas;

deveras me compadecerei dele, diz o Senhor.

21 Levanta para ti sinais,

faze para ti altos marcos,

aplica o teu coração à vereda,

ao caminho por onde andaste;

volta, pois, ó virgem de Israel,

regressa a estas tuas cidades.

22 Até quando andarás errante,

ó filha rebelde?

Porque o Senhor criou uma coisa nova sobre a terra;

uma mulher cercará a um homem.

23 Assim diz o Senhor dos Exércitos, o Deus de Israel: Ainda dirão esta palavra na terra de Judá, e nas suas cidades, quando eu vos restaurar do seu cativeiro: O Senhor te abençoe, ó morada de justiça, ó monte de santidade!

24 E nela habitarão Judá, e todas as suas cidades juntamente; como também os lavradores e os que pastoreiam o rebanho. 25 Porque satisfiz a alma cansada, e toda a alma entristecida saciei.

26 Nisto despertei, e olhei, e o meu sono foi doce para mim.

27 Eis que dias vêm, diz o Senhor, em que semearei a casa de Israel, e a casa de Judá, com a semente de homens, e com a semente de animais. 28 E será que, como velei sobre eles, para arrancar, e para derrubar, e para transtornar, e para destruir, e para afligir, assim velarei sobre eles, para edificar e para plantar, diz o Senhor. 29 Naqueles dias nunca mais dirão: Os pais comeram uvas verdes, e os dentes dos filhos se embotaram.

30 Mas cada um morrerá pela sua iniquidade; de todo o homem que comer as uvas verdes os dentes se embotarão.

31 Eis que dias vêm, diz o Senhor, em que farei uma aliança nova com a casa de Israel e com a casa de Judá. 32 Não conforme a aliança que fiz com seus pais, no dia em que os tomei pela mão, para os tirar da terra do Egito; porque eles invalidaram a minha aliança apesar de eu os haver desposado, diz o Senhor. 33 Mas esta é a aliança que farei com a casa de Israel depois daqueles dias, diz o Senhor: Porei a minha lei no seu interior, e a escreverei no seu coração; e eu serei o seu Deus e eles serão o meu povo. 34 E não ensinará mais cada um a seu próximo, nem cada um a seu irmão, dizendo: Conhecei ao Senhor; porque todos me conhecerão, desde o menor até ao maior deles, diz o Senhor; porque lhes perdoarei a sua maldade, e nunca mais me lembrarei dos seus pecados.

35 Assim diz o Senhor,

que dá o sol para luz do dia,

e as ordenanças da lua e

das estrelas para luz da noite,

que agita o mar, bramando as suas ondas;

o Senhor dos Exércitos é o seu nome.

36 Se falharem estas ordenanças de diante de mim,

diz o Senhor,

deixará também a

descendência de Israel de

ser uma nação diante de mim para sempre.

37 Assim disse o Senhor:

Se puderem ser medidos os céus lá em cima,

e sondados os fundamentos da terra cá em baixo,

também eu rejeitarei toda a descendência de Israel,

por tudo quanto fizeram, diz o Senhor.

38 Eis que vêm dias, diz o Senhor, em que esta cidade será reedificada para o Senhor, desde a torre de Hananeel até à porta da esquina. 39 E a linha de medir estender-se-á para diante dela, até ao outeiro de Garebe, e virar-se-á para Goa. 40 E todo o vale dos cadáveres e da cinza, e todos os campos até ao ribeiro de Cedrom, até à esquina da porta dos cavalos para o oriente, serão consagrados ao Senhor; não se arrancará nem se derrubará mais eternamente.

1 Az időben, monda az Úr, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és ők az én népemmé lesznek. 2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekedett nép, az Isten ő előtte menvén, hogy megnyugtassa őt, az Izráelt. 3 Messzünnen is megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat. 4 Újra felépítlek téged, és felépülsz, oh Izráel leánya. Újra felékesíted magadat, dobokkal és vígadók seregében jösz ki. 5 Még szőlőket plántálsz Samariának hegyein; a kik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével. 6 Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz. 7 Mert ezt mondja az Úr: Énekeljetek Jákóbnak vígassággal, és ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek dicséretét, és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet, az Izráel maradékát. 8 Ímé, én elhozom őket észak földéből, és összegyűjtöm őket a földnek széleiről, közöttök lesz vak, sánta, viselős és gyermek-szűlő is lesz velök, mint nagy sereg jőnek ide vissza. 9 Siralommal jőnek és imádkozva hozom őket, vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsőszülöttem. 10 Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyűjti őt össze, és megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját. 11 Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erősebbnek kezéből. 12 És eljőnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé. 13 Akkor vígadoz a szűz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az ő siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból. 14 És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr. 15 Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek. 16 Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földéből térnek vissza. 17 Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra. 18 Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem. 19 Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát. 20 Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr! 21 Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba! 22 Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit. 23 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy! 24 És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántóvetők és baromtartók együttesen. 25 Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek. 26 Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem. 27 Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával. 28 És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr! 29 Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele. 30 Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.

31 Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. 32 Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. 33 Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. 34 És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. 35 Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: 36 Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen. 37 Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr! 38 Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig. 39 És kijjebb megy még a mérőkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé. 40 És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mező a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.