1 A palavra do Senhor, que veio a Jeremias, o profeta, contra os gentios,

2 Acerca do Egito, contra o exército de Faraó-Neco, rei do Egito, que estava junto ao rio Eufrates em Carquemis, ao qual feriu Nabucodonosor, rei de Babilônia, no ano quarto de Jeoiaquim, filho de Josias, rei de Judá.

3 Preparai o escudo e o pavês,

e chegai-vos para a peleja.

4 Selai os cavalos e montai,

cavaleiros, e apresentai-vos com elmos;

limpai as lanças, vesti-vos de couraças.

5 Por que razão vejo os medrosos voltando as costas?

Os seus valentes estão abatidos,

e vão fugindo, sem olharem para trás;

terror há ao redor, diz o Senhor.

6 Não fuja o ligeiro,

e não escape o valente;

para o lado norte,

junto à borda do rio

Eufrates tropeçaram e caíram.

7 Quem é este que vem subindo como o Nilo,

cujas águas se movem como os rios?

8 O Egito vem subindo como o Nilo,

e como rios cujas águas se movem;

e disse: Subirei, cobrirei a terra,

destruirei a cidade, e os que nela habitam.

9 Subi, ó cavalos, e estrondeai,

ó carros, e saiam os valentes;

os etíopes, e os do Líbano,

que manejam o escudo, e os lídios,

que manejam e entesam o arco.

10 Porque este dia é o dia do Senhor Deus dos Exércitos,

dia de vingança para ele se

vingar dos seus adversários;

e a espada devorará, e fartar-se-á,

e embriagar-se-á com o sangue deles;

porque o Senhor Deus dos

Exércitos tem um sacrifício na terra do norte,

junto ao rio Eufrates.

11 Sobe a Gileade, e toma bálsamo,

ó virgem filha do Egito;

em vão multiplicas remédios,

pois já não há cura para ti.

12 As nações ouviram a tua vergonha,

e a terra está cheia do teu clamor;

porque o valente tropeçou

com o valente e ambos caíram juntos.

13 A palavra que falou o Senhor a Jeremias, o profeta, acerca da vinda de Nabucodonosor, rei de Babilônia, para ferir a terra do Egito.

14 Anunciai no Egito,

e fazei ouvir isto em Migdol;

fazei também ouvi-lo em Nofe,

e em Tafnes, dizei:

Apresenta-te, e prepara-te;

porque a espada já devorou

o que está ao redor de ti.

15 Por que foram derrubados os teus valentes?

Não puderam manter-se firmes,

porque o Senhor os abateu.

16 Multiplicou os que tropeçavam;

também caíram uns sobre os outros,

e disseram: Levanta-te,

e voltemos ao nosso povo,

e à terra do nosso nascimento,

por causa da espada que oprime.

17 Clamaram ali:

Faraó rei do Egito é apenas um barulho;

deixou passar o tempo assinalado.

18 Vivo eu, diz o rei,

cujo nome é o Senhor dos Exércitos,

que certamente como o Tabor entre os montes,

e como o Carmelo junto ao mar,

certamente assim ele virá.

19 Prepara os utensílios para ires ao cativeiro,

ó moradora, filha do Egito;

porque Nofe será tornada em desolação,

e será incendiada,

até que ninguém mais aí more.

20 Bezerra mui formosa é o Egito;

mas já vem a destruição, vem do norte.

21 Até os seus mercenários no

meio dela são como bezerros cevados;

mas também eles viraram as costas,

fugiram juntos; não ficaram firmes;

porque veio sobre eles o

dia da sua ruína e o tempo do seu castigo.

22 A sua voz irá como a da serpente;

porque marcharão com um exército,

e virão contra ela com machados,

como cortadores de lenha.

23 Cortarão o seu bosque,

diz o Senhor, embora seja impenetrável;

porque se multiplicaram mais do que os gafanhotos;

são inumeráveis.

24 A filha do Egito será envergonhada;

será entregue na mão do povo do norte.

25 Diz o Senhor dos Exércitos, o Deus de Israel: Eis que eu castigarei a Amom de Nô, e a Faraó, e ao Egito, e aos seus deuses, e aos seus reis; ao próprio Faraó, e aos que nele confiam.

26 E os entregarei na mão dos que procuram a sua morte, na mão de Nabucodonosor, rei de Babilônia, e na mão dos seus servos; mas depois será habitada, como nos dias antigos, diz o Senhor.

27 Mas não temas tu, servo meu,

Jacó, nem te espantes, ó Israel;

porque eis que te livrarei mesmo de longe,

como também a tua

descendência da terra do seu cativeiro;

e Jacó voltará, e descansará,

e sossegará, e não haverá quem o atemorize.

28 Tu não temas, servo meu, Jacó,

diz o Senhor, porque estou contigo;

porque porei termo a todas

as nações entre as quais te lancei;

mas a ti não darei fim,

mas castigar-te-ei com justiça,

e não te darei de todo por inocente.

1 Ez a szó, a melyet az Úr szólott Jeremiás prófétának a pogányok felől; 2 Égyiptom felől, a Nékó Faraónak, Égyiptom királyának serege felől, a mely az Eufrátes folyó mellett, Kárkémisben vala, a melyet megvere Nabukodonozor, a babiloni király, Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében: 3 Készítsetek vértet és paizst, és induljatok a harczra. 4 Nyergeljétek a lovakat, és üljetek fel ti lovasok, és legyetek sisakokban. Tisztítsátok a kopjákat, öltsétek fel a pánczélokat. 5 Mit látok? Ők megriadva hátrálni kezdenek, vitézeik leveretnek és futásnak erednek, és vissza sem tekintenek! Mindenfelől félelem, azt mondja az Úr. 6 Nem futhat el a gyors, és az erős sem menekülhet el; észak felé, az Eufrátes folyó mellett legyőzetnek és elhullanak. 7 Kicsoda ez, a ki növekedik, mint a folyóvíz, és olyan, mint a megháborodott vizű folyamok? 8 Égyiptom növekedik úgy, mint a folyóvíz és mint a megháborodott vizű folyamok, mert ezt mondja: Felmegyek, ellepem a földet, elvesztem a várost és a benne lakókat. 9 Jőjjetek fel lovak, és zörögjetek szekerek, jőjjenek ki a vitézek, a szerecsenek és a Libiabeliek, a kik paizst viselnek, és a Lidiabeliek, a kik kézívet viselnek! 10 Az a nap pedig az Úrnak, a Seregek Urának büntető napja, hogy bosszút álljon ellenségein. És a fegyver felemészt és jól lakik és megrészegül az ő vérökkel, mert áldozatja lesz az Úrnak, a Seregek Urának észak földén, az Eufrátes folyó mellett. 11 Menj föl Gileádba, és végy balzsamot te szűz, Égyiptomnak leánya: hiába sokasítod az orvosságokat, nincs gyógyír számodra! 12 Hallották a pogányok a te gyalázatodat, és a te kiáltásoddal betelt a föld, mert vitéz vitézbe ütközött, és mind a ketten együtt estek el. 13 Az a szó, a melyet az Úr Jeremiás prófétához szólott, Nabukodonozornak, a babiloni királynak eljövetele felől az Égyiptom földének megverésére: 14 Hirdessétek Égyiptomban és híreszteljétek Migdólban, híreszteljétek Nófban és Táfnesben, és ezt mondjátok: Állj elő, és készítsd fel magadat, mert fegyver emészti meg a te kerületeidet. 15 Miért verettek le a te erőseid? Nem állhattak meg, mert az Úr rettentette el őket. 16 Megsokasította a tántorgót, egyik a másikra hullott, és ezt mondották: Kelj fel, és menjünk vissza a mi népünkhöz és a mi szülőföldünkre az erőszakoskodó fegyver elől. 17 Ezt kiáltják akkor: A Faraó, Égyiptom királya, a háborúságnak királya, elhaladta a rendelt időt. 18 Élek én, azt mondja a király, a kinek a neve Seregek Ura, hogy mint a Táborhegy áll a hegyek között, és mint a Kármel a tenger között, úgy jő el. 19 Készíts magadnak elköltözésre való edényeket, Égyiptom leányának lakosa, mert Nóf elpusztul és megég, lakatlanná lesz. 20 Szép üszőtinó Égyiptom, de pusztulás tör reá észak felől. 21 Még zsoldosai is olyanok ő közöttök, mint a hízlalt borjúk, de ők is meghátrálnak, egyetemlegesen elfutnak, meg nem állanak, mert romlásuk napja jön reájok, az ő megfenyíttetésök ideje. 22 Az ő szava mint a csúszó kígyóé, mert nagy sereggel indulnak, és szekerczékkel jőnek ellene, mint a favágók. 23 Kivágják az ő erdejét, azt mondja az Úr, mert beláthatatlanok, mert többen lesznek mint a sáskák, és megszámlálhatatlanok. 24 Megszégyenül Égyiptom leánya, északi nép kezébe jut. 25 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ímé, én megfenyítem Nó-Ammont és a Faraót és Égyiptomot és az ő isteneit és királyait, mind a Faraót, mind azokat, a kik bíznak benne. 26 Odaadom őket az ő lelkök keresőinek kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, és az ő szolgáinak kezébe; de azután úgy lakoznak abban, mint azelőtt, azt mondja az Úr. 27 És te ne félj, oh én szolgám Jákób, és ne rettegj Izráel, mert ímé, én megszabadítlak téged messziről, és a te magodat is az ő fogságuk földéről, és visszatér Jákób és megnyugszik és békességben lesz, és nem lesz, a ki megijeszsze. 28 Ne félj te, oh én szolgám Jákób, azt mondja az Úr, mert én veled vagyok, mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kivetettelek téged, néked pedig nem vetek véget, hanem megverlek téged ítélettel, mert nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkül.