1 Contra os filhos de Amom. Assim diz o Senhor: Acaso Israel não tem filhos, nem tem herdeiro? Por que, pois, herdou o rei deles a Gade e o seu povo habitou nas suas cidades?

2 Portanto, eis que vêm dias,

diz o Senhor,

em que farei ouvir em Rabá

dos filhos de Amom o alarido de guerra,

e tornar-se-á num montão de ruínas,

e os lugares da sua jurisdição serão queimados a fogo;

e Israel herdará aos que o herdaram,

diz o Senhor.

3 Lamenta, ó Hesbom, porque é destruída Ai;

clamai, ó filhas de Rabá,

cingi-vos de sacos, lamentai,

e dai voltas pelos valados;

porque o rei deles irá em cativeiro,

juntamente com seus

sacerdotes e os seus príncipes.

4 Por que te glorias nos vales,

teus luxuriantes vales,

ó filha rebelde,

que confias nos teus tesouros,

dizendo: Quem virá contra mim?

5 Eis que eu trarei temor sobre ti,

diz o Senhor Deus dos Exércitos,

de todos os que estão ao redor de ti;

e sereis lançados fora cada um diante de si,

e ninguém recolherá o desgarrado.

6 Mas depois disto farei voltar os cativos dos filhos de Amom, diz o Senhor.

7 Acerca de Edom. Assim diz o Senhor dos Exércitos: Acaso não há mais sabedoria em Temã? Pereceu o conselho dos entendidos? Corrompeu-se a sua sabedoria?

8 Fugi, voltai-vos,

buscai profundezas para habitar,

ó moradores de Dedã,

porque eu trarei sobre ele a ruína de Esaú,

no tempo em que o castiguei.

9 Se vindimadores viessem a ti,

não deixariam rabiscos?

Se ladrões de noite viessem,

não te danificariam quanto lhes bastasse?

10 Mas eu despi a Esaú,

descobri os seus esconderijos,

e não se poderá esconder;

foi destruída a sua descendência,

como também seus irmãos e seus vizinhos,

e ele já não existe.

11 Deixa os teus órfãos,

eu os guardarei em vida;

e as tuas viúvas confiem em mim.

12 Porque assim diz o Senhor: Eis que os que não estavam condenados a beber do copo, totalmente o beberão; e tu ficarias inteiramente impune? Não ficarás impune, mas certamente o beberás. 13 Porque por mim mesmo jurei, diz o Senhor, que Bozra servirá de espanto, de opróbrio, de assolação, e de maldição; e todas as suas cidades se tornarão em desolações perpétuas.

14 Ouvi novas vindas do Senhor,

que um embaixador é enviado aos gentios,

para lhes dizer: Ajuntai-vos,

e vinde contra ela,

e levantai-vos para a guerra.

15 Porque eis que te fiz pequeno entre os gentios,

desprezado entre os homens.

16 Quanto à tua terribilidade,

enganou-te a arrogância do teu coração,

tu que habitas nas cavernas das rochas,

que ocupas as alturas dos outeiros;

ainda que eleves o teu ninho como a águia,

de lá te derrubarei, diz o Senhor.

17 Assim servirá Edom de desolação; todo aquele que passar por ela se espantará, e assobiará por causa de todas as suas pragas. 18 Será como a destruição de Sodoma e Gomorra, e dos seus vizinhos, diz o Senhor; não habitará ninguém ali, nem morará nela filho de homem. 19 Eis que ele como leão subirá da enchente do Jordão contra a morada do forte; porque num momento o farei correr dali; e quem é o escolhido que porei sobre ela? Pois quem é semelhante a mim? E quem me fixará o tempo? E quem é o pastor que subsistirá perante mim?

20 Portanto ouvi o conselho do Senhor, que ele decretou contra Edom, e os seus desígnios que ele intentou entre os moradores de Temã: Certamente os menores do rebanho serão arrastados; certamente ele assolará as suas moradas com eles. 21 A terra estremeceu com o estrondo da sua queda; e do seu grito, até ao Mar Vermelho se ouviu o som. 22 Eis que ele como águia subirá, e voará, e estenderá as suas asas contra Bozra; e o coração dos valentes de Edom naquele dia será como o coração da mulher que está com dores de parto.

23 Acerca de Damasco. Envergonhou-se Hamate e Arpade, porquanto ouviram más novas, desmaiaram; no mar há angústia, não se pode sossegar.

24 Enfraquecida está Damasco;

virou as costas para fugir,

e o tremor a tomou;

angústia e dores a tomaram

como da que está de parto.

25 Como está abandonada a cidade do louvor,

a cidade da minha alegria!

26 Portanto cairão os seus jovens nas suas ruas;

e todos os homens de guerra

serão consumidos naquele dia,

diz o Senhor dos Exércitos.

27 E acenderei fogo no muro de Damasco,

e consumirá os palácios de Ben-Hadade.

28 Acerca de Quedar, e dos reinos de Hazor, que Nabucodonosor, rei de Babilônia, feriu. Assim diz o Senhor: Levantai-vos, subi contra Quedar, e destruí os filhos do oriente.

29 Tomarão as suas tendas,

os seus gados,

as suas cortinas e todos os seus utensílios,

e os seus camelos levarão para si;

e lhes clamarão: Há medo por todos os lados.

30 Fugi, desviai-vos para muito longe,

buscai profundezas para habitar,

ó moradores de Hazor, diz o Senhor;

porque Nabucodonosor,

rei de Babilônia,

tomou conselho contra vós,

e formou um desígnio contra vós.

31 Levantai-vos,

subi contra uma nação tranquila,

que habita confiadamente,

diz o Senhor, que não tem portas,

nem ferrolhos; habitam sós.

32 E os seus camelos serão para presa,

e a multidão dos seus gados para despojo;

e os espalharei a todo o vento,

àqueles que estão nos lugares mais distantes,

e de todos os seus lados lhes trarei a sua ruína,

diz o Senhor.

33 E Hazor se tornará em morada de chacais,

em assolação para sempre;

ninguém habitará ali,

nem morará nela filho de homem.

34 A palavra do Senhor, que veio a Jeremias, o profeta, contra Elão, no princípio do reinado de Zedequias, rei de Judá, dizendo: 35 Assim diz o Senhor dos Exércitos: Eis que eu quebrarei o arco de Elão, o principal do seu poder.

36 E trarei sobre Elão os quatro ventos dos quatro cantos dos céus, e os espalharei na direção de todos estes ventos; e não haverá nação aonde não cheguem os fugitivos de Elão. 37 E farei que Elão tema diante de seus inimigos e diante dos que procuram a sua morte; e farei vir sobre eles o mal, o furor da minha ira, diz o Senhor; e enviarei após eles a espada, até que venha a consumi-los. 38 E porei o meu trono em Elão; e destruirei dali o rei e os príncipes, diz o Senhor. 39 Acontecerá, porém, nos últimos dias, que farei voltar os cativos de Elão, diz o Senhor.

1 Az Ammon fiai felől ezt mondja az Úr: Nincsenek-é Izráelnek fiai? Nincsen-é örököse néki? Miért birtokolja Milkom Gádot, és az ő népe miért lakik annak városaiban? 2 Azért ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és harczi riadót hallatok Rabbában az Ammon fiaival, és romhalommá lesz, és leányai tűzzel égettetnek meg, és Izráel birtokolja azokat, a kik most őt birtokolják, azt mondja az Úr. 3 Ordíts Hesbon, mert elpusztíttatott Hái! Kiáltsatok Rabbáh leányai, öltözzetek gyászba, sírjatok és futkossatok a szorosokon, mert Milkom a fogságba megy, papjai és fejedelmei is vele együtt. 4 Mit dicsekedel völgyeddel, völgyed bőségével, engedetlen leány, a ki az ő kincseiben bízik és ezt mondja: Kicsoda támad ellenem? 5 Ímé én félelmet bocsátok reád, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, minden szomszédod felől, és szétrebbentek egymástól, és nem lesz, a ki összegyűjtse az elszéledteket. 6 De azután visszahozom majd a fogságból az Ammon fiait, azt mondja az Úr.

7 Ezt mondja a Seregek Ura Edom felől. Nincs bölcsesség többé Témánban? elveszett-é a tanács az értelmesektől? hiába valóvá lett-é az ő bölcsességök? 8 Fussatok, forduljatok, rejtőzzetek el mélyen Dédán lakosai, mert Ézsau veszedelmét hozom ő reá az ő megfenyíttetésének idején. 9 Ha szőlőszedők törnek reád, nem hagynak gerezdeket, ha éjjeli tolvajok: pusztítanak, a míg nékik tetszik. 10 Bizony én mezítelenné teszem Ézsaut, titkait kijelentem, és el nem rejtőzhetik, magva elpusztul, és atyjafiai és szomszédai sem lesznek. 11 Hagyd el a te árváidat, én eltartom özvegyeidet is; bennem vessék reménységüket. 12 Mert azt mondja az Úr: Ímé, a kiknek nem kell vala meginniok a pohárt, ugyancsak megiszszák; te pedig teljesen büntetlenül maradnál-é? Nem maradsz büntetlenül, mert bizonyára megiszod. 13 Mert én magamra esküdtem meg, azt mondja az Úr, hogy útálattá és gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz Boczra, és minden városa örökkévaló pusztasággá lesz. 14 Hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetekhez, a ki ezt mondja: Gyűljetek össze, induljatok ellene, és keljetek fel a harczra, 15 Mert ímé, kicsinynyé teszlek téged a nemzetek között, és az emberek között útálatossá. 16 A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, a ki a sziklák hasadékaiban lakol, és elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyű, onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr. 17 És pusztasággá lesz Edom, a ki csak átmegy rajta elálmélkodik, és sziszeget egész veresége felett. 18 A mint Sodomának és Gomorának és az ő szomszédainak elsüllyedésekor volt, azt mondja az Úr, ott sem lakik több ember, és benne emberek fia nem tartózkodik. 19 Ímé, mint oroszlán jön fel a Jordán erdőségéből az örökzöld legelőre, de hamarsággal kiűzöm őt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, és kicsoda az a pásztor, a ki megállhat ellenem? 20 Halljátok meg azért az Úr tervét, a melyet tervezett Edom felől, és az ő gondolatait, a melyeket gondolt Témán polgárai felől. Bizony elhurczolják őket, a juhnyáj kicsinyeit, bizony szörnyűködik rajtok a saját legelőjök. 21 Az ő romlásuk zajától megrendült a föld, az ő kiáltásuk szava elhallatszik a veres tengerig. 22 Ímé, feljő mint saskeselyű, és repül és szárnyait szétterjeszti Boczrán: és Edom vitézeinek szíve olyan lesz az napon, mint a vajudó asszony szíve.

23 Damaskus felől: Megszégyenült Emát és Arphád, mert gonosz hírt hallottak, és remegnek, mint a háborgó tenger, a mely nem nyughatik. 24 Megrendült Damaskus, futáshoz készül és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg őt, mint a szűlő asszonyt. 25 Miért is nem marad ki a dicsőséges város, az én örömömnek városa? 26 De elhullanak az ő ifjai is az ő utczájokon, és minden harczoló ember levágatik azon a napon, azt mondja a Seregek Ura. 27 És tüzet gyújtok Damaskus kőfalán, és megemészti a Ben-Hadád palotáit.

28 Kédárnak és Házornak országai felől, a melyeket megvert Nabukodonozor, a babiloni király, ezt mondja az Úr: Keljetek fel, menjetek fel Kédárra, és pusztítsátok keletnek fiait. 29 Sátoraikat és nyájokat elveszik, és kárpitjaikat és minden edényöket és tevéiket elviszik, és ezt kiáltják feléjök: Rettegés köröskörül! 30 Fussatok el, igen siessetek, rejtőzzetek el mélyen, Házornak lakói, azt mondja az Úr, mert tervet tervezett ellenetek Nabukodonozor, a babiloni király, és ellenetek gondolatot gondolt. 31 Keljetek fel, menjetek a békességes nemzet közé, azok közé, a kik bátorságban lakoznak, azt mondja az Úr, sem kapujok, sem zárjok nincsen, egyedül laknak! 32 Tevéik prédává lesznek, és az ő sok barmaik zsákmánynyá, és elszórom őket, e nyirott üstökűeket minden szél felé, és minden oldal felől veszedelmet hozok reájok, azt mondja az Úr. 33 És Házor sakálok lakhelyévé lesz, örökkévaló pusztasággá, senki nem lakik ott, és embernek fia nem is tartózkodik azon.

34 Az Úr szava, a melyet szóla Jeremiás prófétának Elám felől, Sedékiásnak, a Júda királyának országlása kezdetén, mondván: 35 Ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én eltöröm az Elám kézívét, erejének zsengéjét. 36 És négy szelet hozok Elám ellen, az égnek négy határáról, és elszórom őket mindenik szél felé, és nem lesz nemzet, a kihez nem futnak az Elám szökevényei. 37 És megrettentem Elámot az ő ellenségei előtt és az ő lelköknek keresői előtt, és veszedelmet hozok reájok, az én felgerjedt haragomat, azt mondja az Úr, és utánok bocsátom a fegyvert mindaddig, míg meg nem emésztem őket. 38 És az én székemet Elámba helyezem, és kivesztem onnét a királyt és a fejedelmeket, azt mondja az Úr: 39 De végezetre visszahozom Elámot a fogságból, azt mondja az Úr.