1 E Pasur, filho de Imer, o sacerdote, que havia sido nomeado presidente na casa do Senhor, ouviu a Jeremias, que profetizava estas palavras. 2 E feriu Pasur ao profeta Jeremias, e o colocou no cepo que está na porta superior de Benjamim, na casa do Senhor.

3 E sucedeu que no dia seguinte Pasur tirou a Jeremias do cepo. Então disse-lhe Jeremias: O Senhor não chama o teu nome Pasur, mas, Terror por todos os lados.

4 Porque assim diz o Senhor: Eis que farei de ti um terror para ti mesmo, e para todos os teus amigos. Eles cairão à espada de seus inimigos, e teus olhos o verão. Entregarei todo o Judá na mão do rei de Babilônia; ele os levará presos a Babilônia, e feri-los-á à espada. 5 Também entregarei toda a riqueza desta cidade, e todo o seu trabalho, e todas as suas coisas preciosas, sim, todos os tesouros dos reis de Judá entregarei na mão de seus inimigos, e saqueá-los-ão, e tomá-los-ão e levá-los-ão a Babilônia. 6 E tu, Pasur, e todos os moradores da tua casa ireis para o cativeiro; e virás a Babilônia, e ali morrerás, e ali serás sepultado, tu, e todos os teus amigos, aos quais profetizaste falsamente.

7 Persuadiste-me, ó Senhor,

e persuadido fiquei;

mais forte foste do que eu,

e prevaleceste;

sirvo de escárnio todo o dia;

cada um deles zomba de mim.

8 Porque desde que falo, grito,

clamo: Violência e destruição;

porque se tornou a palavra

do Senhor um opróbrio e ludíbrio todo o dia.

9 Então disse eu:

Não me lembrarei dele,

e não falarei mais no seu nome;

mas isso foi no meu coração como fogo ardente,

encerrado nos meus ossos;

e estou fatigado de sofrer, e não posso mais.

10 Porque ouvi a murmuração de muitos,

terror de todos os lados:

Denunciai, e o denunciaremos;

todos os que têm paz comigo aguardam o meu manquejar,

dizendo: Bem pode ser que se deixe persuadir;

então prevaleceremos contra

ele e nos vingaremos dele.

11 Mas o Senhor está comigo como um valente temível;

por isso tropeçarão os meus perseguidores,

e não prevalecerão;

ficarão muito confundidos;

porque não se houveram prudentemente,

terão uma confusão perpétua

que nunca será esquecida.

12 Tu, pois, ó Senhor dos Exércitos,

que provas o justo,

e vês as entranhas e o coração,

permite que eu veja a tua vingança contra eles;

pois já te revelei a minha causa.

13 Cantai ao Senhor, louvai ao Senhor;

pois livrou a alma do

necessitado da mão dos malfeitores.

14 Maldito o dia em que nasci;

não seja bendito o dia em

que minha mãe me deu à luz.

15 Maldito o homem que deu as novas a meu pai,

dizendo: Nasceu-te um filho;

alegrando-o com isso grandemente.

16 E seja esse homem como as

cidades que o Senhor destruiu e não se arrependeu;

e ouça clamor pela manhã,

e ao tempo do meio-dia um alarido.

17 Por que não me matou na madre?

Assim minha mãe teria sido a minha sepultura,

e teria ficado grávida perpetuamente!

18 Por que saí da madre,

para ver trabalho e tristeza,

e para que os meus dias se

consumam na vergonha?

1 És hallá Passúr a pap, az Immár fia (ő pedig fejedelem vala az Úr házában), Jeremiást, a mint e szókat prófétálja vala: 2 És megcsapdosá Passúr Jeremiást a prófétát, és beveté őt a tömlöczbe, a mely a Benjámin felső kapujában vala, az Úr háza mellett. 3 És lőn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöczből, és monda néki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az Úr, hanem Mágor Missábibnak; 4 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az ő ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi őket Babilonba, és fegyverrel vágja le őket: 5 És odaadom e városnak minden vagyonát és minden keresményét, és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az ő ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurczolják és Babilonba viszik azokat. 6 Te pedig Passúr és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz és ott halsz meg és ott temettetel el, te és minden barátod, a kiknek hamisan prófétáltál.

7 Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet; 8 Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem. 9 Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem. 10 Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelől való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, a kik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta; 11 De az Úr velem van, mint hatalmas hős, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz rajtok és felejthetetlen. 12 Azért, oh Seregeknek Ura, a ki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet ő rajtok: mert néked jelentettem meg az én ügyemet! 13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezéből. 14 Átkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szűlt engem, ne legyen áldott! 15 Átkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén őt. 16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az Úr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben. 17 Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szűlt volna! 18 Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek?